Az idegrendszer éretlensége nem függ össze a szellemi képességekkel, de brit pszichológusok egy csoportja immár 5 évtizede rájött, hogy a tériszony, az autóban szédülés, a pánikrohamok a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer alulműködésével és a reflexrendszer éretlenségével vannak összefüggésben, vagyis ha gyermekkorban nem a megfelelő ütemben fejlődött a mozgás, annak a felsoroltakhoz hasonló következménye lehet. Sok, látással kapcsolatos zavar hátterében is ez áll.
Ahogy az idegrendszer éretlenségével foglalkozó előző írásunkban is, Zwegman-Kocsis Magda, az INPP magyarországi területi vezetője és oktatója, a módszer magyarországi képviselője, jelen cikkünkben is olyan emberi történeteket mesél el a Dívány olvasóinak, amelyekről először nem is feltételeznénk, hogy gyógyításuk kulcsa a mozgás újratanulása.
Ez a folyamat a terápia során ugyanannyi időt vesz igénybe, mint amennyit csecsemőkorban eredetileg kellett volna.
Hogy kinek pontosan mire van szűksége, azt egy alapos, mindenre kiterjedő, 3 órás vizsgálat méri fel, gyermekek esetében a szülők jelenlétében.
A szakértő eseteiből
„A minap egy középkorú luxemburgi férfi, Boeing-pilóta keresett fel. Ideiglenesen bevonták a repülési engedélyét, mert már a szimulátort nézve is könnyezett a szeme, és képtelen volt repülni. A pilóták szemészéhez nem mert fordulni, mert attól tartott, hogy végleg elveszik az engedélyét. Emiatt rengeteg stresszt élt meg. De éppen a stressz hatására, látási problémái csak erősödtek. Párkapcsolata tönkrement, és kezdett depresszióba süllyedni” – osztja meg a szakember.
Látási zavarból egzisztenciális válság
„Kiderült, hogy már gyerekkorában szemproblémai voltak, az egyik szeme kifele kancsal volt, és a másikat sokáig ragasztották, hogy a gyengébb szeme megerősödjön. Hosszú ideig olyannyira képes volt ezután kompenzálni, hogy még a szigorú pilótakiképzést is elvégezte.
Ehhez izomerőből kellett szemeit párhuzamos pozícióba húzva tartani úgy, hogy a két szemébe érkező fény az agyában pontos képet alkosson.
A szem azonban csak 12 éves korig fejlődik, utána csupán használódik, és ahogy az évek múlásával szervezetünkben a kötőszöveti rugalmasság csökken – ahogy a ráncok is pl. megjelennek –, a szemek kompenzációs készsége is csökken. A pilótatréningen még fiatal volt, és valahogy kompenzálta a hiányosságokat, de a rendszere mostanra elfáradt” – meséli Zwegman-Kocsis Magda.
A megoldás
„Egy funkcionális optometristához irányítottam, aki prizmás szemüveggel és szemtornával tud majd segíteni neki a kétszemes együttlátás javításában. Ezenkívül, mivel a rejtett kancsalság hátterében az idegrendszeri éretlenség áll, a pilótának –
ha azt szeretné, hogy állapota tartósan javuljon, és a stressz mértéke csökkenjen – még így, 40 év felett is szüksége lesz egy, a maradvány csecsemőkori reflexek legátlására irányuló, speciális fizikai tréningre”
– avat be a terapeuta.
Ahol nehéz segíteni
A fejlesztő terapeuta olyankor is diagnosztizál, amikor nem rendelőjében keresik fel, hanem csak hétköznapi életét élve észlel zavarokat. Azonosítja a jelenséget, de ilyenkor beavatkozni nagyon nehéz. „A múlt héten egyik nap a metrón utaztam, velem szemben – idézi fel az esetet – egy szemmel láthatóan fizikailag és szellemileg korlátozott, spasztikus fiatalember ült. A spaszticitás az idegrendszeri sérülés egyik tünete. Spasztikus embereknél valószínűleg a születés előtt vagy annak során oxigénhiány lépett fel, és a központi idegrendszer károsodott. Ennek következményeként a végtagizmok idegi szabályozása megváltozott. Ilyen személyeket ma már alig látunk az utcán, mert nehézkes járásuk miatt inkább szállítják őket. Spasztikus bénulás esetén ugyanis egyszerre van jelen az izomerő csökkenése (bénulás) és az izomtónus növekedése (spasmus). Lábuk térdben X formában befele fordul, ahogy karjuk és kézfejük is. Szájuk és állkapcsuk szintén görcsös tartást mutat” – mondja az idegrendszeri elégtelenségekkel foglalkozó szakértő. A fiatalember egyedül utazott, és ahogy a szerelvény nagy lendülettel nekilódult, a fiatalember teljes pánikba került: kiáltozni kezdett, és karjaival kapkodott, mire a mellette ülő utasok rémülten felugrottak attól tartva, hogy agresszívvé válik. Kiabált, és eltakarta szemeit.
Lenne segítség
Egy fiatal diák tétován állt a közelében, és szemmel láthatóan segíteni akart, de nem mert közelebb menni hozzá” – meséli a szakember. „Lehúztam a maszkomat, és elég hangosan ahhoz, hogy a közelben ülő utasok is hallhassák, és megnyugodjanak, ennyit mondtam a fiúnak:
»ez a fiatalember nem őrült, csak szemüveg kellene neki«.
Ugyanis nyilvánvaló volt, hogy
erős kancsalsága miatt szemei a szerelvény növekvő sebessége által túl gyorsan változó képeket nem tudták feldolgozni, és teljességgel dezorientálttá vált. A helyzetet rontotta, hogy a menetirányhoz képest oldalt ült, és az önmagával szemközti ablakon kinézve a képek és a sötét alagút lámpáinak éles felvillanó fényei egyre gyorsabban váltakoztak.”
Zwegman-Kocsis Magda hozzáteszi: „Emlékezzünk csak, hogy korábban betiltottak bizonyos ázsiai rajzfilmeket, mert a túl gyorsan váltakozó, éles fények és képek sok gyermeknél epilepsziás rohamot váltottak ki. Ahogy haladtunk, kértem a diákot, figyelje meg, mi történik majd, ha lassít a metró. Jeleztem, hogy a fiatalember meg fog nyugodni, és ha a metró ismét elindul, figyelje meg a szemét. Úgy is lett.
Ahogy a szerelvény lassított, a fiatalember szépen lenyugodott, és ahogy ismét elindult, a pánik a sebességgel együtt erősödött, és a jelenet megismétlődött.
Az egész nagyon gyorsan zajlott. Bénítóan tehetetlen érzéssel leszálltam” – fejezi be a történetet a szakember. „A fiatalember spaszticitását természetesen nem gyógyítaná meg az idegrendszeri elégtelenség kezelése,
de a beteg és környezetének életminőségét jelentősen javítaná a szemről való megfelelő gondoskodás.
Ebben az esetben is a szem (és az agya) számára feldolgozhatatlan mozgások, túl gyors változások által kiváltott dezorientáció és az abból fakadó pánik jelensége már nem jönne létre. Javulna az egyensúlyérzék és a mozgáskoordináció” - magyarázza a fejlesztő terapeuta, hozzáfűzve:
„Az általános szemlélet még nem foglalkozik eleget a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer alulműködésének és a reflexrendszer éretlenségének fontosságával, amelyet a mozgás újratanulásának a módszere jelentősen javíthat.”
