Különösen külföldi recepteket nézegetve jön szembe egyre gyakrabban a kóser só a hozzávalók listáján. Vajon miért van rá szükség, és miért fontos, hogy kóser legyen? Nincs ennek átverésszaga egy kicsit? Utánajártunk.
Különösen annak tükrében izgalmas a kérdés, ha tudjuk: a só bármelyik fajtája kóser. Ez szó szerinti fordításban egyébként alkalmasat, megfelelőt jelent, a gasztronómiában pedig nagyjából szintén ugyanezt: megfelelő, jó minőségű, tiszta alapanyagokból készültet.
A kóser gasztronómiai értelmezése, a szabályok betartása háztartásonként is változhat, a só viszont sehol nem jelent akadályt (egyik fajtája sem), ezért fura, miért írnak a receptek olykor kóser sót alapanyagként.
Akkor most parasztvakítás a kóser só?
Igen, ha azt képzeljük, hogy valami nagyon extra hozzávaló. És mégsem, ha a szerepét vesszük alapul. A kóser konyha szerint a hús nem lehet véres, attól meg kell szabadulni, ebben segít a nagy szemű sóféle. A kóser só ugyanolyan, mint bármelyik, funkcióját tekintve talán inkább kóserező sónak lenne érdemes nevezni. A szerepe ugyanis a fontos, nem pedig az alakja, a mérete vagy a tisztasága.
A nagy szemű só a húsra szórva gyorsabban és hatásosabban szívja fel a vért – erről van szó, ettől hívják kósernek ezt a fajta sót. A receptekben jó eséllyel azért szeretik jobban, mert egyszerűen látványosabb egy-egy sós karamell tetején, mint az apró szemű sófélék.
Ha tehát azt látod, hogy egy külföldi receptben a guacamole vagy a leves receptje kóser sót ír hozzávalóként, nyugodtan használd azt, amelyik épp otthon van, a végeredmény ugyanolyan lesz.
