Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy amerikai felmérés szerint az emberek annyi időt töltenek életük során a közösségi oldalakon és randiappokon, hogy ehelyett 32-szer megmászhatnák a Mount Everestet. Míg egyesek számára könnyebbség az online ismerkedés, addig számos veszélyt is hordozhat a Tinder világa. Bár friss kutatási területről van szó, összegyűjtöttük az eddigi legizgalmasabb eredményeket.
Egy vizsgálat mellbevágó adatai szerint egy átlag amerikai 5 évet és 4 hónapot tölt az életéből a közösségi médiával foglalkozva (Youtube, Facebook, Snapchat, Insta). Ez lényegesen több, mint amit evésre és ivásra fordít (3 év 5 hónap), vagy amit tisztálkodásra (1 év 10 hónap) vagy akár mosásra szán (6 hónap). Ennyi idő alatt 32-szer lehetne űrhajóval eljutni a Holdra és vissza, 215-ször lehetne megnézni a Simpson család összes részét (29 évad), de a kínai falat is több mint háromszor körbe lehetne sétálni.
Hasonlóképpen, az ismerkedés első pillanatai ma már nem egy kultúrházi mulatságban, egy diszkógömb foszforeszkáló fényeiben, netán egy bárpult mellett üldögélve zajlanak. A randiszcéna legjava a mobil applikációk kreálta valóságban történik. Olyannyira, hogy a Tindernek ma már több mint 50 millió felhasználója van, akik átlagosan naponta 90 percet használják az alkalmazást.
Az online ismerkedés társadalmi megítélése folyamatosan változott az utóbbi években, s sok ember számára valóban segítséget jelent a tinderezés. Például ha valaki szorongóbb alkat vagy kevésbé mer megszólítani embereket, netán új még a városban.
Ugyanakkor a Tinder kifejezetten mély víz is lehet, ha nem ismerjük a működési sajátosságait. Fontos tehát tudatában lenni a potenciális veszélyeknek, hogy az applikáció lehetőségeibe való alámerülés ne egy fullasztó élmény legyen, hanem sokkal inkább egy jóleső lubickolás. Mutatjuk, mit mondanak a kutatások!
Rengeteg visszautasítás, vagy itt is győz a nagy számok törvénye?
Tyson és munkatársai vizsgálatában Tinder-profilokat hoztak létre a kutatók, hogy mérni tudják a többi felhasználó reakcióját. Ebben az alkalmazásban más emberek képei jelennek meg a képernyőn, s egy jobbra vagy balra húzással (angolul swipe) pillanatok alatt el lehet dönteni, hogy szóba jöhet-e nekünk az illető. Ha nem, akkor a másik sosem fog erről tudomást szerezni, és nem is jelenünk meg az általa használt felületen. Ha igen, és ő is ugyanezt jelölte rólunk, akkor létrejön az úgynevezett match, tehát az összeillés, s elkezdhetünk üzeneteket váltani egymással.
Tyson azt találta, hogy nők esetében a matchek aránya az összes jobbra húzáshoz (azaz igen válaszhoz) képest 10,5 százalék.
Férfi profiloknál viszont a jobbra húzások mindössze 0,6 százalékában vált kölcsönössé a tetszésnyilvánítás.
S ezeknek a 86 százaléka is más férfiaktól érkezett (nem csak heteroszexuális érdeklődés alapján lehet párt keresni a Tinderen, ahogy az életben sem).
A kutatók szerint a férfiak más stratégiával dolgoznak: hajlamosabbak minél több nőt bejelölni, hogy később csak azokra fordítsanak igazán figyelmet, akik igent mondtak rájuk. Ezzel szemben a nők inkább megszűrik az első körben is, hogy kikkel ismerkednek, s lényegesen kevesebb emberre adnak pozitív választ. Ráadásul ezek a folyamatok általában tovább gerjesztik önmagukat: minél kevesebb embert jelölsz vissza, annál kevesebb esély van az összeillésre, s minél több embert húzol jobbra, annál több elutasításban lehet részed. Bár a számokat látva a viszonzatlanság előfordulása így is tetemes.
Elég jól nézek ki, hogy jobbra húzzanak?
Egy 2016-os kutatás szerint a tinderező egyetemistáknak negatívabb volt a testképük, mint az applikációt nem használó társaiknak. Ennek megfelelően esetükben inkább volt jellemző az elégedetlenség és a testhez kapcsolódó szégyenérzet, önmaguk gyakoribb monitorozása és másokkal való összehasonlítgatása, valamint a szépséggel kapcsolatos társadalmi elvárások belsővé tétele. Ebben a vizsgálatban kifejezetten a férfi felhasználóknál mértek alacsonyabb önértékelést. Persze az ok-okozati viszonyok nem tisztázottak az eredmények hátterében: azért nincs valaki megbékélve a testével, mert tinderezik? Vagy azért kezd el tinderezni, mert nem tartja magát elég vonzónak?
Egy tipp: Tyson és munkatársai fenti kísérletében ha egy férfi felhasználó képeinek számát egy képről háromra növelték, illetve ha bemutatkozó szöveget is írtak, az lényegesen növelte a matchek számát. Ha tehát tinderezésre adod a fejed, érdemes félretenni a szégyenlősséget és időt fordítani a profilodra.
Eltűnt, mint szürke szamár a ködben
Az angolban már egy új kifejezés is született arra, amikor valaki hirtelen eltűnik és nem reagál a további üzenetekre: ez az úgynevezett ghosting, azaz a szellemezés jelensége. Ilyenkor az illető bármiféle előzetes figyelmeztetés vagy utólagos magyarázat nélkül száll ki a fejlődő kapcsolatból, s nem lehet többé elérni. Számára ez a nem túl nemes gesztus hordozhatja azt az előnyt, hogy nem kell a másik csalódottságával vagy fájdalmával szembesülnie, foglalkoznia. Ugyanakkor a másik oldalon átélni ezt általában meglehetősen vacak érzés.
Nyomaszt a tömérdek opció?
A Tinder világában szinte kimeríthetetlenül áradnak felénk a képek, s nap mint nap új felhasználók regisztrálnak és kezdik el használni az alkalmazást. Sosem lehetünk biztosak abban, hogy egy egészen jónak tűnő opciónál kis kivárással nem találunk-e egy még sokkal jobbat. A posztmodern korra jellemző megnövekedett választási szabadság kutatások szerint is frusztrációt eredményezhet, mígnem zsongani kezd a fejünk a sok döntési helyzettől.
Ráadásul másodpercek törtrésze alatt, pár kép alapján mondhatunk ítéletet más emberi lényekről, s törölhetjük ki őket mindörökre egy egyszerű balra húzással a Tinder alkotta világunkból. Rob Whitley, a McGill Egyetem professzora egyenesen azt mondja, hogy ezek az applikációk a kapitalista társadalmakban tovább erősítik az eldobhatóság kultúráját: tárgyiasítják az embereket, akik bármikor lecserélhetők vagy pótolhatók.
Élőben minden kiderül - de azért légy óvatos!
Whitley a saját maga által vezetett vizsgálatban is azt találta, hogy a résztvevők az első személyes találkozást leginkább bizarrnak találták, s az élményeik általában nem voltak jutalmazóak. Egy másik kutatás eredményei szerint az online társkereső üzenetek 7 százaléka volt megtévesztő. Csalások pedig olyan alap dolgokban is előfordultak, mint valakinek az életkora, foglalkozása, vagy a kapcsolat kezdeményezése mögött meghúzódó szándékai.
A félreértéseken nem is lehet csodálkozni, hiszen a fent idézett Tyson-féle kutatásban például azt találták, hogy a férfiak 63 százaléka a matchről való értesítést követő 5 percben rögtön ráír a másik félre, de az üzenet átlagos hossza mindössze 12 karakter (nőknél 122), de
minden negyedik férfi maximum 6 karakterben jelentkezik be álmai párjánál. Ez körülbelül annyit tesz, hogy “hali”.
Akár tudatos csalásról, akár információ-visszatartásról van szó, azt javasoljuk, légy óvatos és lehetőleg kérdezz körbe, hogy ismeri-e valaki a leendő randipartneredet. A Tinder esetében pedig nem az applikáció démonizálása a megoldás, de fontos, hogy ismerjük a működési mechanizmusait és a helyükön tudjuk kezelni azokat. Ha tudatosak vagyunk, mi használjuk a Tindert, és nem a Tinder használ el minket.
