Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Konfliktusok bármely kapcsolatban felüthetik a fejüket. A nézeteltérésekkel önmagukban nincsen semmi gond, a fő kérdés inkább az, hogy párként mennyire vagyunk képesek kezelni ezeket, és áthidalni az ellentéteket. Hétköznapi konfliktusaink hatékony rendezésében segíthetnek a mediációban is használt technikák.
A mediáció olyan konfliktuskezelési és kommunikációs módszer, amelynek célja, hogy a konfliktusban álló felek közös erővel jussanak el a számukra előnyös megoldásig. Ezt a folyamatot egy harmadik személy kíséri: a mediátor. A mediátor biztonságos légkört teremt, amiben a felek őszintén megoszthatják érzéseiket, gondolataikat, és amely révén igazán meghallhatják egymást, majd pedig közösen fedezhetik fel a megoldást.
Hogyan segíthet a mediáció szemlélete a mindennapi vitáink kezelésében?
A mediáció a konfliktusok rendezésén túl, támaszt nyújt az őszinte és megoldásfókuszú kommunikációhoz, így nemcsak konkrét konfliktusok, de bizonyos elakadások, kommunikációs problémák esetén is hatásos. Tehát amikor úgy érezzük, egyszerűen elbeszélünk egymás mellett a másikkal. A mediációban is alkalmazott technikák közül mutatunk néhányat, amelyet már a legközelebbi vitás helyzetben is bátran alkalmazhatunk!
#1 Használjunk énközléseket!
Rengeteg nézeteltérés ott csúszik félre, hogy a felek egymásra mutogatnak és a másik viselkedésére, személyiségére kezdenek el megjegyzéseket tenni. Ezzel a támadó és hibáztató hozzáállással szinte lehetetlen konstruktív vitát folytatni, így érdemes csírájában elfojtani.
Ahelyett, hogy a másikat minősítenénk, fókuszáljunk a saját érzéseinkre, gondolatainkra. Mindig magunkról beszéljünk!
Az énközlések általában nagyobb elfogadást és megértést váltanak ki a partnerünkből is, így nagyobb esélyünk lehet egy építő és megoldásfókuszú párbeszédre.
Vegyünk egy példát, amely mentén ezt és a többi kommunikációs technikát is jobban megérthetjük: Tamás és Ildi között felüti a fejét egy visszatérő konfliktus, amely abból ered, hogy Ildi rendre úgy érzi, hogy ő több házimunkát végez. Ebben a helyzetben egy tipikusan támadó közlés így hangozna Ildi szájából: „Már megint nem voltál képes elpakolni magad után, téged nem érdekel semmi saját magadon kívül!” Ennek a mondatnak az elolvasása után talán mindannyiunkban bekapcsolna a védekező üzemmód, és több ponton is visszatámadhatnánk erre a kijelentésre. Énközlésekkel viszont így hangozna: „Megkértelek, hogy pakolj el, de most szomorú és csalódott vagyok, hogy eddig még nem tetted meg.” Ebben a mondatban a fókusz Ildi érzésein, gondolatain van, és figyeljük meg azt is, hogy az előző támadó és általánosító közlés helyett Ildi most az aktuális helyzetről beszél.
#2 Szükségletek és érzések a fókuszban
Ha konfliktusba kerülünk, érdemes először megvizsgálnunk a saját érzéseinket és szükségleteinket, majd pedig ezt kommunikálnunk a másik felé. Minden érzésünk egy fontos üzenet arról, hogy bizonyos élmények hogyan csapódnak le bennünk, így igyekezzük megélni őket és figyeljünk rájuk. Ugyanilyen fontos a szükségleteink azonosítása is: Mire van szükségünk? Mi az igényünk az adott helyzetben?
De ne csak a saját érzéseink felé forduljunk értő figyelemmel, hanem partnerünk irányába is. Hiszen minden érzésnek helye van! Kerüljük az olyan érvénytelenítő mondatokat, mint „ne legyél már dühös/szomorú.” Ehelyett mondjuk ezt: „Értem, hogy így érzel és ez teljesen oké.”
Korábbi példánkon továbbhaladva, Ildi a szükségleteit is kommunikálva, így is megfogalmazhatja a mondanivalóját Tamás felé: „Megkértelek, hogy pakolj el, de most szomorú és csalódott vagyok, hogy eddig még nem tetted meg. Szükségem lenne arra, hogy többet segíts nekem a házimunkában, mert egyedül nem tudok megbirkózni ezzel.”
#3 A múlt hibái helyett forduljunk a jövő lehetőségei felé!
Gyakran eshetünk abba a hibába, hogy egy vitás helyzetben nem az adott szituációra fókuszálunk, hanem elkezdünk múltbeli sérelmekről, ki nem beszélt konfliktusokról beszélni. Ezzel csak annyi a bökkenő, hogy ezeket a múltbeli hibákat már lehetetlen kijavítani, ellenben erős feszültséget válthatnak ki és elterelik a figyelmet az aktuális helyzet sajátosságairól és megoldási lehetőségeiről.
Lehetőleg kerüljük a „te mindig...” vagy a „te sosem…” általánosításokat, és az aktuális helyzetet nézzük!
Igyekezzünk a jövőre vonatkozó elvárásokat, kéréseket megfogalmazni! Fontos, hogy ez a kérés legyen pozitív, tehát ne azt mondjuk, mit ne csináljon a másik! Törekedjünk konkrétumok mentén fogalmazni, és a kérésünk legyen reálisan teljesíthető, valamint visszautasítható is!
Ildi és Tamás végső párbeszéde így hangozna mindezeket figyelembe véve: „Megkértelek, hogy pakolj el, de most szomorú és csalódott vagyok, hogy eddig még nem tetted meg. Szükségem lenne arra, hogy többet segíts nekem a házimunkában, mert egyedül nem tudok megbirkózni ezzel Azt szeretném, ha leülnénk átbeszélni, miben tudnál te is segíteni!”
Az előbbi néhány kommunikációs praktika és a mediáció szemléletének elsajátításával tudatosabban lehetünk képesek kezelni a konfliktusainkat, és könnyebben fedezhetjük fel a megoldást egy-egy problémára. Hiszen a konfliktusok nem törvényszerűen elkerülendő és veszteséget okozó helyzetek, hanem az életünk természetes részei, amelyek bár kihívás elé állítanak bennünket, de rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e közös erővel megoldani őket.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
