Így kerüld el a passzív-agresszív viselkedést

Előfordul, hogy inkább meghátrálsz a negatív érzelmek kimutatása elől, és ahelyett, hogy vállalnád a konfliktust másokkal vagy saját magaddal, inkább passzív-agresszív módon viselkedsz? Mik az ilyen viselkedés jelei, és hogyan kerülhetjük el?

A passzív-agresszív viselkedés akkor jelentkezik, ha valaki képtelen nyíltan kimutatni a negatív érzelmeit a másikkal szemben, ezért inkább csak duzzog, tagadja az egyébként nagyon is nyilvánvaló érzéseit. A passzív agresszió hosszú távon a kapcsolatok megromlásához vezet, és megakadályozza, hogy az ember megoldja a problémákat. A Good Therapy írása elmagyarázza a passzív-agresszív viselkedés okait, jellemzőit, és azt is, hogyan lehet elkerülni, hogy így reagáljunk konfliktushelyzetben.

Ezért félünk kimutatni a negatív érzéseinket

A passzív-agresszív viselkedésnek több oka lehet. Ezek közé tartozik például a hatalomtól való félelem: amikor valaki attól tart, hogy a szülője, a főnöke vagy más, aki valamilyen hierarchiában fölötte áll, megbünteti, ha őszintén kinyilvánítja vele kapcsolatos ellenérzéseit. Hasonló eset, ha valaki attól fél, hogy a barátja vagy a partnere elhagyja, ha megtudja, hogy valamiért neheztel rá. Az is előfordul, hogy előzetes rossz tapasztalatok miatt alkalmaz valaki passzív agressziót: ha mondjuk, volt már olyan, hogy a társával a korábbi, nyílt kommunikáció végeláthatatlan veszekedéshez vezetett, most jobbnak látja burkolt formában tudtára adni az ellenérzéseit.

De a passzív agressziót eltanulhatjuk a szüleinktől is, ha azt láttuk, hogy ők gyakran reagálnak így a nehezebb helyzetekben, valamint az is lehet, hogy az ember szégyelli kimutatni az erős negatív érzelmeit, vagy saját maga előtt is letagadja őket.

Így ismerd fel és kerüld el a passzív-agresszív viselkedést
Így ismerd fel és kerüld el a passzív-agresszív viselkedéstFotó: John Rensten / Getty Images Hungary

A passzív-agresszív viselkedés jelei

A passzív agresszió gyakori megnyilvánulása lehet a szarkazmus – például amikor „megdicséred” a párodat, amiért „nem hagyott” rumlit a konyhában –, vagy a leereszkedő stílus. De az is idetartozik, ha nem méltatod válaszra a másikat, inkább csak vállat vonsz és hallgatsz, vagy ha kibeszéled a másikat a háta mögött, de előtte nem vállalod az érzéseidet. Szándékosan halogatod a dolgok elvégzését, amikre megkér. Hirtelen elcsendesedsz és passzívvá válsz, amikor valaki megjelenik, vagy még akkor sem vagy képes túllépni egy konfliktuson, amikor az már régen rendeződött.

A passzív-agresszív ember olykor szándékosan irritálja a másikat a viselkedésével, például direkt elkésik, amikor pedig a másik megkérte, hogy időben érkezzen. Szándékosan negatív megjegyzéseket tesz, amelyeket egyszerű nyelvbotlásként magyaráz. Elhárítja magától a felelősséget: „nem haragszom rád, csak rossz passzban vagyok”. Nem hajlandó kimutatni a valódi érzéseit: amikor a partnere megkérdezi, jól van-e, igennel válaszol, majd később letorkolja, amiért képtelen észrevenni, ha valami bántja a másikat. Végül az is egy jel, ha valaki másokra hagyja, hogy megfejtse a szavai vagy a tettei mögött rejlő szándékokat.

Fontos, hogy tisztában legyünk az érzéseinkkel

Azt hinné az ember, hogy a passzív-agresszív viselkedés segít elkerülni a konfliktusokat, az igazság azonban az, hogy csak még jobban elmélyíti a szakadékot két ember között. Ha egy probléma nem kerül elő nyíltan, megszűnik az esélye, hogy őszintén átbeszéljék, ezzel megoldják és továbblépjenek.

A passzív agresszió feloldásának első lépése, hogy megértjük a viselkedés okát. Az adott helyzetre reagálunk így, vagy mélyebb okai lehetnek? Vannak olyan konkrét helyzetek, amelyek kiváltják? Képesek vagyunk felismerni, amikor passzív-agresszívek vagyunk?

Nem vállaljuk a negatív érzéseinket
Nem vállaljuk a negatív érzéseinketFotó: lolostock / Getty Images Hungary

Vannak, akiknél a passzív-agresszív viselkedés olyan mélyen gyökerezik a személyiségükben, hogy teljesen aláaknázza a másokkal való kapcsolataikat. Ők egész életükben halmozzák a rosszabbnál rosszabb kapcsolatokat, és ezek a kudarcok azt eredményezik, hogy csak még inkább megtagadják érzelmeik őszinte kinyilvánítását. Komolyabb esetekben érdemes szakemberhez fordulni – egyéni vagy párterápia segítségével megoldhatók azok az alapvető konfliktusok, amelyek megmérgezik az emberi kapcsolatokat.

Egyébiránt a passzív-agresszív viselkedés elkerülésének legjobb módja, ha tisztában vagyunk a saját érzelmeinkkel, melyeket uralnunk kell. Képesnek kell lennünk arra, hogy nyíltan megbeszéljük a párkapcsolati, személyes, szakmai vagy egyéb problémáinkat. Ahelyett, hogy vádolnánk a másikat, vagy ellenségesen lépnénk fel vele szemben, meg kell próbálni együttesen megoldani a konfliktust. Helyezkedjünk a másik szemszögébe, gondoljunk bele, ő hogyan élheti meg az adott helyzetet. Ne feltételezzük a másikról, hogy tisztában van a mi érzéseinkkel, ez nehéz feladat. Próbáljunk meg többet kommunikálni másokkal közvetlenül – és nem csupán konfliktushelyzetekben, hanem kellemesebb szituációkban is. Minél jobban megtanuljuk kifejezni az érzelmeinket, annál könnyebb lesz felhagyni a passzív-agresszív viselkedéssel.

Mustra