Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy korábbi cikkben már szomorúan kifejtettem, hogy a gyerekvállalás bármennyire is tagadjuk, valamilyen szinten bizony anyagi kérdés is jelenleg.
Egy korábbi cikkben már szomorúan kifejtettem, hogy a gyerekvállalás bármennyire is tagadjuk, valamilyen szinten bizony anyagi kérdés is jelenleg. Sajnos. És bár ne lenne így, de ez van. Értsd, nem akarok minden gyereknek saját lakást, kocsit venni 18 éves korában, de addig is cipőt és egyebeket kéne vennem, úgy gondolom.
Szóval mi történt azóta? Hát gyerek továbbra sincs a hasamban, de találtam munkát. Éljen. Nagyon jó munkát, viszonylag jó fizetéssel, és szeretem is, és jól is érzem magam. De. Nem jó ez így. Reggel 8-tól délután 5-ig. És most ez foglalkoztat nagyon. Ezt mások hogy csinálják? Nekem ez a munka egy álom lenne, de gyerekesként már máshogy látom, mint azelőtt. Alig jut időm a családra. Reggel, amikor elmegyek otthonról, még alszik, ötkor végzek, gyakorlatilag leghamarabb fél hatkor látom, körülbelül hatra haza is érünk. Most, hogy itt a jó idő, valamivel jobb, tudunk kicsit csavarogni, játszani, de lényegében hétköznap vacsi-fürdetés-altatás amire energiám és időm van. A családból mindenki többet van a gyerekkel nálam. Apa viszi, nagyszülők hozzák a bölcsiből. És ez az ami dühít, és ez a fő kérdésem.
Ha a bölcsi azért van, hogy megkönnyítse a dolgozó szülők életét, akkor miért "teszik ki" a gyerekeket legkésőbb négykor? És azok a szülők, akik a bölcsis gyerekükkel négykor már a játszón vannak, azok hol dolgoznak? És nincs ott felvétel? És ugyanezek a szülők miért viszik a gyereket kilenckor a bölcsibe? Nem késnek el a melóból? Van munkájuk, vagy apa milliomos és hamisítottak munkavállalóit, hogy felvegyék a gyereket a bölcsibe? És akkor miért van a gyerek bölcsiben?
Másik nagy kérdés, ha a gyerek beteg, akkor ki van vele? Mert például engem csak úgy vettek fel a munkahelyemre, hogy megígértem, ha beteg lesz az utód, akkor más fog rá vigyázni, ez megoldott. Szóval ez a nagy ambivalens helyzet ma kicsi hazánkban, hogy ha nem adod a gyereket bölcsibe, éhen halsz, ha beadod, akkor jó, ha hétvégente a nagytakarítás és a nagymosás között látod, és még jobb, ha meg tudod oldani, hogy valaki el is hozza a bölcsiből, ne üljön szegény másfél órát egyedül az ideges gondozónénivel, mert ugye ki ne akarna két órával a munkaidő lejárta előtt hazaérni.
Összefoglalva, úgy érzem, életünk akkor áll vissza az ideális kerékvágásba, ha ismét otthon tudok maradni egy újabb babával, legalább lesz aki hozza-vigye a nagyobbat az oviba/suliba, nem beszélve arról, hogy lassan egy éve vágyom a kistesóra. (De mi lesz ha a kicsi is bölcsikorba lép? Jaj.) Szóval kíváncsi lennék, ki hogy oldja ezt meg, mik a tapasztalatok esetleg a többgyerekeseknél? Van megoldás?
Már teljesen a végét járom, pedig csak négy hónapja dolgozok. A háztartás széthullott, anyósomat kell kérdeznem, hogy jó-e még a gyerekre a bölcsiben a szandál. A fiam sok-sok dalt, mondókát tud már, körülbelül kettőt tőlem. Úgy érzem, mindenből kimaradok, miközben a szuper munkahelyemen keresem a pénzt. Csak abban bízok, férjemuram sikerre viszi a vállalkozását, és gyarapodhatunk, lenyugodhatunk, családozhatunk.
opti
