Mára a sminkelés a szépségipar egyik alappillére, de eredetileg semmi köze nem volt a hiúsághoz vagy az önkifejezéshez.
A festett arc régen sokkal inkább vallási, társadalmi és szimbolikus jelentéssel bírt, mintsem esztétikai céllal készült volna – olvasható a ranker.com hasábjain.
Mágikus erőt tulajdonítottak a sminknek
Az ókori Egyiptomban a férfiak és a nők egyaránt festették magukat, de nem azért, hogy vonzóbbnak tűnjenek. A szem köré kent fekete és zöld festék, amelyet rézből, ólomból és ásványi porokból kevertek, az Ízisz és Hórusz szemét, azaz a hatalom és védelem szimbólumát idézte meg.
Amellett, hogy úgy hitték, hogy a smink megóvja viselőjét a gonosztól és a betegségektől, a festékek praktikus célt is szolgáltak: védték a szemet a napfény és a sivatagi por ellen.
Társadalmi rangot is jelentett a történelem folyamán
A római korban az arisztokraták fehér ólompúderrel világosították arcukat, mert a sápadt bőr a gazdagság és a kiváltság jele volt. A vöröses ajkak és orcák szintén a jólétet és a fiatalságot sugallták, hiszen ezek az árnyalatok drága növényi és állati anyagokból készültek.
A kereszténység elterjedésével azonban a test díszítése bűnös cselekedetnek számított. A sminket a pogányság maradványának tekintették, és a természetességet hirdették helyette. Csak évszázadokkal később, a reneszánsz idején vált ismét elfogadottá, majd a modern kor hozta el azt az időszakot, amikor a sminkelés újra a szépség és önkifejezés eszköze lett.
Olvasd el a következő cikkünket is, megmutatjuk a történelem 5 legkegyetlenebb szépészeti trendjét.
