Ma már kevesen tudják, de az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában különleges érmék terjedtek el az országban. Az úgynevezett spionpénzek, avagy csavaros krajcárok üreges belsővel rendelkeztek.
A szétcsavarozható érmék belsejébe a magyarok vagy titkos üzeneteket rejthettek, vagy Bem József és Petőfi Sándor képét hordták benne.
Ilyenek voltak a szabadságharc pénzei
Az első független, felelős magyar kormányt gróf Batthyány Lajos vezette, a pénzügyminisztérium élére pedig Kossuth Lajos került, aki legfontosabb feladatának a magyar pénzügyigazgatás és pénzügyi rendszer megteremtését tekintette. Elhatározta, hogy a gazdasági válság hatására értéküket vesztett osztrák bankjegyek helyett önálló magyar pénzt hozt létre – idézte fel honlapján a nagykanizsai Thúry György múzeum.
A bankjegyek gyártásához először fedezetet kellett teremteni, ennek érdekében országos adománygyűjtési és kölcsönjegyzési mozgalom indult. Mivel akkoriban még nem volt nemzeti bank, Kossuth a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal egyezett meg a magyar bankjegyek kibocsátásáról. A kormány Landerer Lajos kezébe adta a bankjegynyomda vezetését, melyet a Károly laktanyában rendeztek be Angliából beszerezett nyomdagépekkel.
Az első 2 forintos forgalomba hozatalát 1848. augusztus 5-én jelentették be.
A Kossuth-bankók néven ismertté vált bankjegyekhez váltópénzek is készültek, a korábbi latin változat helyett immár magyar felirattal. Az arany dukátot, illetve az ezüst 10 és 20 krajcárost 1848-ban a nagybányai és körmöcbányai pénzverdékben kezdték verni, az érmék előlapjára V. Ferdinánd arcképe, míg hátlapjukra Szűz Mária került a kis Jézussal. Ezeken kívül réz 1 és 2 krajcárosok is forgalomba kerültek.
A következő évben, 1849-ben viszont már csak ezüst 6 krajcárost, valamint réz 3 és 1 krajcárosokat vertek. Ezeken már nem szerepelt az uralkodó, hátlapjukon pedig a koronás kiscímer jelent meg „MAGYAR KIRÁLYI VÁLTÓPÉNZ” felirattal.
A csavaros krajcárok története
Petőfi Sándort nemcsak költeményei tették halhatatlanná, a magyar szabadságharccal is egybeforrt a neve. Költőóriásunk arcképe a történelem során több fizetőeszközön is visszaköszönt. 1932-ben például az 50 pengős bankjegyen volt látható, majd később a 10 forintoson, illetve számos emlékérmén is felbukkant.
Létezik azonban egy kevésbé ismert magyar pénz is, amely Petőfihez kötődik. A költő ráadásul nem a külsejére, hanem a belsejébe került. Kovács Enikő, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának szakértője korábbi Facebook-posztjában osztotta meg a különleges érmetípus történetét.
Az 1848–1849-es szabadságharc pénzverésének egyik érdekessége volt az úgynevezett csavaros krajcárok használata. Ezek olyan, a szabadságharc során vert érmék, melyeket utólag átalakítottak: két oldaluk szétcsavarozható, belsejük üreges
– idézte fel Kovács Enikő, aki szerint csavaros érmék egy-, három- és hatkrajcárosból is készültek.
Titkos funkciójuk volt
Az érmék funkciójával kapcsolatban több elmélet is született. Az egyik teória szerint a középső részükön kialakított rekesz titkos üzenetek küldésére szolgált. Innen ered a közkeletű spionpénz és futárpénz elnevezés.
Más feltételezések szerint az átalakításra csak később, a szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában kerülhetett sor, és a rekeszben a történelmi eseményhez kapcsolódó relikviákat rejtettek el. Ezt az elméletet erősíti az a háromkrajcáros is, amely a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került.
Külsőre pont úgy néz ki, mint bármelyik, szabadságharc alatt vert érme. Előlapján magyar nyelvű köriratban (MAGYAR KIRÁLYI VÁLTÓ PÉNZ) a koronás magyar címer, és a címletre utaló 3–K, hátlapján a címlet (HÁROM KRAJCZÁR), a kibocsátás éve (1849) és a verde (N.B. – Nagybánya) látható
– fogalmazott a szakember. Mint írta, a vékony vágatot az érme perén csak az élesszemű megfigyelők vehetik észre. Ennek mentén szétcsavarozva tárul fel az érme valódi titka: belső oldalaira egy-egy apró portrét illesztettek.
Az egyik egy barnahajú fiatalember, a másik egy tollas kalapot viselő idősebb úr, Petőfi Sándor és Bem József.
Bár valószínűtlennek tűnik, egy elmélet szerint Petőfi Sándor halála és a spanyol hódítók 300 évvel korábbi Mexikóba érkezése között összefüggés lehetett.
