Tedd a szívedre a kezed: hány unalmas meetingen vettél részt az utóbbi hónapban? Ha a munkád irodai jellegű, egészen biztosan meg kellett szoknod az online megbeszéléseket a pandémia idején. Ahol még ma is megmaradt a home office munkavégzés, ott gyakoriak az ilyen típusú meetingek, és legyünk őszinték, néha elegünk van belőlük.
Ez a meeting lehetett volna egy e-mail is: a kifejezést angolul vagy magyarul sokan ismerik. Már az online megbeszélések kora előtt gyakoriak voltak azok a találkozók a munkahelyeken, amelyeken indokolatlanul sokáig tartottak, nem voltak elég produktívak, sokak szerint egyszerűen csak rabolták az időt. Ez sajnos akkor sem változott, amikor az online térbe kerültek át ezek az alkalmak, vélik sokan.
A különbség csak annyi, hogy ilyenkor nem feltétlenül kell véka alá rejtenünk azt, mennyire unjuk az egészet, mert kikapcsolt kamerával vagy néhány trükkel könnyen kelthetjük azt a látszatot, hogy maximális figyelemmel veszünk részt a beszélgetésben,
miközben ez távol áll az igazságtól.
Egy online meeting megerőlteti az agyat
Megvan az oka annak, hogy sokkal fárasztóbbnak és unalmasabbnak tartjuk ezeket az online megbeszéléseket, mint a személyes találkozókat. Amikor az irodában ül össze néhány kolléga vagy tárgyalópartner, a nonverbális kommunikáció sokat segít abban, hogy mindenki pontosan értse és érezze, mire gondol beszélgetőtársa, ilyenkor a ki nem mondott aggályokat is megneszeli az ember.
Ezzel szemben egy online beszélgetésben hamar kifáradunk és unatkozni kezdünk, mivel agyunkat az arcmások folyamatos szkennelése gyorsan kimeríti.
Egy ilyen megbeszélés bekapcsolt kamerákkal olyan, mintha egyszerre néznénk farkasszemet egy előadóval, valamint teljes közönségével.
Állandóan figyeljük a résztvevők arckifejezését, miközben könnyen hajlamosak vagyunk elkalandozni, hiszen látjuk, hogy befutott egy e-mail, jött egy üzenet, és a többi. Nem véletlen, hogy megszületett a „Zoom-fáradtság” kifejezés is.
Elveszi az időt a munkától egy unalmas megbeszélés
Ha pedig már elvesztettük a képességet arra, hogy figyeljünk, unalmunkban mindenféle pótcselekvéshez – vagy nem is annyira pótcselekvéshez – nyúlunk.
„Én közben írok, levelekre válaszolok, képeket nézegetek” – árulta el Melinda, akihez Csaba is csatlakozott.
„Elég, ha a hangot hallom. Olvasgatok, e-mailt írok…” – mondta. A szorgos dolgozók sorába tartozik Rita is.
„Ha nem kell odafigyelnem, vagyis nem egy, a teljes cégre vonatkozó évelemző meetingről vagy ilyesmiről van szó, akkor dolgozom tovább, e-maileket olvasok, de azért néha odanézek, hogy mi a téma, hátha érdekes.
Ha oda kell figyelnem, akkor figyelemzavarosként valami Candy Crush jellegű színes játékot játszom, ami leköt, de nem foglalja le az agyamat.
Olyan opció, hogy csak a meetinggel foglalkozom, akkor van, amikor én prezentálok vagy beszélek” – jelezte, rávilágítva egy problémára: a figyelemzavarosok számára külön kihívást jelentenek ezek az értekezletek. Edit is közéjük tartozik.
„Nálunk az értekezletek viszonylag tempósak szerencsére, de így is jót szoktam mulatni a saját ADHD-s meetingelésemen, ha 20 perces, akkor is legalább 10 pózt váltok, állandóan izgek-mozgok, csomószor firkálok közben, de rendszerint figyelek, csak nem bírok egy helyben ülni” – mondja.
A Candy Crush egyébként többek válaszában megjelent: talán épp az online megbeszélések lehetnek a felelősek a játék második reneszánszáért?
Van, aki végzi a dolgát – csak épp teljesen mást
Vannak tehát, akik dolgoznak, de közben igyekeznek figyelni, viszont a legjobb válaszokat azoktól kaptuk, akik gátlás nélkül vállalták, hogy ezek a megbeszélések mire veszik rá őket. Zoli a praktikus hedonizmusnak hódol.
„Csinálom a napi munkámat, amivel a néha tök felesleges meetingek miatt nem haladok, és közben vízipipázom”
– foglalta össze, de volt olyan is, akitől egyszavas és nagyon konkrét választ kaptam: alszom. Szilvi azért arra is ügyel, hogy miközben lélekben egészen máshol jár, testben úgy tűnjön, nagyon is jelen van.
„Sherlock logikai játékot játszom. Mereven, gondolkodós arccal lehet bámulni a képernyőt vele” – osztotta meg velünk a pro tippet. Sára ilyenkor szakít időt arra, amit egyébként a legkevésbé szeret csinálni.
„Simán kikapcsolom a kamerát, és megyek a dolgomra a lakásban, a fülemben azért ott a Bluetooth-fülhallgató, így biztosan értesülök arról, ha valaki tőlem szeretne valamit. De amúgy beteszem a mosást, teregetek, hajtogatok, megírom a bevásárlólistát, átpakolom a hűtőt, elrakom a gyerekek játékait, szigorúan lenémítva a mikrofont” – ecseteli.
És vannak a valódi lógósok
A kikapcsolt kamerával meetingelők tűnnek a műfaj császárainak: egy másik válaszadónk, Szilvi azt mondja, tudja, hogy valami hasznosat is csinálhatna, de annyira kikészítik ezek a megbeszélések, hogy ebből semmi sem lesz.
„Bármikor lehet azt mondani, hogy nem tudsz kamerát kapcsolni, annyira vállalhatatlanul nézel ki, és ennek demonstrálásánál nincs könnyebb dolog a világon: ha a kamera alulról mutatja a sminktelen arcod, az biztos nem lesz előnyös. Ezt én fél percre szívesen prezentálom bárkinek, aztán kikapcsolom a kamerát, nekiállok szelfizni, pofákat vágok, esetleg táncikálok, kommentálom a megbeszélést, internetezek” – vallotta be.
„Én ilyenkor szoktam lakkozni a körmöm” – tette hozzá Juli. Sokan vannak még a firkálók is, köztük Edit. „Firkálok vagy rajzolok, vagy ha itthonról meetingelek, játszom a telefonomon valami olyat, ami mellett fél füllel azért tudok figyelni a meeting tartalmára. Elég sok meetingem van online, heti 1-2 ilyen biztos befigyel” – árulta el.
Van ugyanakkor, aki meglevő képességeinek fejlesztését tűzi ki célul.
„A múltkor volt egy nagyon hasznos meetingem, ami alatt megtanultam körvonalas 3D-betűket rajzolni” – mesélte Zalán.
Te magadra ismersz bármelyik fenti túlélési stratégiában? Akár igen, akár nem, arra figyelj, hogy ha meeting közben elkalandozol, legalább a mikrofonodat kapcsold ki: nagyon kellemetlen helyzet már az is, ha mindvégig az egered beragadt görgőjének nyikorgását hallgatják társaid, de kellemetlen elszólásokkal akár egy életre elvághatod magad a cégnél.
