Mint azt megírtuk, Roberto Cavalli azt tervezi, hogy Dubaiban nyit szórakozóhelyet.
Mint azt megírtuk, Roberto Cavalli azt tervezi, hogy Dubaiban nyit szórakozóhelyet. Teszi ezt részben azért is nyilván, mert hazája, illetve egészen konkrétan Milánó zsúfolásig tele van fashion cafékkal, tehát oda újat már minek. Armaninak, Dolce & Gabbanáéknak is megvan a maguk vendéglátóipari egysége, és természetesen Roberto Cavallinak is van már saját étterme Milánóban. Az árlistát elnézve ez utóbbiban olyan fejenkénti 50-60 eurós számlára számíthatnánk egy vacsora után, ezért úgy döntöttünk, a csakis nyáron nyitvatartó, szabadtéri Just Cavalli Cafét fogjuk tesztelni, aperitívó formájában egy hétköznap este 8 körül. A divatos aperitívó és beégésem története a hajtás után, fotókkal. Így etet és itat egy olasz divatmágnás.
A Just Cavalli Café egy parkban található, egy kilátótorony köré telepítve, a Cavalli étterem tetőteraszán. Belépéskor öltönyös kidobóemberek motoztak meg minket, sőt, azt is megkérdezték, hogy foglaltunk-e asztalt, és amikor mondtuk, hogy nem, mégis beengedtek. És a kezünkbe adták a fenti kilépőkártyákat. Bent először azt hittük, már megint esküvőn vagyunk, egyrészt mert onnan ismerősek ezek a fehér sátrak, másrészt mindenki borzasztóan elegáns volt. Milánóban megszokott, hogy mindenki feketében jár, de itt már-már a Scalát megszégyenítő ruhakölteményekkel kellett szembesülnünk, a férfiak pedig a rekkenő hőség ellenére szinte kivétel nélkül öltönyben feszítettek (és időnként olyan textilzsebkendővel törölték át homlokukat, amelynek egyik sarkába a designer, a másikba a saját monogramjuk van belehímezve). Beégésem története ennyi: én voltam az egyetlen, aki rövidnadrágban volt. Bridget Jones szokott alkalomhoz nemillő ruházatban megjelenni eseményeken, és ha jól emlékszem, ő ilyenkor határozott testtartással azonnal az italospult felé veszi az irányt. Mi mindenesetre ezt tettük.
A lendület azonban félúton megakadt, amikor észrevettük, hogy a két pult közül az egyikhez az van kiírva, hogy Consumazione: €15, a másikhoz meg az, hogy Consumazione: €9. Megpróbáltunk rájönni, hogy mi lehet a turpisság, de nem sikerült. Így aztán odamentünk az olcsóbbik pulthoz, és beszereztünk két Aperol Spritzet (Aperol + habzóbor, fenséges), mivel állítólag ez a legdivatosabb aperitívó Milánóban. Valóban egyenként kilencbe kerültek, így néztek ki:
Namost az "aperitivo" mint esemény errefelé azt jelenti, hogy az ital mellé korlátlan ételfogyasztás jár egy előételekkel megrakott asztalról. Just Cavalliéknál sincs ez másként, a különbség csak annyi, hogy egyrészt a kész vacsorát kitévő csipegetnivaló minősége magasan verte életem eddigi összes aperitivóját, másrészt pedig a vendégek illedelmes sort alkottak a svéd asztal mellett. A kettő közül inkább az utóbbi lepett meg, hiszen az olaszok híresek arról, hogy képtelenek sorban állni, bele is hallgattam egy-két beszélgetésbe, hogy leellenőrizzem, nem német vagy angol üzletemberek közé keveredtünk-e, de nem, perfekt olaszul beszélt mindenki. Olyannira nem volt elsöprő tömeg, hogy még fotót is sikerült készítenem a kínálatról.
A bal oldali kosárban focaccia-darabkák voltak, a mellette levőben pizza (vastagtésztás, isteni). Ezek kenyér helyett. Volt tortilla pikáns szósszal, középen olyan finom sonkák, hogy a gyönyörtől szinte könnybe lábadt a szemem, volt "olaszkolbászos" (salsicciás) kuszkusz, grillezett virslikarikák, miniparadicsomok minimozzarellákkal, párolt zöldségek, valamint nyers zöldségek, pl. sárgarépa, amelyeket többféle majonézes szószba lehetett mártogatni. Ne felejtsem ki a tonhalas salátát és pestós pennét. Sem a tányér, sem az evőeszköz nem volt műanyagból, márpedig az aperitívókon általában ez szokott lenni a helyzet. Mindez 9 euróért. Hát el lehet képzelni egy ilyet Magyarországon?
Rögtön megjött a kedvem, hogy legközelebb mondjuk Dolce & Gabbana kajáját is leteszteljem. De azért oda már valami hosszúban fogok menni.
