Egy brit orvos szerint létezik egy egyszerű technika, ami megoldást jelent a sokakat érintő problémára.
Vicces és egyben kínos is lehet egy orvosi vizsgálat, ha valaki túlságosan csiklandós, ráadásul a ficergés miatt nem biztos, hogy a beteg kivizsgálása eredményes. Egy brit orvos szerint azonban létezik egy egyszerű technika, ami megoldást jelent a sokakat érintő problémára. Ha kíváncsi rá, görgessen tovább!
Dr. Christopher Dobson, a Royal Preston Kórház bőrgyógyásza egy, a The New England Journal of Medicine című szaklap főszerkesztőjének írt levélben magyarázza el, mi is az a kézszendvics módszer – írja a LiveScience. „A kivizsgáló szakember egyik kezét úgy helyezi közvetlenül az adott bőrfelületre (pl. hónalj, hastájék), hogy az érintésre érzékeny beteg az orvos ujjaira helyezi saját ujjait, a „szendvics” felső rétegét pedig az orvos másik keze képezi. Így az orvos felül lévő keze határozottan irányíthatja a mozgást az adott testfelületen, miközben alul lévő keze közvetlenül érintkezik a bőrrel. A páciensnek pedig nem csak az irányt kell követnie, hanem a nyomás mértékére is oda kell figyelnie” – magyarázza levelében dr. Dobson.
"Az érintés nagyon fontos diagnosztikai eszköz a fizikai vizsgálatok során, de nagy kihívást is jelent azon orvosok számára, akiknek kimondottan csiklandós pácienssel van dolguk. Ez az egyszerű módszer azért hatásos, mert a betegek úgy érezhetik, részben ők kontrollálják az érintést és a mozgást. És ugye mindenki tudja, hogy saját érintésünkre közel sem reagálunk olyan érzékenyen, mint másokéra” – tette hozzá.
Egyelőre nem tisztázott, hogy pontosan miért is vagyunk csiklandósak, valószínűleg így reagál az agy a váratlan érintésre. A gyerekek egyébként sokkal csiklandósabbak, és Dobson saját praxisában megfigyelte azt is, hogy a felnőtteknél a csiklandósság szorongáshoz vezet, ami miatt a kivizsgálás során az izmok megfeszülnek, ez pedig megnehezíti az orvos dolgát abban, hogy kitapintsa a nyirokcsomólat vagy valamilyen elváltozást.
A szendvics technika egyébként eredetileg a nyirokcsomókban gazdag területek (pl. hónalj, a kulcscsont vagy a lágyék környéke) kitapintására szolgáló módszerként terjedt el, és Dobson tapasztalati szerint valóban hatékony. Szerinte a szendvicstechnika valószínűleg a kisgyerekeknél is beválna, egyedül az jelenthet akadályt, hogy nekik kisebb a kezük. Persze eddigi megfigyeléseken túl további vizsgálatok szükségesek, ha viszont tudományosan is bebizonyosodik a módszer hatékonysága, az nagy előrelépés lesz az orvosi diagnosztikában.
