coca-cola kokain

Régóta tartja magát a legenda, miszerint a világ legnépszerűbb üdítőitala, a Coca-Cola egykor kokaint tartalmazott – legutóbb a dél-afrikai származású milliárdos Elon Musk viccelődött azzal, hogy megveszi az üdítőt gyártó céget, és visszateszi a kábítószert a kólába. De vajon tényleg volt valaha kokain az italban, és ha igen, mikor került ki belőle?

Érzéstelenítőként használták a kokaint

A válasz egyszerre igen és nem – a kezdeti időkben a Coca-Cola valóban tartalmazott „kokaint”, azonban nem olyan formában és mennyiségben, mint azt gondolnánk, és már a 20. század elején kikerült a receptből. Az üdítőitalt egy Georgia állambeli Atlantában élő patikus, John Pemberton találta fel 1885-ben, aki a polgárháború veteránjaként sokat kísérletezett olyan szerekkel, melyek enyhíthetik a háborúban sebesülést szenvedett katonák fájdalmait – a világhírű italt is hasonló céllal kotyvasztotta össze a hátsó kertjében két alapösszetevő, a kokalevél-kivonat (innen a Coca szó) és a koffeint tartalmazó kóladió (ebből származik a Cola kifejezés) felhasználásával.

Az Andok mentén élő őslakos kultúrák évezredek óta rendkívül fontos növényként tartják számon a kokacserje levelét, melynek rágcsálása és teljesítményfokozó tulajdonságai kiváló szolgálatot tettek számukra a harcok során, a kokalevél azonban önmagában nem tartalmaz kokaint. A híres-hírhedt kábítószer a növényből kivont ekgonin nevű alkaloidából keletkezik a kivonás során, melyet először 1860-ban Olaszországban sikerült izolálni. A 19. század második felében a különböző kokalevél-kivonatokat főként gyógyászati célra, helyi érzéstelenítőként használták, de a fogyasztói piacra is eljutott a „csodaszer”, népszerűvé vált például a francia kémikus, Angelo Mariani kokalevél-koncentrátumból és borból kevert Vin Mariani nevű itala.

Senki sem pörgött fel a kólától

Így jutott el a kokalevél-kivonatok híre Pembertonhoz, aki kezdetben egy Vin Mariani-utánzattal próbálkozott, azonban, miután Atlantában betiltották a szeszfogyasztást, inkább saját formulája alapján megalkotta alkoholmentes üdítőitalát. A Coca-Cola eredeti receptje valóban tartalmazott ekgonint – mely nem egyenlő a kokainnal –, azonban olyan kis mennyiségben, amitől valószínűleg senki sem pörgött fel, függővé sem vált, és egyéb mellékhatások sem jelentkeztek. Mivel a feltaláló gondos titokként őrizte – és őrzi a cég mind a mai napig – a kóla pontos receptjét, nem tudhatjuk, pontosan mekkora mennyiségű ekgonint tartalmazott az ital; egyesek szerint 30 milliliternyi kólaszirupban nagyjából egy kokainszemcse 1/400-ad részének megfelelő mennyiség lehetett.

Az 1800-as évek második felében a kokain teljesen legálisnak számított az Egyesült Államokban és a világ más részein, a szer kriminalizálására csak a századforduló környékén indultak meg a törekvések, miután nyilvánvalóvá váltak a kokain súlyos egészségkárosító és addiktív hatásai, ami különösen a szegényebb néprétegek és az etnikumok körében okozott jelentős problémát. Az amerikai kormány 1914-ben tiltotta be a kokaint, a Coca-Cola cég azonban jóval megelőzte őket, a kokain rossz híre miatt már 1903-ban drasztikusan csökkenteni kezdték a kokacserje-kivonat mennyiségét az addigra már világhírűvé vált italban.

A Coca-Cola végül 1929-re vált teljesen ekgoninmentessé, de ekkor már hosszú ideje szinte egyáltalán nem, csak nyomokban tartalmazta az alkaloidot. Az üdítő gyártásához egyébként mind a mai napig használnak kokalevelet, melyre – meglepő módon – a Coca szó használata miatt bírósági végzés kötelezi őket.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.