Akkor lesz jó az életünk, ha nem történnek benne rossz dolgok, ha nincsenek negatív érzéseink, ha nem gondolunk rosszra. Logikus. De vajon igaz is? Pszicholológus szakértőink válaszából kiderül, hogy a lelkünk azért korántsem működik ilyen egyszerűen.

Március végén jelent meg az egyik első olyan kutatás, amely a 2019 decemberében kirobbant koronavírus-járvány pszichés hatásait vizsgálta. A kínai Wenjun Cao és kollégái a Hupej tartományban működő Changzhi-i Orvosi Egyetem több mint 7000 hallgatójával vettek fel kérdőíveket. Mennyire volt jellemző a diákokra a szorongás, és milyen tényezők függtek össze a lelki jóllét magasabb szintjével?

Amikor az élet maga zökken ki a „normalitásból”, az addig zavarként számontartott mentális állapotok is egészen új megvilágításba kerülhetnek. Míg pár héttel ezelőtt például a gyakori kézmosás, a hazatéréskor történő azonnali fertőtlenítés és ruhamosás inkább egy pszichés nehézség tünetének minősült, addig mára ezek a cselekvések a valóságos külső fenyegetés fényében nemhogy racionálissá, de egyenesen kívánatossá váltak. Hol húzódik a határ a vírus elleni adaptív védekezés és a destruktív kényszeresség között? Mit tehetnek azok, akiknek amúgy is vannak obszesszív-kompulzív tendenciáik?

Sokan ezek között az extrém körülmények között is mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák a normalitás látszatát: igyekeznek a lehető leghatékonyabbak lenni, szigorúan beosztják minden percüket, állandóan dolgoznak, szülőként pedig kisebb Montessori-iskolát varázsolnak a konyhaasztalon. Aisha S. Ahmad mindenkinek a legjobbakat kívánja, aki ezt a stratégiát választja. A Torontói Egyetem adjunktusa ugyanakkor valami egészen mást tanácsol. Szerinte elsősorban térre és időre van szükségünk ahhoz, hogy elfogadjuk: már semmi sem lesz ugyanolyan, mint korábban.

Ma már szinte valamennyien tudjuk és elfogadjuk, hogy a koronavírus terjedésének csökkentése érdekében minimalizálnunk kell a többi emberrel való fizikai érintkezéseinket. Ez persze azt jelenti, hogy jó pár hónapig randizni is nagyon máshogy fogunk, mint eddig. Mit tehetnek azok, akik a járvány kitörésekor épp párkeresésben voltak? Az alábbiakban ismerkedési tippeket gyűjtöttünk össze, illetve azt is bemutatjuk, milyen változásokra lehet számítani a szexualitással összefüggő technológiákban.

A netes mémek nemcsak az online kommunikáció szerves részét képezik manapság, hanem egyre több pszichológiai kutatás is irányul a működési mechanizmusaik feltárására. Első pillantásra nem is gondolnánk, hogy az egyszerű képek és feliratok mögött egészen komplex lélektani jelenségek is meghúzódhatnak. Hogyan befolyásolja a személyiségünk, a mentális állapotunk, hogy miként észleljük őket? Ezt igyekezett feltérképezni egy nemrég publikált izgalmas kutatás.

A központi érzelmi válasz egy járvány idején elsősorban a félelem, amely a közösségi média terében manapság extrém módon felerősödhet, hiszen megállás nélkül özönlenek ránk a negatív ingerek. Ráadásul minél jobban szorongunk, annál hatalmasabbnak észleljük az előttünk álló fenyegetést. A túlzott aggodalomnak azonban komoly veszélyei is lehetnek a reális helyzetfelismeréshez képest: együtt járhat az ellenségeskedés, a politikai intolerancia, a bűnbakképzés vagy éppen a dehumanizálás megemelkedett szintjével. Hogyan lehetne megállítani ezt az öngerjesztő folyamatot, és konstruktív mederben tartani a vírusra adott válaszainkat?

A koronavírus-járvány idején kis túlzással élve azt mondhatjuk, hogy a világ egyik fele a társakkal való összezártságtól, a másik fele a magánytól szenved. A tartós egyedüllétnek azonban pozitív hozadékai is lehetnek, amiről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a történelem folyamán mindig akadtak olyanok, akik önként mondtak le emberi kapcsolataik jelentős részéről. Milyen különleges élménnyel gazdagodott Montaigne, Thoreau vagy az „olasz Robinson Crusoe”? Az alábbiakban ismert remeték életébe nyerhetsz bepillantást.

Az új koronavírussal fertőzöttek egy része csupán enyhe megfázásos tüneteket észlel magán, mások viszont súlyos, különösen a tüdőt érintő problémákat tapasztalnak, melyek a legrosszabb esetben akár halált is okozhatnak. De miért támadja meg épp a tüdőt a vírus?

Talán te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy bántónak éreztél egy viccet és amikor ezt kifejezted, még azt is a fejedhez vágták, hogy nincs semmi humorérzéked. Pszichológiai kutatások szerint azonban minimum négyféle humor létezik, és bizony sok tréfa mögött agresszió állhat. A cikkből megtudhatod, hogy rád milyen humor jellemző, és arra is választ kaphatsz, hogy kik hajlamosak ugyanazt a poént ezerszer is elmesélni.

A törött kart általában felkötve kell hordanunk egy darabig, és ez eléggé megnehezíti a hétköznapokat, amiket már maga a törés és a vele járó gipsz is eleve tönkretett. De miért kell felkötni? Ha a gipsz segít, hogy az egész szépen forrjon össze, akkor miért van még erre is szükség?

A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.