1. rész: Zsuzsa nem akar koplalni, csak lefogyni nyárra
2. rész: Táplálkozási napló: marhaszelet a lélek tükre
3. rész: Zsuzsa felfalta a hűtőt
4. rész: Az élet szalonna nélkül
5. rész: Végre leadta az első kilókat
Lassú, de stabil folyamattá alakult fogyásom, az elmúlt hét alatt még egy kilót ledobtam, és a ruhák is kényelmesebbek.
Pedig az életem nem vált kiszámíthatóbbá, sajtótájékoztatók és rendezvények most is vannak. Nemrég a sors egy olasz gasztronómiai eseményre vitt, kísértés volt, de sikeresen ellenálltam. Azt nem mondom, hogy semmit nem kóstoltam, hisz a liguriai pesto nagy kedvenc, ám mértékletességem szokatlanul erős volt, magam is meglepődtem.
Tzatziki háztáji joghurttal
Piacra sokat járok, fantasztikus választék van. Inkább gyakrabban megyek ki és veszek kevesebbet, minthogy tele legyen a hűtőm egy hétre. Ez nem csak azért hasznos, mert kevesebbet pazarlok, semmi nem megy tönkre, hanem mert nincs mit felfalnom.
A héten a tzatziki volt a sláger, finom háztáji joghurttal, friss fokhagymával és hagyományos fürtös uborkával. Imádok pepecselni a konyhában, szép apróra reszelni a hámozott zöldséget, a fokhagymát, majd csepp olívaolajjal mindent összekeverni. Mentát is tettem hozzá, vettem cserepeset, lassan át is kellene ültetnem a paradicsompalántáimmal együtt.
Vietnámi papucsban rohanok
Zöldborsóleves is készült, nagyon türelmesen daraboltam bele a karalábét és a sárgarépát, addig is kikapcsolódtam a napi rohanásból. Akkora mennyiséget sikerült csinálnom, hogy egy részét le kellett fagyasztanom, így legalább máskorra is jut.
Dietetikus kolleginával folyamatosan megtárgyaljuk az aktuális kérdéseket, mint napi vízszükséglet, szénhidrát fogyasztás a nap különböző szakaszaiban, kenyérkérdés, és azt kell mondjam egyetértünk. Ezek szerint tanulok, és kezdem érteni a dolgok működését.
Sport terén is folytatom a küzdelmet, bár a nagy melegre való tekintettel ez nem mindig egyszerű. Nyilván sokat számit, hogy rengeteg mászkálok a városban, vietnámi papucsban rohangálok mindenféle buszok után, s olykor kemény fizikai munkát is végzek.
Ezalatt nem a billentyűzet rendületlen püfölését értem, hétvégén vidékre mentem, ahol sokat sétáltam, és egy kezdődő építkezésen segédkeztem. Amíg a férfiemberek ástak, én talicskával hordtam a földet. Jól telerakták, meg kell hagyni, nem kis, nőies adagokat tologattam. A végén az általam összehordott földkupacot mozgattam egy rámpán át, nem volt könnyű, de megbirkóztam a feladattal. Izomlázam lett rendesen. Kíváncsi vagyok, hogy a lelkes olvasótábor hogy halad a saját projektjével, a közös munka mindig jobban megy.
