A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.
„Kínában a koronavírus megjelenését követő izolációval párhuzamosan az elmúlt hónapokban ugrásszerűen nőtt a családon belüli és a párkapcsolati erőszakkal összefüggő esetek száma” – olvasható a NANE és a Patent Egyesület által írt Facebook-jegyzetben. Az ország nyugati részén található Jianli megye rendőrkapitányságára januárban kétszer annyi bejelentés, a régióban pedig februárban háromszor annyi segélykérő hívás érkezett, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A szakemberek szerint nálunk is hasonló tendencia várható. A vírus miatti elszigetelődés, a hosszú ideig tartó kényszerű összezártság, a járványügyi helyzet keltette frusztráció, a bevételkiesés okozta szorongás mind oda vezethet, hogy tovább fokozódik a családon belüli erőszak.
Mit tehetünk áldozatként és segítő szomszédként, ismerősként a bántalmazással szemben? A legfontosabb tudnivalókról Nógrádi Noával és dr. Stummer Verával, a Patent Egyesület munkatársaival beszélgettem.
A hónapokig tartó összezártság önmagában komoly stresszforrás, amely miatt a legtöbb háztartásban várhatóan növekedni fog a konfliktusok száma. Mi az alapvető különbség egy szimpla veszekedés és az abúzus között? Hogyan lehet felismerni a bántalmazást?
Sokszor olvashatjuk a médiában, hogy a házastársak között „konfliktusos” a viszony, vagy „civakodnak” egymással. Ezekben az esetekben viszont gyakorta családon belüli erőszakról van szó, amikor nem két egyenrangú fél veszekedéséről, civakodásáról beszélünk, hanem egy alá-fölé rendelt viszonyról. A bántalmazás – legyen az szóbeli, lelki, fizikai, szexuális vagy gazdasági – minden esetben a bántalmazónak az arra irányuló törekvése, hogy az áldozata élete felett hatalmat, kontrollt gyakoroljon. Az erőszak ennek a kontrollnak az eszköze. Ha tehát el akarjuk dönteni, hogy veszekedésről vagy bántalmazásról van-e szó egy párkapcsolatban, akkor azt érdemes megvizsgálnunk, hogy a felek egyforma jogokkal, egyenlő hatalmi helyzettel és a döntésekben egyenlő beleszólással rendelkeznek-e. A bezártság maga nem okozza a bántalmazást, csak kiélezi a már egyébként is egyenlőtlen, bántalmazó kapcsolatokat, és több felületet biztosít a hatalomgyakorlásra, a bántalmazó akaratának fizikai betartatására, azaz az erőszakra: az áldozatok ki vannak szolgáltatva a folyamatos monitorozásnak, mindig „kéznél vannak”.
A járvány idején annyira behúzódunk az otthonainkba – pláne, ha a jövőben kijárási tilalom lép érvénybe –, hogy kevesebb eséllyel futunk össze egymással az utcán, a gangon vagy a lépcsőházban. Így előfordulhat, hogy nem tudjuk személyesen megkérdezni a hogylétükről azokat, akikről azt feltételezzük, hogy bántalmazásnak vannak kitéve. Milyen szempontokat érdemes tekintetbe venni, ha online szeretnénk kommunikálni velük? Hogyan lehet elkerülni, hogy esetleg még nagyobb veszélybe sodorjuk őket?
Egy áldozattal való online kommunikáció esetén hasonló szempontokat kell figyelembe vennünk, mint akkor, amikor lehetőségünk van vele közvetlenül kommunikálni. Az első és a legfontosabb az áldozat biztonsága, amit azzal tudunk óvni a leginkább, ha „érzékeny” tartalmú üzenetet csak akkor küldünk a részére, ha előtte megbizonyosodtunk róla, hogy azt csak ő fogja látni. Az is lényeges, hogy ne tegyünk olyan lépést, kezdeményezést, amellyel átnyúlunk az áldozat feje felett. Most például fokozottan ellenjavallt a rendőrséget értesíteni, ha családon belüli erőszakot tapasztalunk, hiszen az áldozat tudta és beleegyezése nélkül ez még nagyobb veszélybe sodorhatja őt ebben a teljes mértékben elszigetelt, a külvilágtól legálisan elzárt helyzetben.
Ezeken az elérhetőségeken kérhetsz segítséget
Ha ismersz olyan nőt, aki érintett, igyekezz fenntartani vele a kapcsolatot a mostani, izolált időszakban is. Kiemelten fontos, hogy abban segítsd, amiben segítséget kér. Ne kezdj el tanácsokat adni, ne kritizálj. Áldozatként vagy az áldozat segítőjeként az alábbi helyeken és módokon kérhetsz támogatást:
- A NANE Egyesület nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek fenntartott ingyenes segélyvonala továbbra is elérhető a 06-80-505-101 számon (H–K–CS–P 18-22 és Sze 12-14 között).
- A Patent Egyesület ingyenes jogsegélyvonala is hívható, szerdánként 16-18 óra, csütörtökönként 10-12 óra között, valamint a vírus miatt fennálló rendkívüli helyzet alatt pénteken 12-14 óra között is a 06-70-220-2505 mobilszámon. Csetügyelet is elérhető szombatonként 16-18, valamint hétfőnként 10-12 óra között a Facebookon, írásos jogi segítségkérések számára. A szakértők e-mailben is kereshetők a jog@patent.org.hu címen.
Arra is felhívjátok a figyelmet, hogy sok olyan diák, aki eleve az otthoni agresszió elől menekült kollégiumba, most szintén hazaköltözni kényszerült. Kihez fordulhatnak, ha már nem bírják egy fedél alatt a családjukkal? Vannak férfiak, illetve transz emberek számára is elérhető szolgáltatások?
A NANE és a Patent Egyesületek alapvetően a nők és a gyerekek elleni erőszakkal foglalkoznak, de a családon belüli, párkapcsolati és szexuális erőszak áldozatai nemtől és kortól függetlenül kapcsolatba léphetnek velünk a segélyvonalainkon, segélyleveleken, segélycseten keresztül. A hazakényszerült fiatalok ezenfelül a Kék Vonalat is tudják hívni, az LMBTQI-emberek pedig a Háttér Társaság lelki- és jogsegélyszolgálatát.
Mit lehet tenni akkor, ha valakit családon belüli erőszak ér, de nincs hozzáférése telefonhoz, digitális eszközökhöz, mert a bántalmazó – aki most folyton otthon van – az ellenőrzése alatt tartja a készülékek használatát?
Ez egy borzasztóan beszorított helyzet, és külön kockázatfelmérést igényel minden egyes esetben. A kockázatfelmérésben és a lehetőségek átgondolásában szokott segíteni a NANE, de ha az érintett nem tudja felhívni a segélyvonalat vagy más segítőt, egyedül is végig tudja gondolni a helyzetet: mik a lehetőségek, mik a kockázatok, és mire van szüksége, mit kell előkészítenie a különböző esetekben. Az érintett ismeri a legjobban a saját helyzetét és a bántalmazóját, így jó, ha megbízik a megérzéseiben és ezekből indul ki, amikor a veszélyeket felméri. Ha életveszélyben érzi magát, akkor jó eséllyel életveszélyben is van.
A magyar bíróságokon március 15-től rendkívüli ítélkezési szünet vette kezdetét annak érdekében, hogy a tárgyalótermekben se terjedjen tovább a vírus. Hogy hatnak az ilyen típusú intézményi fennakadások a bántalmazókra? Jobban felbátorítják őket?
Jelenleg a bíróságok rendkívüli ítélkezési szünetet hirdettek, ami azt jelenti, hogy a tárgyalások megtartásán kívül minden egyéb eljárási cselekményt le kell folytatni egészen addig, amíg a tárgyalás megtartásának szükségessége meg nem akasztja az eljárás további menetét. A távoltartási eljárásokat le kell folytatni, és a nem peres eljárásokat is, mint például a kapcsolattartás végrehajtása iránti eljárást, azzal, hogy amennyiben szükséges a felek személyes meghallgatása, az mellőzendő. Általános tapasztalat, hogy a hatósági kontroll hatására az erőszak csökken. Ezért lenne fontos tehát a megfelelően szigorú hatósági fellépés a családon belüli erőszakkal érintett ügyekben, a tapasztalatok szerint azonban ez békeidőben sem a megfelelő színvonalon működik. Ebből következik, hogy ha ez a kontroll az eljárások szünetelése, lassulása miatt nincs, vagy csak részleges, annak hatása lesz az áldozatokat érő erőszakra. A jogrendszerünkben, ahol egyébként is inkább jellemző az intézményi árulás, mint a hatékony áldozatvédelem, ez hátrányosan fogja érinteni a bántalmazottakat.
Milyen intézkedéseket kellene bevezetnie a hatóságoknak, a döntéshozóknak, hogy ebben a zaklatott időszakban extra védelmet tudjanak nyújtani a párkapcsolati és a családon belüli erőszakkal szemben? Van bármilyen jó gyakorlat a világból, amit katasztrófahelyzet idején alkalmaztak, és nekünk is hasznos lehet adaptálni?
Mindig hasznos lenne, de most különösen fontos, hogy gyorsan és hatékonyan tudjanak tartózkodási alternatívát nyújtani az áldozatoknak. Az egészségügy leterheltségéből és a fokozott elszigeteltségből fakadóan a súlyos bántalmazás áldozatai nagyobb eséllyel halhatnak majd bele a sérüléseikbe, így nemcsak a kimondottan életveszélyes fenyegetést (amikor az elkövető deklarálja, hogy meg fogja ölni az áldozatát), hanem minden erőszakot különösen komolyan kell venni (ennek persze máskor is így kellene lennie). Nagyobb figyelmet és kapacitást kell fordítani a segélyvonalakra, az azokon végzett kockázatfelmérésre is, és tudatosítani kell a rendőrökben, hogy felfokozott helyzet várható, amit komolyan kell venniük. Az államnak érdemes lenne külön válságstábot felállítania, hogy megtervezze, hogyan kezeli majd a családon belüli erőszakot a krízishelyzetben, és ebbe a témával foglalkozó szakmai szervezeteket is be kellene vonnia. Ezt több ország is meglépte az utóbbi hetekben.
