Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hazai viszonylatban Budapesten az átlagosnál nagyobb az esély arra, hogy az ivóvízben ólom legyen. Az emberi test számára azonban nem létezik biztonságos vérólomszint, már kis mennyiségben is komoly károkat képes okozni a szervezetben.
Az ivóvízről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy fogyasztása magától értetődően biztonságos. Magyarországon az ivóvíz az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer, a vízművek és a hatóságok folyamatosan vizsgálják a minőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele probléma, főleg akkor, ha olyan nagyvárosokról beszélünk, mint amilyen Budapest.
Az ólomszennyezés valós veszély
Budapest belső kerületeiben ma is nagy számban találhatók a 20. század első felében vagy még korábban épült társasházak. Az 1945 előtt épült házakban azonban sok esetben még ólomcsöveket használtak a vízellátás kiépítéséhez, ami nem jó hír, hiszen a csövekből a víz képes kioldani a mérgező fémet.
Még akkor sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban, ha a csöveket lecserélték, mivel egy darabig a csövek illesztéséhez használt forraszanyag is tartalmazott ólmot.
Mit tehet velünk az ólom?
Az ólom jelenléte azért különösen aggasztó, mert az emberi szervezet számára nincs ismert biztonságos expozíciós szintje (olyan mennyisége, amely bizonyítottan, minden körülmények között ártalmatlan lenne). Az Egészségügyi Világszervezet szerint az ólom a szervezet szinte valamennyi szervrendszerére hatással lehet, különösen az idegrendszerre.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A legnagyobb veszélynek a gyermekek vannak kitéve. Az ólom károsíthatja a fejlődő agyat, ronthatja a kognitív funkciókat (a gondolkodással, tanulással, emlékezéssel és problémamegoldással kapcsolatos agyi működéseket), valamint csökkentheti az intelligenciahányadost.
Az ólom azonban nemcsak a gyermekekre jelent veszélyt. Felnőtteknél összefüggésbe hozható a magas vérnyomás kialakulásával, növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, valamint hosszú távon károsíthatja a veséket.
Az ólom a vérképzés folyamatait is megzavarhatja, ami vérszegénységhez (a vörösvértestek vagy a hemoglobin mennyiségének csökkenéséhez) vezethet.
Ezen felül természetesen a felnőttek idegrendszerére is károsan hat. A fejfájás jelentkezése csak a kezdet, a memóriazavarok, koncentrációs nehézségek vagy a perifériás idegrendszer károsodása is előfordulhat. Nagyobb mennyiségű ólom hatása pedig akár görcsrohamok, kóma, sőt halál is bekövetkezhet.
A várandós nők esetében a probléma különösen érzékeny. A szervezetben korábban felhalmozódott ólom a terhesség során felszabadulhat a csontokból, és a méhlepényen keresztül eljuthat a magzathoz. A WHO szerint ez növelheti a vetélés, a koraszülés vagy a halvaszülés kockázatát, illetve befolyásolhatja a magzati fejlődést.
Így kerülhet az ivóvízbe
Az ivóvíz ólomtartalmának leggyakoribb forrása nem maga a víz, hanem a vízvezeték-rendszer. Az ólomcsövekből, az ólomtartalmú forrasztásokból és bizonyos régi szerelvényekből fokozatosan ólom oldódik a vízbe.
A jelenség hátterében a korrózió áll. Ez egy természetes folyamat, amely során a víz kémiai kölcsönhatásba lép a csövek anyagával, és kis mennyiségű fémet old ki belőlük. A kioldódás mértéke függ a víz összetételétől, savasságától, ásványianyag-tartalmától és attól is, hogy a víz mennyi ideig áll a csövekben.
Ezért fordulhat elő, hogy a több órán át pangó vízben magasabb az ólom koncentrációja, mint a rendszeresen áramló vízben. Az ólom jelenléte ráadásul szabad szemmel nem észlelhető: nem színezi el a vizet, nem okoz kellemetlen szagot, és az ízét sem feltétlenül változtatja meg.
A probléma felismerését nehezíti, hogy az ólomszennyezésnek nincsenek olyan jellegzetes tünetei, amelyek alapján valaki biztosan megállapíthatná a jelenlétét.
A hosszú távú expozíció következményei gyakran csak évek alatt alakulnak ki, és sok esetben más betegségek tüneteivel is összetéveszthetők. Jellemzően akkor eszmélnek rá az emberek, hogy egy épület problémás, ha célzottan vizsgálják az ivóvizet, hatósági, szolgáltatói ellenőrzés vagy kockázatbecslés miatt.
Éppen ezért az ólomkockázat megítélésében kulcsszerepe van az épület korának, ebből a szempontból pedig fővárosunk nincsen valami jó helyzetben. Az NNGYK által szerkesztett oldalon mindenki leellenőrizheti, hogy a lakhelyén mekkora a valószínűsége annak, hogy az ivóvíz ólommal szennyezett.
Ha Budapestet nézzük, akkor a helyzet nem éppen rózsás. Többségükben közepes, magas, illetve nagyon magas kockázatnak vannak kitéve város különböző területei, szinte keresni kell azokat a városrészeket, ahol a kockázatelemzés alacsony vagy nagyon alacsony szintet mutat.
Budapesten a régi csövek komoly problémát jelenthetnek, ám bizonyos konyhai praktikákkal te is tehetsz azért, hogy minél kisebb legyen az ólomszennyezés.
