Az ókori rómaiak magánéletről alkotott elképzelései a modern ember számára szinte felfoghatatlanok, és talán semmi sem szemlélteti ezt olyan jól, mint a közösségi illemhelyek világa.
Ma a fürdőszoba vagy a hálószoba a legszemélyesebb tereink közé tartozik, a rómaiak számára viszont a „privát” és a „nyilvános” fogalma teljesen mást jelentett: nem a helyszín, hanem az adott tevékenység határozta meg, hogy valami a magán- vagy a közszférára tartozik-e.
Privát és köz - római értelemben
A latin privatus jelölte azt, ami az egyénhez tartozott, és nem érintette a közösséget vagy az államot, míg a publicus a közösség, a polgári testület ügyeit jelentette.
Egy jogi tanácsadás akár egy magánház átriumában is nyilvános tevékenységnek számított, míg
a testi szükséglet elvégzése idegenek társaságában is magánügy volt.
A római házak és fürdők gyakran nyilvános funkciókat töltöttek be. Az előkelők otthonaiban a házigazdát ügyfelek látogatták, üzletkötések, jogi tanácsadások, sőt, politikai és közösségi tevékenységek is zajlottak a ma már legszemélyesebbnek számító családi terekben.
Az illemhelyekben nem volt válaszfal
Ennek szellemében épültek a római többüléses latrinák is, ahol akár húsz ember használhatta egy időben az illemhelyet, méghozzá válaszfalak nélkül. A modern szemlélő számára ezek a terek teljesen nyilvánosak, a rómaiak számára azonban
inkább az aktus társadalmi jelentősége döntött privát jellegéről.
A közös latrinák és a nyitott, többfunkciós terek így nem csupán építészeti megoldások, hanem egy teljesen más világszemlélet tükrei: a római társadalomban a közösség és az állam érdekei álltak a középpontban, az egyéni magánszféra pedig más jelentést nyert, mint amit ma ismerünk. Ennyire távol állt tehát az ókori rómaiak gondolkodása mai fogalmainktól.
Ha kíváncsi vagy, hogyan ettek a rómiaik, olvasd el ezt a cikkünket is!
