Akad néhány hétköznapi szokás, amik folytatása közben a nők egészen nyilvánvalóan agresszívebnek tűnnek a többiek szemében. Ha például az ember az utcán ordítva a földre veti magát, nem is kell hozzá kutatócsoport, hogy kiderüljön: jó eséllyel agresszívebbnek tűnik a békésen sétáló többieknél. Ám az egészen nyilvánvalóan ellenszenves viselkedések mellett akad egy olyan is, amit akár a leggalamblelkűbb, legvisszafogottabb nők is naponta megtesznek, mégis ellenszenvesebbek lehetnek tőle az azonos neműek számára.
A legutóbbi kutatások szerint a nők már tudományosan is bizonyítottan szeretik néha fúrni egymást. Különösen olyan helyzetekben nem támogatják társaikat, amikor a férfiak többségben vannak körülöttük. Az egyik magyarázat szerint így próbálják megakadályozni, hogy kirekesztődjenek a munkahelyükön – véli Alecia M. Santuzzi, a Észak-Illinois Egyetem segédprofesszora. Santuzzi szerint, amikor a nők alulreprezentáltak egy munkahelyen, kevesebb lehetőséget látnak az egyéni sikerre, ez váltja ki belőlük az individualista viselkedést, illetve azt, hogy vetélytársként tekintsenek a többi nőre.
A rendkívül vonzó nőket más nők agresszívebbnek tartják, amikor sminkelnek.
A Personality and Individual Differences című folyóiratban megjelent új kutatás szerint az, hogy a nők agresszívebbnek vagy jobb potenciális vezetőnek tűnnek-e, bizonyos mértékig az észlelt vonzerejüktől függ. Az eredmények arra utalnak, hogy a smink funkciója az interszexuális versenyképesség jeleként elsősorban a vonzó nőkre korlátozódik.
Mit jelent ez az egész? A szép nők agresszívebbnek tűnnek a többiek szemében, ha a kelleténél jobban ki vannak sminkelve. Mindezt fotók alapján állapították meg, vagyis a vizsgált hölgyek meg sem szólaltak véleményezés előtt, mégis egyértelműen ez lett a kísérlet végeredménye.
„Érdekel bennünket, hogy a nők miért sminkelnek, milyen társadalmi motívumok késztetik őket a szépítkezés ezen formájára. A hagyományos bölcsesség azt sugallja, hogy egyszerűen a megjelenésük javítása a cél, de a korábbi kutatások azt mutatják, hogy ennél sokkal többről van szó” – mondta Dani Sulikowski, a tanulmány szerzője, a Charles Sturt Egyetem vezető oktatója.
Sulikowski és kollégái két tanulmányt végeztek annak vizsgálatára, hogy a smink hogyan befolyásolta a nők más nőkről alkotott képét. Különösen az érdekelte őket, hogy a sminkelést a versengő szándék jelének tekintik-e a többiek.
Az első vizsgálatban 110 nőt véletlenszerűen osztottak ki arra, hogy megtekintsenek és értékeljenek vagy 70 smink nélküli női arcot, vagy ugyanazt a 70 női arcot, akiknek sminkje enyhe-közepes volt. Az egyes arcok megtekintése után a résztvevőket megkérdezték: „Mennyire vonzó ez az arc?”, „Mennyire lenne agresszív ez a nő egy vitában?” és „Mennyire lenne jó vezető ez a nő?”.
A kutatók úgy találták, hogy a sminkelt arcokat vonzóbbnak, agresszívebbnek és nagyobb vezetői potenciállal rendelkezőnek minősítették, mint a nem sminkelt arcokat. Két interakciós hatást is megfigyeltek. A sminkelés erősítette a kapcsolatot a vonzerő és az észlelt agresszivitás között, de gyengítette a vonzerő és a vezetői potenciál közötti kapcsolatot.
„A smink nem befolyásolta a kevésbé vonzó nők látszólagos interperszonális agresszióját, de növelte a vezetői potenciál megítélését.
Ezekből az eredményekből arra a következtetésre jutottunk, hogy a smink jól használható a versengő szándék jelzéseként, de csak akkor, ha vonzóbb, vagyis magasabb párkapcsolati értékű nők viselik” – magyarázták a kutatók.
„Amikor vonzó nők sminkelnek, más nők sokkal agresszívebbnek gondolják őket, mint ugyanazokat a személyeket smink nélkül”
– részletezte Sulikowski.
„Amikor kevésbé vonzó nők sminkelnek, más nők jobb vezetőnek tartják őket. Ami az ilyen ítéleteket hozó nőket illeti, azok a nők, akik bevallásuk szerint rendkívül vonzóak, általában a legérzékenyebbek arra, hogy más nők sminkelnek-e vagy sem – és ezek a rendkívül vonzó nők általában kevésbé tartják magukat szépnek más sminkelt női arcok megtekintése után.”
Mint minden tanulmány, az új kutatás is tartalmaz néhány figyelmeztetést.
„Ebben a tanulmányban a nők más nők arcát tekintették meg és értékelték, anélkül, hogy konkrét kontextust kaptak volna”
– hívta fel a figyelmet a további kutatások lehetséges irányára Sulikowski.
