A közelmúltban bejárta a közösségi médiát annak a háromgyerekes jászberényi édesanyának a története, akitől rendőri közreműködéssel vették el a gyerekeket, hogy a bírósági ítélet alapján az apjuknál helyezzék el őket. Annál a szülőnél, aki pszichológusi szakvélemény szerint korábban szexuálisan bántalmazta a gyerekeket.
November elején rendőrök szálltak meg egy jászberényi tanyát, hogy az ott lakó három kiskorú gyermeket elválasszák az édesanyjuktól, akinek a felügyeleti jogát korábban a bíróság megvonta, és a gyerekeket az édesapjuknál helyezte el. A nagymama elmondása szerint a rendőrök a legkisebb gyermeket földre teperték, a legnagyobbat pedig kilométereken keresztül üldözték, míg végül el tudták fogni – írja a Privát Kopó. A családot ezt követően a jászberényi rendőrkapitányságra szállították, ahol a gyerekek órákon át vártak a további sorsukra, míg végül este az apa megérkezett értük.
Dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi szakértője elmondta, hogy az édesanya az események után vette fel velük a kapcsolatot, így utólagosan már nem tudtak mit tenni. „Valóban létező bírósági gyakorlat, hogy a gyerekeknek azonnal, egyik pillanatról a másikra vagy 8 napon belül át kell menniük a másik szülőhöz. Nincsen átmenet, nem kapnak támogatást, miközben ez minden esetben egy súlyos trauma.” Erre pedig csak olaj a tűzre a rendőrök állítólagos viselkedése. „Vannak helyzetek, amikor könyörögni kell a rendőrségnek, hogy egy családon belüli erőszaknál avatkozzanak be, míg máskor túlreagálnak, mert nem biztosak a saját szerepükben. De a rendőr ilyenkor csak hatósági tanú” – mondta Gyurkó.
Nem találták megalapozottnak
A gyerekek jelenleg 10, 8 és 6 évesek, és a szülők már több mint két éve csatáznak a fejük felett. Az anya egy pszichológusi szakvéleménnyel alátámasztva állítja, hogy a gyerekeket az apjuk szexuálisan bántalmazta, és emiatt feljelentést is tett a rendőrségen. Ám a rendőrség ezeket a vádakat nem találta megalapozottnak, sőt megvonta tőle a gyerekek felügyeleti jogát, mert állítólag az apa ellen nevelte őket. Az anya azonban a megadott határidőig nem adta át a gyerekeket, ezért rendőri beavatkozásra került sor.
Gyurkó szerint a gyerekek az elmúlt években olyan sok traumát szenvedtek el a szülők konfliktusai miatt, hogy ennyi idő után már nem lehet megállapítani, valóban történt-e szexuális bántalmazás, noha a gyerekeket először vizsgáló pszichológus állítja, hogy ez történt. „A bírósági eljárás során a gyerek érdeke az első, ami eltűnik. Ezek a gyerekek pedig már visszavonhatatlanul sérültek” – mondta a jogász.
Gyakori jelenség, hogy amikor az egyik szülő a másikat a gyerek szexuális bántalmazásával vádolja, akkor valójában nem abúzus, hanem olyan határátlépés történt, amelyben a szülő átszexualizálta a gyerekkel való kapcsolatát. Ez nyilvánvalóan nincs rendben, de a jog eszközeivel nem nagyon lehet az ilyen helyzetekkel bármit is kezdeni. Különösen nehéz szituáció, ha a szülő is áldozattá vált a kapcsolatban, rávetítheti a gyerekre a saját élményeit, és ha saját magát is a gyermekben kezdi el védeni, akkor nagyon beragadhatnak ezek az ügyek – tette hozzá Gyurkó. „A szexuális abúzus gyanúja az egész családot traumatizálja, ugyanakkor ennek jelenleg itthon semmilyen kezelési gyakorlata nincsen. Skandináviában például ilyenkor az egész családnak ingyenes a terápiás támogatás.”
Komolyan kell venni
A szakértő úgy gondolja, ha egy gyerek szexuális erőszakról beszél, akkor azt mindig komolyan kell venni. Vagy azért, mert valóban megtörtént, vagy azért, mert ha ilyet kitalál, akkor annak oka van. Ez ugyanolyan fontos, mert a gyereknek visszajelzést kell kapnia, és megoldást arra a szükségletére, amely miatt behozta a szexuális erőszakot, mint megélést. Ha következetesen minden ügyet komolyan veszünk, azzal tudjuk csak rendszerszinten elejét venni a hamis váddal kapcsolatos visszaéléseknek.
Sajnálatos módon a történetben szereplő jászberényi pár harca az eljárásokban már rég nem a gyerekekről szól. Gyurkó úgy látja, hogy az ehhez hasonló ügyekben az eljárások addig húzódnak, amíg a gyerekek elég idősek lesznek ahhoz, hogy a véleményük meghatározó legyen. „Kívülállóként ilyenkor azt látjuk, hogy azt az időt és energiát, amit ilyenkor a szülők a különböző eljárásokba ölnek azért, hogy bebizonyítsák az igazukat, a gyerekre kellene fordítani. A felelős szülői magatartás ugyanis az (bármilyen cinikusan hangzik is elsőre), hogy mérlegelek, mi a gyerek valódi érdeke, és azt hogyan tudom biztosítani, ha a jog eszközeiből kifutottam” – összegzett a gyermekjogi szakértő.
