Az Országház legnagyobb és legismertebb festménye, Munkácsy Mihály Árpád honfoglalása című alkotása, nem azonnal találta meg végső helyét az épületben. Többször költöztették, sőt, egy időben még ideiglenes helyen is volt, hogy aztán 1926-ban végre a képviselőházi ülésterem falát díszíthesse.
Az Országházat 1902. október 8-án adták át Steindl Imre tervei alapján. Az építésről az 1880. évi LVIII. törvénycikk rendelkezett, a tervezésre kiírt pályázatot Steindl nyerte meg 19 jelentkező közül.
Ezért 96 méter magas az Országház
Az épület alapkövét 1885-ben rakták le az akkori Tömő téren (a későbbi Kossuth Lajos téren). A 1894-es május 5-i bokrétaünnepre azonban csak a főbejárat, a díszlépcső és a kupolaterem készült el. Az Országház hossza 268 méter, szélessége 123 méter, legmagasabb pontja 96 méter, utalva ezzel a honfoglalás évfordulójára.
A festmény születése és vándorlása
1894 novemberében Lotz Károllyal kötöttek szerződést a díszlépcsőház mennyezetének festésére. A két grandiózus méteres temperaképet a törvényhozás apoteózisáról készítették, közöttük pedig egy 3,4 x 4,6 méteres Magyarország-címer jelent meg.
A legnagyobb műalkotást, Munkácsy Árpád honfoglalása című képét az Országház képviselőházi üléstermébe rendelték.
A festmény 1894 februárjára elkészült, ám az épület még nem volt kész. Ezért a mű először a Magyar Nemzeti Múzeumba, a főrendiház dísztermébe került, de Steindl ezzel nem volt elégedett, ezért a Szépművészeti Múzeumba helyezték át. Végül, 1926-ban kapta meg eredetileg tervezett helyét a képviselőházi termek egyikében, amely 1956 óta a parlament Munkácsy-termeként ismert.
A fényre is figyeltek
A reprezentatív terek színes ólomüvegablakait Róth Miksa és a Forgó és Társa készítette. A gótikus stílus mellett a kor fényigényét is figyelembe vették.
Az Országház átadásának napját a tervező, Steindl Imre már nem érhette meg: öt héttel korábban elhunyt.
Ha érdekel, milyen volt 120 éve a „légkondi” az Országházban, olvasd el ezt a cikket is!
