Aranyérem helyett pedig ezüstöt kapott a győzelem után.
A Magyar Delfin becenévvel illetett legendás sportoló, aki az úszás mellett a labdarúgásban és sportvezetőként is érdemeket szerzett, 1878-ban született, szegény budapesti zsidó család gyermekeként. 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt, állítólag ez motiválta őt arra, hogy úszni kezdjen. Különleges technikájának köszönhetően hamarosan az ország legjobbja vált belőle: magyar bajnok, majd 1895-ben (nem hivatalos) Európa-bajnok lett. Mivel idehaza akkoriban még nem voltak versenymedencék, a Rudas fürdő 27-28 fokos vízében volt kénytelen edzeni. Érettségi után felvették a Műegyetem építészet szakára. Tanulmányai alatt is folyamatosan sportolt, és bár az egyetem konzervatív vezetősége nem nézte jó szemmel, ha egy hallgató elhanyagolja a tanulást az élsport rovására, a Magyar Torna Club támogatásával sikerült elérni, hogy Hajós részt vehessen az 1896-ban Athénban megrendezett első újkori olimpián.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A döntés nagyon is jónak bizonyult. 1896. április 11-én, az úszóversenyek napján a 18 éves Hajós két versenyszámban – 100 méteren és 1200 méteren – is bajnok lett, ezzel beírta magát a magyar sporttörténelembe. A versenyzőknek nem medencében, hanem a tenger alig 10 fokos, hullámzó vizében kellett úszniuk, mely a Rudas után különösen vacogtatónak hatott Hajós számára, még úgy is, hogy faggyúval kente be a testét. Elmondása szerint az egész verseny alatt csak arra tudott koncentrálni, hogy ne fagyjon meg. A második szám végén görög matrózoknak kellett partra segíteniük, hogy átvehesse az őt megillető ezüstérmet. Ekkoriban ugyanis még nem arany-, hanem ezüstéremmel jutalmazták a bajnokokat. Az átadáskor egy apró malőr is becsúszott, ugyanis a zenekar a magyar helyett az osztrák császári himnuszt kezdte játszani. Mivel emiatt elhúzódott kissé a ceremónia, Hajós nem tudott időben odaérni, hogy a harmadik számban is megmérettesse magát.
Az anekdota szerint Konstantin görög trónörökös nyomán ragadt rá Hajósra a Magyar Delfin becenév, aki azt mondta: „ez a magyar fiú egy valóságos delfin!”. Amikor a trónörökös megkérdezte a bajnoktól, hol tanult meg így úszni, amaz – mindenki derültségére – így felelt: „a vízben, felség”. Hazaérkezésekor hatalmas tömeg várta őt a pályaudvaron, Hajós azonban inkább az egyetemre sietett, hogy bepótolhassa elmaradt tanulmányait. 1899-ben egyéves, önkéntes tiszthelyettesképző szolgálatra vonult be a Monarchia hadseregébe.
Az úszás mellett Hajós az atlétikában és a futballban is kipróbálta magát. Síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is az ország legjobbjai közé tartozott, 1897-től pedig a Budapesti Torna Club színeiben rúgta a bőrt. Sikereit bizonyítja, hogy 1902-ben a válogatottban is szerepelt, méghozzá a legelső nemzetközi mérkőzésünkön, ahol Ausztria 5:0-ra elvert bennünket. Futballbíró is volt a nemzeti bajnokságban, sőt, 1906-ban a válogatott szövetségi kapitányává választották. Három mérkőzésen irányíthatta a csapatot, ebből egy győzelemmel, kettő pedig döntetlennel zárult.
1904-ben visszavonult az aktív sportolástól, mivel diplomáját megszerezve inkább az építészi hivatásnak szerette volna szentelni életét. Kezdetben Alpár Ignác és Lechner Ödön keze alatt dolgozott – mestereinek hatása érződik korai pályaműveinek eklektikus, illetve szecessziós vonásain –, majd 1907-től Villányi Jánossal társulva önálló vállalkozást indított. 1909-ben nyerték első pályázatukat, a miskolci Takarékpénztár épületének tervezését. Ugyanebben az évben tervezték a Református Konvent budapesti székházát is. 1911-ben Hajós megbízást kap a debreceni Arany Bika szálló újjáépítésének terveire, mely meghozza a tervezőiroda számára az országos ismeretséget. Ezt követően főként vidéki megbízásokat teljesítenek – Hajós tervei alapján épült fel például a lőcsei és a kőszegi gimnázium, a szabadkai Hitelbank, a kolozsvári és a szombathelyi Vakok Intézete. 1908-ban megházasodik, Blockner Vilmát, a hirdetőtáblavállalat-tulajdonos, Blockner Izidor lányát veszi el.
Kezdeti ötletei – mint egy 50 ezer férőhelyes stadion megtervezése – a világháború és a Tanácsköztársaság miatt nem jutottak el a megvalósításig, az 1920-as években azonban egész Európában fellendült a sportlétesítmények építésének divatja, és ez kapóra jött Hajósnak. 1922-ben az ő tervei alapján épült meg a vasbetonból készült, 22 ezer fős újpesti stadion, az első létesítmény Magyarországon, amit hivatalosan is stadionnak neveztek. Ő tervezte a győri sportuszodát, a pünkösdfürdői és szabadhegyi strandot is.
Az 1924-es párizsi olimpián a művészeti versenyben Lauber Dezsővel közösen benyújtott, „budapesti Stadion” című pályázatuk ezüstérmet szerez (ami ekkor már a második helyezett jutalma, aranyérmet azonban abban az évben nem osztottak ki a kategóriában). Így ő az egyetlen magyar, aki az olimpiák történetében sportban és művészeti versenyben is érmet tudott szerezni. Ekkoriban Hajós már a szecesszión és az eklektikán túllépve letisztult formavilágú, modern épületeket tervezett, amelyeknek meghatározó anyaga volt a vasbeton. Erre kiváló példa legismertebb műve, az 1930-ban épített margitszigeti Nemzeti Sportuszoda, melyet ma tervezője tiszteletére Hajós Alfréd Sportuszodának hívnak. A hét hónap alatt felépített, állami ünnepség keretében átadott létesítmény a nemzetközi építészeti fórumokon is sikert aratott.
Hírneve és nemzetközi elismertsége miatt Hajós mentesült a zsidótörvények alól, megúszta az üldöztetést. Családja, ismerősei közül azonban sokan odavesztek. Nagy erővel segítette a zsidó származású sportolók mentését, de 1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után már neki is bujkálnia kellett. Később a szovjet megszállókkal is nyíltan szembeszállt. 1946-ban gyászbeszédet mondott Halassy Olivér olimpiai bajnok vízilabdázó temetésén, akinek rablógyilkosság általi halálában a Vörös Hadsereg is érintett volt, ezért a hivatalos szervek tartózkodtak az eseménytől. A Rákosi-korszakban folytathatta építészi tevékenységét, de saját tervezőirodát természetesen nem vihetett. Ekkoriban a Mezőgazdasági Tervező Irodában dolgozik, utolsó műve a kelenföldi hőerőmű 1955-ben átadott művelődési otthona. A hatalom megpróbálta saját propagandacéljainak szolgálatába állítani, sztahanovista érdemérmet is kapott, de tartózkodott a kétes dicsőségtől.
1955. november 12-én, 77 évesen hunyt el tüdőbaj következtében. Emlékét máig őrzik az általa tervezett épületek, csakúgy mint a róla elnevezett iskolák, illetve a Hajós Alfréd Társaság. 2010-ben posztumusz Ybl Miklós-díjjal ismerték el munkásságát.
Ha érdeklenek az eddigi kultbait-sztorijaink is, kattints ide:
