Ha azt tapasztalod, hogy nem is emlékszel, mikor érezted jól magad utoljára. Ha a hétköznapokat összefolyó robotnak látod, amiből ki kellene lépned, de nem tudod, hogyan. Ha az év nagy részében azt mondogatod magadnak, hogy majd ha vége lesz, majd ha leadjuk, majd ha túl vagyunk ezen… akkor nem ismeretlen számodra a kiégés.
Munkám során szinte több kiégéssel küzdő emberrel, vezetővel találkozom, mint ahány elégedettel. Vannak életszakaszok, amikor akár természetesnek is tekinthető a kiégés – ilyen például az életközépi válság, ami leginkább arról szól, hogy az ember újradefiniálja önmagát, és megtalálja azt az életformát, amiben újra motivált tud lenni. És van, amikor a külső környezet, a munkahelyi elvárások teremtenek olyan stresszt, aminek a kipihenésére nem jut idő, és ez vezet a kiégéshez.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A kiégés klasszikus építőelemei:
- az érzelmi kimerültség – vagyis az, ha úgy érzed, hogy nem is érzel semmit. Elvész a kapcsolatod az érzelmeiddel, gépiessé válsz, ha van valami megkülönböztethető érzelem, az a fásultság vagy pesszimizmus
- az elszemélytelenedés, cinizmus – vagyis kevés és messze nem kielégítő kapcsolat más emberekkel, gyanakvó, beszólogató, cinikus attitűd, mintha már lemondtál volna arról, hogy értelmes, hasznos, vidám párbeszédekre vagy képes
- a hatékonyság romlása – a munkádban és a magánéletedben elszaporodnak a hibák, lelassulsz, úgy érzed, hatalmas erőfeszítésedbe telik valamit megcsinálni, ami régen könnyedén ment
Ha úgy gondolod, érdemes letesztelni magad, hogy már itt jársz-e, töltsd ki ezt a tesztet.
Mi motivál?
Vegyük át először, mi kell ahhoz, hogy az ember motiváltnak érezze magát. Deci és Ryan öndeterminációs elmélete szerint a kompetenciaérzés, a kapcsolódás és az autonómia. Simán lehet, hogy a munkahelyeden, ahol a napod nagyobb részét töltöd, ezeket nem kapod meg. Ezen a ponton el lehet kezdeni dolgozni azon, hogy a munkakörödön valahogy változtass: ehhez nyújt segítséget a job crafting megközelítése. Vagy az is lehet, hogy ennél nagyobb változásra van szükség a munkádat illetően – ekkor érdemes külső támogató segítségét kérned abban, hogy megtaláld azt az utat, amit inkább sajátodnak érzel.
De mi van akkor, ha jó helyen vagy, szereted a munkád, de egyszerűen annyi az elvárás, akkora a stressz, olyan kiszámíthatatlan, milyen lesz a céggel fél év múlva, hogy egyszerűen nincs erőd a stresszelésen és a robotpilóta üzemmódon kívül semmire? Na ekkor kell(ene) észnél lenni, tudatosan kezedbe venni a munkahelyi életed alakítását úgy, hogy legyen energiád tovább csinálni.
Másokon szeretnél segíteni, de nincs erőd hozzá
Nem egy vezetővel beszéltem, akinél a stressz nagy részét az okozta, hogy felelősséget érez az embereiért, és úgy tűnik számára, hogy nincs hatalmában segíteni rajtuk. Amit meg tudtak tenni, az az volt, hogy szorgos, de egyre kétségbeesettebb és dühösebb hangyaként dolgoztak. Nem tudták viszont elérni, hogy az embereiknek ne kelljen túl sokat dolgozni (hozni kellett a számokat); hogy tudjanak információt adni nekik, hogy például lesz-e munkájuk fél év múlva (folyamatban volt az átszervezés, ők sem tudtak semmit) vagy hogy jó hangulatot teremtsenek (igyekeztek, de ők maguk is ki voltak feszítve, nem ment a viccelődés). Ez rettenetesen frusztrálta őket, és egyre jobban erőlködtek, egyre jobban hanyagolták életük más területeit, a családot, a sportot, a főzést, hogy minél többet beleadhassanak a munkába.
Rebecca Knight a Harvard Business Review-ban szedte össze, mit lehet kezdeni olyankor, ha azt szeretnéd, hogy a körülötted lévő emberek ne égjenek ki és betegedjenek bele a munkába, miközben te magad már rég átlépted a kiégés határvonalát. A cikk legfontosabb üzenete, hogy a munkatársakra a személyes példa van a legnagyobb hatással. Tehát ha te vezető vagy, vagy olyan ember, aki véleményvezérnek számít egy munkahelyen, akkor az a helyzet, hogy ha látják rajtad a stressz elhatalmasodását, akkor szépen át is veszik tőled. Ezért a legelső és legfontosabb lépés, hogy magadat rendbe hozd.
A testi és lelki egészséged legyen prioritás
Sokan gondolják, hogy önzés az embernek a saját jóllétével foglalkozni, amikor ennyi a munka. Még többen vannak úgy vele, hogy én ezt kibírom, erős vagyok, megcsinálom akár helyettük is. Itt be szokott jönni az is a képbe, hogy másnak sem könnyebb, más még többet dolgozik, gyengeség lenne, ha én nem csinálnám, hanem mondjuk, este hatkor sportolgatnék.
Ezek mind hamis parancsok, és ellened játszanak. Ha úgy érzed, te nem vagy fontos annyira, hogy ezeket megtedd önmagadért, akkor gondolj arra, hogy másokért teszed. Ezzel megfelelő példát mutathatsz magad körül az embereknek, hogy aztán ők ne égjenek ki. Plusz azért is, mert így olyan állapotba hozod magad, amivel el tudod látni, amit várnak tőled.
Ez prioritásáthelyezéssel megy. Szokták hívni leszarom tablettának is, de magadévá teheted Réti László részeges detektívjének a mondását is, miszerint
tíz problémából nyolc megoldja önmagát, ha elegendő időt hagyunk neki.
Pozitívan megfogalmazva ez annyit tesz, hogy a magam és a munkatársaim testi-lelki egészsége a legfontosabb, tökmindegy, hogy milyen átszervezés, határidő vagy projekt van éppen.
Erősítsd az összetartozást
Akármi is van, tudsz lépéseket tenni azért, hogy a mitudat megmaradjon. Szervezhetsz közös meditációt (ha y generációsok vagytok, ez már belefér) vagy meccsnézést. Vagy egyszerűen csak egy-egy felmerülő dolgot, ahelyett, hogy megoldanád, közzéteheted, hogy közösen keressetek rá megoldást. „Együtt vagyunk ebben a helyzetben, mit gondoltok, hogy fogjuk megoldani?” A kapcsolódás, valahova tartozás sokat ad a motivációhoz.
Legyél nagylelkű
Mutass nagylelkűséget önmagadnak és a munkatársaidnak is. Sokan személyes kudarcnak élhetik meg az erős stresszt, pedig ez a körülményekre adott természetes reakció. Ahelyett, hogy hibáztatod magad a gyengeségedért, és ezzel csak a magadra rakott súlyt növeled, inkább fogadd el – magadnál és másoknál is. A nehézségekről beszélni a munkahelyen sem elkerülendő, sőt inkább pszichológiailag biztonságos környezetet teremt.
Ne add át magad a negatív gondolkodásnak
Nem segít, ha magad sem hiszel már a pozitív kimenetelben, és cinikus világlátásodat átadod a körülötted dolgozóknak is. Mit tegyél, ha már nem tudsz optimista lenni, nem érzel lelkesedést? Keresd meg a miérted – vagyis azt, hogy a személyes értékeiddel hogyan függ össze az a munka, amit végzel. Ezt általában meg lehet találni, csak nem szoktunk odafigyelni rá a napi hajtásban. Azt is teheted, hogy „fake it till you make it”, azaz tudatosan törekszel a dolgok pozitív átkeretezésére egészen addig, amíg a hangulatod nem követi a megfogalmazásodat.
Fontos észrevenni magadon a stressz és a kiégés tüneteit. Ha úgy érzed, hogy nincs erőd egyedül megbirkózni ezzel, akkor a legokosabb, amit tehetsz, ha segítséget kérsz, és eközben elfogadod, hogy ez teljesen természetes következménye lehet a modern életnek, és nem a gyengeségedet jelzi. Sokkal többen vannak ezzel így, mint gondolnád. Mégsem természetes állapot, nem muszáj benne maradni.
