Szóval mi történt azóta? Hát gyerek továbbra sincs a hasamban, de találtam munkát. Éljen. Nagyon jó munkát, viszonylag jó fizetéssel, és szeretem is, és jól is érzem magam. De. Nem jó ez így. Reggel 8-tól délután 5-ig. És most ez foglalkoztat nagyon. Ezt mások hogy csinálják? Nekem ez a munka egy álom lenne, de gyerekesként már máshogy látom, mint azelőtt. Alig jut időm a családra. Reggel, amikor elmegyek otthonról, még alszik, ötkor végzek, gyakorlatilag leghamarabb fél hatkor látom, körülbelül hatra haza is érünk. Most, hogy itt a jó idő, valamivel jobb, tudunk kicsit csavarogni, játszani, de lényegében hétköznap vacsi-fürdetés-altatás amire energiám és időm van. A családból mindenki többet van a gyerekkel nálam. Apa viszi, nagyszülők hozzák a bölcsiből. És ez az ami dühít, és ez a fő kérdésem.
Ha a bölcsi azért van, hogy megkönnyítse a dolgozó szülők életét, akkor miért "teszik ki" a gyerekeket legkésőbb négykor? És azok a szülők, akik a bölcsis gyerekükkel négykor már a játszón vannak, azok hol dolgoznak? És nincs ott felvétel? És ugyanezek a szülők miért viszik a gyereket kilenckor a bölcsibe? Nem késnek el a melóból? Van munkájuk, vagy apa milliomos és hamisítottak munkavállalóit, hogy felvegyék a gyereket a bölcsibe? És akkor miért van a gyerek bölcsiben?
Másik nagy kérdés, ha a gyerek beteg, akkor ki van vele? Mert például engem csak úgy vettek fel a munkahelyemre, hogy megígértem, ha beteg lesz az utód, akkor más fog rá vigyázni, ez megoldott. Szóval ez a nagy ambivalens helyzet ma kicsi hazánkban, hogy ha nem adod a gyereket bölcsibe, éhen halsz, ha beadod, akkor jó, ha hétvégente a nagytakarítás és a nagymosás között látod, és még jobb, ha meg tudod oldani, hogy valaki el is hozza a bölcsiből, ne üljön szegény másfél órát egyedül az ideges gondozónénivel, mert ugye ki ne akarna két órával a munkaidő lejárta előtt hazaérni.
Összefoglalva, úgy érzem, életünk akkor áll vissza az ideális kerékvágásba, ha ismét otthon tudok maradni egy újabb babával, legalább lesz aki hozza-vigye a nagyobbat az oviba/suliba, nem beszélve arról, hogy lassan egy éve vágyom a kistesóra. (De mi lesz ha a kicsi is bölcsikorba lép? Jaj.) Szóval kíváncsi lennék, ki hogy oldja ezt meg, mik a tapasztalatok esetleg a többgyerekeseknél? Van megoldás?
Már teljesen a végét járom, pedig csak négy hónapja dolgozok. A háztartás széthullott, anyósomat kell kérdeznem, hogy jó-e még a gyerekre a bölcsiben a szandál. A fiam sok-sok dalt, mondókát tud már, körülbelül kettőt tőlem. Úgy érzem, mindenből kimaradok, miközben a szuper munkahelyemen keresem a pénzt. Csak abban bízok, férjemuram sikerre viszi a vállalkozását, és gyarapodhatunk, lenyugodhatunk, családozhatunk.
opti
