A hátfájás napjaink egyik leggyakoribb egészségügyi problémája, ami az emberek 90 százalékát érinti valamikor élete során. Sokszor azonban épp azok a módszerek súlyosbítják a bajt, amelyekkel orvosolni próbáljuk.
Az Egészségügyi Világszervezet statisztikái szerint a hát- és derékfájdalmak előfordulása rohamosan nő. Az aggasztó jelenség elsődleges okát sokan az ülő munkavégzésben látják, azonban ennél jóval összetettebb dolgok húzódnak meg a háttérben. A fő baj pedig az, hogy sokszor épp a problémák kezelését célzó igyekezetek miatt lesz még komolyabb a gond. Mit tehetünk a fájdalmak enyhítésének érdekében? Ehhez adnak tanácsot a New Scientist szakértői.
Az ülőmunka és a rossz szokások miatt ennyire gyakori
Kimberly Plomp, a Liverpooli Egyetem kutatója szerint a gondok 7 millió évvel ezelőtt kezdődtek, amikor őseink először álltak két lábra. A szakember és csapata annak járt utána, vajon miért fordul elő a hátfájás jóval nagyobb arányban az embereknél, mint legközelebbi rokonaink, a csimpánzok esetében. Plomp szerint ennek evolúciós okai vannak: őseink túl hamar kezdtek el két lábon járni, ezért gerincoszlopuk nem volt képes rendesen alkalmazkodni a vízszintes helyzethez.
A krónikus hátfájás viszont csak az utóbbi néhány évtizedben vált világszerte népbetegséggé. Számos tanulmány a számítógép előtt végzett ülőmunka rohamos elterjedésében látja a probléma okát: a hosszú órákon át történő egy helyben ülés ugyanis bizonyítottan nyomást helyez az izmokra, az ízületekre és a csigolyákra, ez pedig tönkreteszi a gerincet, meggátolja a jó tartást.
Emellett a fájdalmakat okozhatja baleset, sportsérülés és veleszületett rendellenesség is, leggyakrabban azonban az életmódbeli tényezők a hibásak – véli Rachelle Buchbinder, az ausztráliai Monash Egyetem munkatársa. Az egyik ilyen káros szokás a dohányzás, ami eltömíti a vérereket, így a szervezet nem képes elegendő tápanyagot közvetíteni a gerincbe. Ez hosszú távon a csontok és az izomzat károsodásához vezet. Hasonlóan ártalmas az elhízás, hiszen komolyabb túlsúly esetén a normálisnál nagyobb nyomás nehezedik a gerincre, továbbá az elhízás a fájdalommal összefüggésbe hozott gyulladásokozó anyagok termelődését is fokozhatja.
A felesleges gyógykezelés csak árt
Sajnos nagyon nehéz megállapítani, pontosan milyen probléma is okozza a hátfájdalmakat. A diagnosztizált eseteknek mindössze egy százalékában állapítanak meg az orvosok valamilyen súlyosabb problémát – ízületi gyulladást, daganatos betegséget, csonttörést –, de ezekben az esetekben más figyelmeztető jelek is észlelhetők – magyarázza Buchbinder. A páciensek túlnyomó többsége egyszerűen a nem specifikus hátfájás kategóriába esik, ami néhány napon vagy héten belül mérséklődik vagy elmúlik.
Az orvosok gyakran mégis MRI-vizsgálatra küldik a betegeiket, azt remélve, hogy így pontosabb kórképet nyerhetnek. Buchbinder szerint azonban ez hiábavaló igyekezet. Ötvenéves kor felett a legtöbb embernél előfordulnak gerincproblémák – a porckorong degenerációja, kezdődő ízületi gyulladás –, amik egyeseknél fájdalmakat okoznak, mások esetében viszont nem járnak különösebb kellemetlenséggel. A túlbuzgó szakemberek a vizsgálatok alatt feltárt problémákra gyakran fájdalomcsillapítókat, szteroidinjekciókat vagy műtétet javasolnak, amik a legtöbbször szükségtelenek, hatástalanok, sok esetben pedig csak rontanak a helyzeten.
Egy 2003-as kutatásban a Washingtoni Egyetem munkatársai 380 alsó háttájéki fájdalommal küzdő beteget utaltak be röntgenre vagy MRI-vizsgálatra. Az elkövetkezendő egy évben az MRI-vel vizsgált alanyok jóval nagyobb számban estek át műtéti beavatkozáson, mint társaik, miközben pedig a műtétek fertőzésveszélynek teszik ki az embert, illetve más komplikációkat is okozhatnak.
A fájdalom csökkentésére felírt szteroidinjekciókról kutatások már bizonyították, hogy valójában nem többek placebónál, viszont számos mellékhatásuk ismert, például megnövekedett étvágy, alvászavarok és hangulatingadozás. Az erősebb fájdalomcsillapítók – amiket szintén előszeretettel írnak fel az orvosok – ugyancsak károsak lehetnek az egészségre. A biztonságosabb gyógymódok, például a nem szteroidos gyulladáscsökkentők bizonyítottan ugyanolyan hatással vannak a fájdalomra, sokan mégis inkább a veszélyesebb szereket választják betegeik részére.
Sokszor fejben dől el
Nem minden hátfájás rossz. Sérülések esetén például a fájdalom figyelmeztet a problémára, ezzel megakadályozza a további károkat – ez a mechanizmus elengedhetetlen a túlélés szempontjából. Ha azonban a fájdalom még hetekkel vagy hónapokkal a baleset után is érezhető, már nem szolgál hasznos célt, és komolyan károsíthatja az egészséget.
A legtöbben úgy gondolják, a hátfájdalmaknak kizárólag fizikai oka lehet, sokszor azonban az agy a ludas a dologban – véli Irene Tracey, az Oxfordi Egyetem klinikai idegtudományi professzora. A fájdalomérzet az agyból ered, amit könnyű tévútra vezetni. Normális esetben egy környezeti inger – például egy forró tűzhely vagy egy hegyes tárgy érintése – továbbítódik az agyba, ami aztán fájdalomérzetet közvetít számunkra. Ugyanakkor sokszor nem valós ingerek is elindíthatják ezt a mechanizmust: a depresszióval küzdő személyek agyának fájdalomközpontja például bizonyítottan magasabb aktivitást mutat. Arra is léteznek módszerek, hogy elaltassuk ezt a mechanizmust, vagyis eltereljük a figyelmet a fájdalomról – ez történhet például, ha belefeledkezünk a zenehallgatásba, esetleg magával ránt egy film. Egy 2008-as oxfordi kutatás alkalmával a tudósok mélyen hívő katolikus személyeknél állapították meg, hogy kevésbé érzik az éles fájdalmat, ha közben a Szűzanya képét szemlélik, ami megnyugvást hoz számukra.
Amikor a sérülést követően minden ok nélkül hónapokig megmarad a fájdalom, sok esetben inkább pszichoszomatikus, mintsem testi bajok állnak a háttérben. Tamar Pincus, a Londoni Egyetem egészségpszichológusa szerint a balesetet követő stressz, aggódás és bűntudat sokat ronthat a helyzeten. A fájdalom egy idő után a mindennapok része lesz, beleivódik a pszichébe, és amikor például lépcsőn kell felmenni, hirtelen fájni kezd az ember háta, mert már eleve azzal a tudattal vág neki, hogy úgyis fájni fog.
Mozogj rendszeresen és gondolkodj pozitívan
Luana Colloca, a Marylandi Egyetem nővériskolájának oktatója szerint a legtöbb hátfájós páciens fél a mozgástól. Bebeszélik maguknak, hogy a mozgás ártalmas, és ezzel rosszat tesznek a saját egészségüknek. A fájdalmak enyhítésének egyik legjobb módszere, ha kerülöd a tespedést, és igyekszel minél jobban átmozgatni magad – ezt több kutatás is bizonyította. Emellett érdemes lehet a különböző rossz szokásokon is változtatni: abbahagyni a dohányzást, csökkenteni az ülőmunkával töltött órák számát, vagy biztosítani, hogy azokat kellő mennyiségű aktivitással ellensúlyozd.
Az életmódváltás a gondolkodásmód-váltással kezdődik: ahelyett, hogy meggyőznéd magad róla, hogy a hátfájás változtathatatlan, állandó része az életednek, igyekezz pozitívan látni a dolgokat. Ne azon bosszankodj, hogy fáj a hátad, amikor a gyerekeiddel játszol, hanem gondolj arra a sok örömre, amit az együtt töltött idő okoz. Az, hogy gondolsz a fájdalomra, általában nem csökkenti a fájdalom mértékét, viszont alapvetően befolyásolja, mennyire lesz része az életednek, mennyire gátol a mindennapi tevékenységeid végzésében. Az orvosok felelőssége, hogy milyen tanácsot adnak a pácienseiknek, hogyan tálalják számukra a hátfájdalommal járó következményeket.
Ne hagyd, hogy felülkerekedjen
Összegezve: az életmódváltás és a rendszeres mozgás sokkal többet segít, mint a fájdalomcsillapítók és a különböző ergonomikus gyógytermékek. Az 1990-es évek első felében az ausztráliai Victoria államban megháromszorozódott a krónikus hátfájdalommal küzdők száma. 1997-ben a helyi egészségügyi szervek átfogó kampányba kezdtek, amiben a tespedés veszélyeire hívták fel a figyelmet, és tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogyan gondolkodjanak a fájdalomról az érintettek. Ezt követően a hátfájós esetek száma jócskán lecsökkent, míg a környező államokban – amelyek nem vettek részt a kampányban – nem volt tapasztalható a változás.
A hátfájást érdemes úgy kezelni, mint a megfázást – tanácsolja Pincus. Kellemetlenséget okoz, és sokszor nehezíti a mindennapokat, a legtöbben mégis túlteszik magukat rajta, nem rohannak azonnal orvoshoz, és a nátha ellenére ugyanúgy ellátják otthoni és munkahelyi teendőiket.
