Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legjobb szándékunk ellenére mindannyian elkövetünk valamilyen hibát a gyerekünk etetése kapcsán: hagyjuk, hogy a tévé előtt vacsorázzon, csak megvesszük neki az édességet, amiért órák óta nyavalyog, büntetünk és jutalmazunk az ennivalóval, vagy épp nem tartjuk tiszteletben a csemete önrendelkezési jogát. Aztán bűntudatosan veszünk valami bioélelmiszert, hogy helyrehozzuk a károkat. No de elég ez?
Már a hozzátáplálás elkezdésekor bajba kerülünk: milyen ételt adjunk a kicsinek, főzzünk, vagy jó lesz üveges is, legyen minden organikus, vagy nem lesz semmi baja a vajas kenyértől sem? Aztán jön a tehetetlenség, amikor semmilyen módszerrel nem tudjuk elérni, hogy a gyerek olyan változatos, zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrendet vigyen, amilyet megálmodtunk. A szomszéd persze mindent maga termeszt a kiskertjében vegyszermentesen, és lám, a srácai sosem betegek. Csák Anna dietetikust, okleveles élelmiszermérnököt kérdeztük arról, valójában mire van szüksége a gyerek szervezetének, és mire nem. Mondhatjuk, hogy alaposan meglepődtünk!
Hol követjük el a legalapvetőbb hibát?
Az az igazság, hogy nemcsak az számít, mit eszik a gyerek, de az is, hogyan. A televízió előtti, játék közbeni fogyasztás például káros lehet. Amikor a gyerek valamely más tevékenység közben eszik, a figyelme elterelődik, és szinte tudattalanul fogyaszt. Az agynak 15 perc szükséges ahhoz, hogy érzékelje a tényt: élelmiszert vittünk be a szervezetünkbe. Ezért is nagyon fontos, hogy lassan, jól megrágva fogyasszuk el a táplálékunkat. Ha valaki habzsolva, gyorsan eszik, a szükségesnél nagyobb mennyiséget visz be, hiszen a szervezete még nem jelez, hogy már elég. A legrosszabb eset, amikor a gyerek gyorsan eszik, miközben mást csinál, hiszen így nem figyel az étkezésre, és a szervezete visszajelzése is elmarad.
Mi a helyzet az innivalókkal? Jobb szülők leszünk attól, ha a gyerek nem kap soha kólát?
A szomjúság oltására adott ízesített folyadék lényeges energiatöbblet-bevitelhez, elhízáshoz és számos egészségügyi problémához vezethet. A különféle szénsavas üdítőitalok átlagban kb. 40-45 kcal/100 ml energiát tartalmaznak. Bár ugyanezeknek az üdítőknek megjelentek „zero” változatai, melyeket édesítőszerrel alkalmazva állítanak elő és csekély mennyiségű energiát tartalmaznak, rendszeres fogyasztásukkal a gyerekek hozzászoknak az édes íz szeretetéhez, és ez befolyásolja a teljes ízérzékelést. Ezenkívül a fogazat romlásában is jelentős szerepük van. A gyümölcslevek közül sok forgalomban lévő termék gyümölcstartalma elenyésző (12-50 százalék), ezek nagy mennyiségű hozzáadott cukrot tartalmaznak. Gyümölcslé fogyasztása esetén törekedjünk a 100 százalékos termékek választására. A legjobb szomjoltó pedig a csapvíz, mely nem tartalmaz kalóriát és a leginkább képes a szervezet hidratálására. Az üdítők mellett a magas kalóriatartalmú rágcsálnivalók mennyiségét is érdemes visszafogni. Sokszor a gyerek a szülő beleegyezése és tudta nélkül fogyasztja ezeket a termékeket, így az otthon tárolt mennyiség csökkentésével segíthetjük elő a nassolások számának ritkulását.
Mi a helyzet azokkal az édességekkel, élelmiszerekkel, amik vegyszermentesek, biók?
A biotermékek termesztése és fogyasztása az elmúlt pár évben került előtérbe, ám megítélése megosztó. Abban talán minden szakember és fogyasztó egyetért, hogy a ténylegesen szükséges mennyiségen felüli vegyszer és egyéb adalékanyag használata (mind a termesztés, mind a felhasználás során) kerülendő. Ugyanakkor számos olyan jelenségről beszélhetünk, melyek elkerüléséhez igenis szükség van egyes anyagok használatára, mert nélkülük jelentős károk következhetnek be az élelmiszer előállítása során (gabona esetében például ilyen a penészgomba-fertőzés). Gyümölcsök és zöldségek esetében a különféle vegyszerek alkalmazása szigorú ellenőrzés alatt áll, a szerek fajtájára, valamint azok használatára nézve számos előírást szükséges betartani.
Ezek szerint nem feltétlenül kell ragaszkodnunk mindenből az organikus termesztésű változathoz?
Vajon jobb-e a biotermék? Egyértelműen elmondhatjuk, hogy miközben az ára lényegesebb magasabb a „normál” termékekéhez képest, beltartalmi értékek tekintetében nem beszélhetünk kimagasló eltérésről. Ennek ellenére a növényvédő szerek szempontjából kétségtelenebbül jobbak, valamint környezetkímélőbb eljárással termelik meg őket, így hozzájárulnak a Föld védelméhez is. A zöldségek és gyümölcsök szermaradványára több vizsgálat is irányul, melyből kiemelnék egyet, ennek eredményét az Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2018. szeptember 3-án osztotta meg a lakossággal:
„A Nébih Szupermenta vizsgálatai szerint a citrusfélék héjában és húsában lévő növényvédőszer-maradék mennyisége határérték alatt volt. Sima és szénsavas vízben, kólában, valamint alkoholos italban, 20 perc, 1 és 24 óra áztatást követően is végeztek méréseket, és az eredmények szerint a kioldódás olyan csekély, hogy az akut kockázat eléréséhez legalább 75 l limonádét kellene elfogyasztani egyetlen nap alatt.”
Ez a vizsgálat is jól mutatja, hogy a zöldségek és gyümölcsök termesztése során alkalmazott szerek felhasználása szigorúan szabályozott, a bennük található szereknek egészségkárosító hatásuk nincs a fogyasztókra.
Ez rendben van, de a határértékek állítgatása helyett nem lenne üdvösebb, ha egyáltalán nem jutna vegyszer a fejlődő gyerek szervezetébe?
Ez a kérdés gyakran felmerül, és számos alkalommal olvasható a sajtóban megtévesztő és elrémítő cikk a növényvédő szerek használatáról. Azt azonban be kell látnunk, hogy a hatékony és gazdaságos mezőgazdasági termelés nem valósítható meg bizonyos szerek használata nélkül. A föld népessége folyamatosan növekszik, míg a megmunkálható földterületek mennyisége csökken, így a szükséges élelmiszer-termelés a termésátlagok fenntartásával valósítható meg. A növényeket megtámadó kórokozók, a különböző növényrészeket megrágó kártevők, illetve a megművelendő területeket ellepő gyomnövények hatalmas károkat képesek okozni, nagy mértékű termésátlag-csökkenést előidézve. A hatóságilag engedélyezett szerek előírásszerű alkalmazásával biztosítható a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer-előállítás, és ezek használata nincs káros hatással az emberi szervezetre.
A mai rohanó világban szinte megvalósíthatatlan az, hogy a szervezetünkbe ne jusson minimális mennyiségű szermaradvány, ezért szabályozzák a hatóságok nagyon szigorúan ezek használatát. Nyilván az lenne a legoptimálisabb, ha „mindentől mentes” élelmiszereket fogyasztanánk, de ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Számos biotermék ugyan rendelkezésre áll, de ezek korlátozott mennyisége és magasabb ára nem teszi lehetővé azt, hogy mindenki kizárólag ilyen terméket vásároljon. Természetesen törekedni kell arra, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek szervezetébe is minél kevesebb vegyszer kerüljön. A gondosan válogatott, jó minőségű, alaposan megmosott, megtisztított – nem biotermesztésű - zöldség és gyümölcs fogyasztása nem káros az egészségre, rendszeres fogyasztásuk ajánlott.
Kik határozzák meg ezeket a határértékeket? Melyek változtak az utóbbi években?
A növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, valamint ezek felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértéke (MRL- maximum residue level) szigorúan szabályozott, melyeket az Európai Unió területén 2008. szeptember 1-jétől egységesen kell alkalmazni.
A határértékeket az engedélyeztetési eljárás során határozzák meg. Ez itthon a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Nébih) hatáskörébe tartozik, európai szinten pedig az Európai Bizottság látja el ezt a feladatot. Az engedélyeztetési eljárás során ellenőrzik, hogy az adott vegyszer elfogadható kockázatot jelent-e a felhasználók, a fogyasztók és a természet számára. A felhasználási javaslatban meghatározzák az alkalmazható növénykultúra körét, a szer felhasználható mennyiségét, a tenyészidőszak alatti permetezések számát és idejét, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.
A növényvédőszer-maradvány határértékét (MRL) számos szermaradvány-kísérlettel, bonyolult statisztikai módszerekkel és különféle kockázatbecslő modell alkalmazásával határozzák meg. (Fontos megjegyezni, hogy MRL nem egy egzakt szám, melynek átlépésekor biztosan bekövetkezne egészségre káros hatás, inkább egy nemzetközi standard mennyiség, mely lehetővé teszi a nemzetközi szabad áruforgalmat.) Csak akkor engedélyezhető egy szer használata, ha megállapítható egy olyan MRL-szint, amely semmilyen hosszú vagy rövid távú kockázatot nem jelent a fogyasztók számára (korcsoporttól függetlenül!), ugyanakkor biztosítani tudja a gazdaságos termelést az előállító számára. Amennyiben ez a követelmény nem teljesül, a szer használata a hatóság által nem engedélyezett.
A határértékeket, s ezáltal a szerek biztonságos alkalmazhatóságát bizonyos időközönként ellenőrzik. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy a korábban meghatározott mennyiségű szer alkalmazása esetén nem biztosítható az MRL vagy a gazdaságos termelés, úgy a szer alkalmazását korlátozzák vagy betiltják.
Mit tiltottak be legutóbb?
Az elmúlt időszak legjelentősebb változása az egyik legnagyobb mennyiségben használt rovarölő szer használatának betiltása. Az Európai Bizottság döntése szerint 2020. április 16. után az unió összes tagállamában tilos bármilyen klórpirifosz vagy klórpirifosz-metil származék alkalmazása (ez a szer a világon a legnagyobb mennyiségben felhasznált szerves foszforsav-észter hatóanyag, amit 50-féle növénykultúrában használtak a világ 88 országban, köztük hazánkban is).
Reméljük, további vizsgálatok történnek a többi növényvédő vagy talajjavító szer esetében is. A másik nagy vesszőparipa, amivel a szülőket riogatni szokták, az a termőföld romló minőségéről és a zöldségek-gyümölcsök beltartalmi értékének csökkenéséről szól. Milyen régi adatokkal dolgozunk, amikor azt mondjuk: egy almában ennyi és ennyi vitamin van?
Az adott területen élő növények a talajból veszik fel a számukra szükséges tápanyagokat és vizet. Mivel a növekvő népesség igényli a folyamatos, zökkenőmentes élelmiszer-ellátást, így szükségessé vált a területek folyamatos felhasználása. Annak érdekében, hogy a termőföldek minősége, valamint az ott termett gyümölcsök és zöldségek beltartalmi értékei lényegesen ne változzanak, szükséges a különféle termelést elősegítő szerek alkalmazása, illetve a korszerű mezőgazdasági technológiák használata. A termékek beltartalmi értékét ugyanis nagymértékben meghatározza a termőföld minősége, a benne lévő tápanyagok mennyisége, illetve a klimatikus körülmények (hőmérséklet, csapadék).
Az egyes gyümölcsök és zöldségek beltartalmi értékeinek meghatározása a tudomány fejlődésével vált lehetővé. Jelenleg a hazánkban kiadott, dr. Rodler Imre-féle tápanyagtáblázat (2005) adatait, valamint az USDA (U. S. Department of Agriculture) adatbázisában szereplő adatokat használjuk a munkánk során. A hazai könyvben szereplő adatok nagy része az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézetben végzett nagyszámú fajta-, illetve termőhelyváltozat vizsgálati eredmények átlagából, valamint a Tápanyagbank adatbázisából származik.
