Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A drogkartellek tehetnek mindenről? A szokások legyőzhetők? Az emberi sebezhetőség a csalódás forrása? Addiktológiai szakértőnk jelentkezik.
Ön is a megszállott rajongója a TED konferenciavideóknak? Tudja, ezek azok az ismeretterjesztő előadások, melyek sokakat érintő témákban születnek közérthető nyelven, olykor némi humorral fűszerezve. És azért olyan lebilincselően érdekesek, mert rólunk szólnak. Nincs ez másként a függőség és szerhasználat témakörében született előadásokkal sem, ha ide kattint, máris tanulhat a függőségekről. De vigyázzon, ha valamiért önmagára ismerne, ne elégedjen meg annyival, hogy megnézett egy TED-előadást, tegyen lépéseket saját sorsa alakításának érdekében. Addig is következzék rögtönzött addiktológiai szabadegyetemünk online tananyaga TED-videókból összeválogatva.
Amit a függőségekről hittünk tévedés?
Nem állít kevesebbet Johann Hari, brit újságíró, aki szerint minden, amit a függőségekről gondoltunk téves, előadásának címe is erre utal. Megkérdőjelezi a biológiai faktorok főszerepét, vagyis azt, hogy a függőség magja a szerhasználatra adott testi válaszreakció, a dependencia. Utal Bruce Alexander azon kísérletére, melyet patkányokkal végzett. Ha Alexander professzor az állatoknak tiszta és pszichoaktív szerrel kevert ivóvizet adagolt, jó eséllyel az utóbbit választották a rágcsálók, melynek túladagolás lett az eredménye. Mindez akkor történt meg, amikor az állatok tevékenységi lehetőség nélkül, izolációban éltek. Ugyanakkor, amikor kialakított egy számukra optimális környezetet, melyben adott a fajtársak jelenléte is, háttérbe szorult a pszichoaktív szerrel kevert ivóvíz használata, megszűntek a túladagolások.
Johann Hari arra akar kilyukadni, hogy az emberi kapcsolódás hiánya vagy torzult formái kulcsszerepet kapnak a függőség kialakulásában és fennmaradásában. Igaz ez a viselkedési függőségekre is, így az étkezéssel kapcsolatok függőségekre vagy akár az internethasználattal összefüggő addikcióra is. Annak ellenére, hogy utóbbi éppen a virtuális kapcsolatteremtésről szól, ezekből a kapcsolatokból éppen a kapcsolódás élménye vész el. Ezért is jelenti ki az újságíró, hogy az egyéni felépülés mellett társadalmi felépülés szükségeltetik. Példaként említi a portugál drogpolitikát, mely a büntető, kriminalizáló attitűd felől indult el abba az irányba, mely a társadalmi beilleszkedés lehetőségével kínálja meg a függőt. Johann Hari szerint „a függőség ellentéte nem a józanság. A függőség ellentéte a kapcsolat.”
A szokás legyőzhető?
Judson Brewer, pszichiáter a szokások gyakorlásának sorrendiségére kérdez rá. Úgy gondolja, hogy egy szelet csokoládétorta elfogyasztása jelentheti az éhség csillapítását, ilyen módon tehát az életbenmaradást szolgálja. De más a helyzet, ha az evésre motiváló inger –amit triggernek hívunk – például a stressz, vagy valamilyen érzelmi kiindulópont. Részben ugyanaz fog történni: adott egy trigger, aminek a viselkedéses következménye, hogy megesszük a csokitortát, az idegrendszerünk pedig jutalmazó reakciót produkál, kielégülünk. így könnyen rátanulunk arra, hogy stressz esetén egy (vagy több) szelet csokitorta végső soron megnyugvást hoz. Ezzel pedig körüljártuk a stresszevés fogalmát, de hasonló mechanizmusok állnak a dohányzás „megtanulásának” hátterében is.
Nem drámai túlzás azt állítani, hogy az, ami az életbenmaradásunkat szolgálja (ez esetben az étel, a csokitorta) a vesztünket is okozhatja, ha a kiinduló inger, vagyis a trigger az említett módon átalakul és a folyamat egésze megváltozik. Brewer csak annyit kér, álljunk meg egy pillanatra és ébresszük fel a kíváncsiságunkat azzal kapcsolatban, hogy éppen mi zajlik a testünkben és gondolatainkban, amikor dohányzásra vagy stresszevésre felszólító inger ér. A kíváncsiság –mivel a pozitív érzések közé tartozik- természetes jutalmazásként képes működni. Ha megfigyeljük és megéljük saját sóvárgásunkat, rájövünk, hogy megannyi más érzéshez, érzethez hasonlóan ez is mulandó. Ha így cselekszünk, észrevétlenül belekóstoltunk a mindfulness technikájába, melyet Brewser maga is sikerrel alkalmaz kliensei körében dohányzásról való leszoktatás céljából.
A drogkartellek tehetnek mindenről, vagy mégsem?
Rodrigo Canales, a Yale professzora a drogkartellek halálos zsenialitásról tart előadást, melyben elsősorban a mexikói viszonyokat vázolja. Az országon belül 2008 és 2013 között 100000 halálos áldozatot követelt a drogbiznisz, ami éppen elég ok arra, hogy közelebbről is megvizsgáljuk a drogkereskedelem kérdését. Canales három uralkodó mexikói szervezet működésébe enged bepillantást, így könnyen kiderül a néző számára, hogy professzionálisan működő, átgondolt stratégiát követő üzleti szervezetekről van szó, melyektől a márkaépítés sem idegen. A piactér mindenekelőtt a szomszédos Egyesült Államok. Canales felhívja a figyelmet arra, hogy ezeknek a halálosan zseniális szervezeteknek a működését a társadalmi következetlenség teszi lehetővé, hiszen a kijátszható lehetőségek és megkerülhető szabályok egyben kiaknázandó lehetőségek. Másrészt – és ez már valóban mindannyiunkat érint – a piaci igények tartják fenn a drogbizniszt, így végső soron a fogyasztói kereslet hatalmas szerepet kap a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő erőszakban.
Az emberi sebezhetőség a csalódás forrása…és az örömöké is
Brené Brown kutató, szociális munkás előadása A sebezhetőség ereje címet viseli, melyben mindössze kétszer hangzik el a függőség szó. Brown kutatásai a szégyen és a sebezhetőség kérdését járják körül. Ezekre a fogalmakra leginkább negatívumként tekintünk és maga a kutató is azt a célt tűzte ki, hogy szembeszálljon az emberi sebezhetőséggel és minden ebből fakadó nehézséggel. Majd számos személyes történet megismerése után rá kellett jönnie, hogy a sebezhetőségből fakad a kreativitás, az öröm és az őszinte kapcsolódás másokhoz.
A sebezhetőséggel szemben felvett értelmetlen harcunk során elnyomjuk érzéseinket. A probléma ezzel az, hogy nem tudjuk szelektíven tompítani a negatív érzéseket és megtartani azt, ami kellemes. Az érzések tompítása magával visz mindent, jót és rosszat egyaránt, ez történik a függőség során is. Nem csupán a szerfüggőség az egyetlen módja az érzelmek elhallgatásának, ugyanerre példa az is, amikor a bizonytalanba vetett hitből bizonyosságok mantrázása lesz. Mit is jelent ez? A „nekem igazad van, te tévedsz”-típusú kinyilatkoztatások vallás és politika kapcsán nem adnak lehetőséget érdemi párbeszédre, csupán a vádaskodásra. Az egészséges kapcsolódást és az örömteli elköteleződést felváltja a kizárólagosságot hirdető addiktív megtapadás politikán és valláson egyaránt. Habár Brown nem tesz külön említést róla, de ekkor még mindig a függőségeknél tartunk, gondoljunk csak a vallásfüggőség és más, csoportokhoz köthető kapcsolati függőségekre.
TED és ami utána következik
Ha csak ebből a négy rövid előadásból indulunk ki, könnyen rájövünk, hogy a függőség bonyolult és szövevényes jelenség. Nem elég csak az egyén felől közelíteni a kérdéshez, de társadalmi szinten is rálátást igényel. És ez az állítás megfordítható: nem elég csak társadalmi problémaként tekinteni az addikciókra, az egyén élethelyzetére is érdemes figyelmet fordítani.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@divany.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Sári- Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
