Nekem akkor nőtt a szívemhez Spongyabob, amikor pár éve egy Isten háta mögötti kisvárosban, valahol Utah államban megpillantottam a rajzfilmfigura félméteres, kitömött mását. Ott ücsörgött magányosan egy fél Budapest-méretű Walmartban, egyszerűen nem lehetett nem megölelni. Mondanom se kell, pár órával és több kiló teljességgel felesleges kacattal később (félelmetesen veszélyes hely egy ilyen Walmart), ő is ott kötött ki végül a pénztár futószalagján. Aztán fél Amerikán keresztül hurcoltuk magunkkal, amerre csak jártunk mindenhol elérzékenyült mosolyok kísértek bennünket.
(Fotó: Northfoto)
Spongyabob valóban ellenállhatatlanul cuki. Olyannyira, hogy ezt évek óta sorra elsütik a legképtelenebb módokon. Határozott sikernek könyvelem el, hogy azon a délutánon a plüss-Bobnál meg tudtunk állni, pedig volt ott aztán minden. Zoknik, gumicsizmák, pólók, pizsamák, kistáskák, nagytáskák, pongyolák, törülközők, ágyneműk, műanyag labdák, bukósisakok, cukorkák, bögrék, termoszok, hűtőmágnesek, lufik, párnák, füzetek, tollak. Mindegyiken a vidáman kacarászó, szeleburdi tengeri szivacs. Bobot mindenki szereti. Még Marc Jacobs is, aki a karjára tetováltatta az imádnivaló szivacsfiút.
A Rescue Beaty Lounge-nál is igen masszív Bob-kultusz dúlhat, ugyanis az őszi körömlakkok közül három is a Nickelodeon rajzfilm előtt tiszteleg: a korallos Star Fish Patrick, a kék Bikini Bottom és a pasztellsárga Square Pants, darabja $18-ért. Mit gondolunk? Bekígyózhat vajon a Bob-mánia a divatvilágba, vagy jobb, ha a képernyőkön szeretjük tovább Bobot, illetve hébe-hóba felkapjuk egy ölelésre plüss mását?
(Fotó: Rescue Beauty Lounge)
