Legtöbben szeretjük a csokit, utálunk éhesek lenni, és nem igazán ismerünk egyetlen, tuti biztos diétát. Amikor felajánlották számomra, hogy 21 nap alatt új szokást alakíthatok ki egy magyar termékkel, nem volt túl sok bizalmam iránta – aztán mégis belevágtam a kísérletbe. Mint kiderült, nem csodaszer, annál jobb: egy működő rendszer.
Otthon, a konyhában a hűtőmet fókákat ábrázoló hűtőmágnesek díszítik. A kedves arcú, hordótestű állatkák békésen és tunyán nyúlnak ki a tengerparton. Én is pont ilyen vagyok, amikor esténként elterülök a kanapén, ölemben a laptoppal, és jó érzéssel majszolom a csokoládét sorozatnézés közben. A fókák figyelmeztetésképpen vannak ott a hűtőszekrényen; arra emlékeztetnek, hogy ha nem változtatok az étkezési szokásaimon, idővel pont olyan pufókká válhatok, mint ők, csak belőlem hiányzik majd a cukiságfaktor. Nagy baj még nincs, de észrevettem, hogy az utóbbi években egyre könnyebben szaladnak fel a kilók. Ez az egyik módszerem, hogy igyekezzek magamat távol tartani attól, hogy a következő vaníliás pudingot is kivegyem egy esti nassolásra.
Biztos szükséges a kalóriamegvonás?
Életem során rengetegszer diétáztam, sokfajta módszert kipróbáltam, de ezek nem igazán váltak be. Nehéz volt beépíteni a napi rutinba, állandó éhségérzettel jártak, ami sok esetben türelmetlenné és ingerlékennyé tett hetekre. Nem én voltam a világ legszerethetőbb embere, amikor az irodában egy szál zellert rágcsálva gyilkos tekintettel néztem a csipszet körbe kínáló kollégát. Az eredmények pedig soha nem voltak tartósak. Bár van tapasztalatom a „napi két főtt tojás” és hasonló diéták árnyoldalairól, sokáig én is azt hittem, hogy a kalóriamegvonás az egyetlen út a súlyleadáshoz.
Pedig a tudomány mást mond.
Az utóbbi években egyre többet hallani arról, hogy a rostbevitel és a jóllakottság érzése szorosan összefügg, és hogy a rostszegény táplálkozás sokaknál megnehezíti a kiegyensúlyozott étkezést. Némi kétkedéssel, de alapvetően kíváncsisággal fogadtam a lehetőséget, hogy teszteljem az activé FiberShake nevű terméket. Ez a tejben vagy más folyadékban könnyen elkészíthető FiberShake 10 gramm rostot tartalmaz, és napi egy adag egyszerűen beilleszthető egy tudatosabb, kiegyensúlyozottabb étkezési rutinba. Mivel 18 gramm fehérje is van benne, ez nagyjából három tojásfehérjének felel meg, így reggelinek kiválóan működik. Állítólag egy szokás 21 nap után válik rutinná, így három hét eredményeit foglalom össze. Egy hideg februári reggel kezdetét vette háromhetes kalandozásom a rostok világában.
1-7. nap: a kétkedések hete
Az első reggel felébredtem és belém hasított az ismerős érzés: valamivel fel kell nyomnom a vércukorszintemet, hogy elindulhasson a nap. A tesztet gyanakvó módon a vaníliás változattal kezdtem, arra gondoltam, hogy ennek elég nehéz elrontani az ízét. Megállapítottam magamban, hogy nem rossz, majd indult a nap. Másnap és harmadnap ugyanígy elfogyasztottam a vaníliás ízesítésűt, de a negyedik napon már tudatosult bennem, hogy valami más, mint a többi fogyókúránál. Azoknál ugyanis reggel nagyítóval megkerestem azt a teljes kiőrlésű kekszdarabot, amiben az előirányzott mennyiségű kalóriánál nem volt több. Majd fél tíz-tíztől nem tudtam másra gondolni, csak egy nagy tál paradicsomos tésztára, amit magamba tömhetek. Ettől a ponttól kezdve egyre feszültebbé és éhesebbé váltam ebédig, és nagyon oda kellett figyelnem magamra, hogy a kommunikációm ne merítse ki a passzív agresszió eszköztárát. Az első négy napon ezzel ellentétben egész délelőtt tudtam a munkára koncentrálni, kellemes jóllakottság érzetem volt ebédidőig. Nem kívántam a nasit. Utólag visszagondolva logikusnak tűnik. A rost és a fehérje lassabban szívódik fel, így nem ugrik meg hirtelen a vércukorszint, és nem jön az a délelőtti farkaséhség sem. Nem kevesebbet ettem, hanem egyszerűen később lettem éhes.
Az ötödik napon váltottam, a csokoládés FiberShake-kel kezdtem a reggelt. Régi, önsanyargató diétáim alatt ugyanis az első hét vége fele jött el a pont, amikor elkezdtem csokoládét vásárolni. „Természetesen” nem magamnak, hanem a gyerekemnek, aki ugye mindig megkínált belőle engem és a gyermeke kínálását egy anya ugye nem utasíthatja vissza. Szerettem volna elejét venni annak, hogy ilyen manipulatív módon juttassam szénhidráthoz magamat, így felbontásra kerültek a csokoládés tasakok is, majd hétvégén az epres változatot is kipróbáltam. Mindhárom „klasszikus íz” meggyőző volt. Ekkor kezdtem megérteni, hogy nem az akaraterőmmel volt baj a korábbi diéták alatt, hanem azzal, hogy folyamatosan éhes voltam. Ha nem vagy éhes, sokkal könnyebb jó döntéseket hozni.
8-14. nap: a tervezések hete
A második hét a tervezgetéssel és megvalósítással telt, szerettem volna minél több változatban tesztelni a terméket. Mivel a FiberShake nemcsak tehéntejjel működik, hanem növényi változattal is, vásároltam kókusz- és rizstejet, hogy ezekkel is tegyek egy kísérletet. A növényi tejek használatával az íz ugyanolyan maradt, de kapott egy kissé „ragacsos” állagot. Az igazi krémes textúrát az állati eredetű tej adta, így alapvetően ennél maradtam.
A legnagyobb örömet azonban az a kísérletezés okozta, hogy az alakbarát finomságot hogyan variáljam egyéb alapanyagokkal.
A második héten nem csak összeráztam a shakeport és a tejet, hanem mindig feldobtam, megbolondítottam valamivel. Nagy kedvencem volt, amikor egy tálba rétegesen tettem friss gyümölcsöt, rá az epres FiberShake-et (félig tejjel, félig joghurttal elkészítve), a tetejét pedig granolával szórtam meg. A vaníliás azért tetszett, mert ezerféleképpen variálható: dióval, kesudióval, zabpehellyel, különféle gyümölcsökkel, mákkal, zabkorpával, kókuszreszelékkel és aszalt gyümölccsel. Nekem a legfinomabb egy kis adag kávéval volt.
15-21. nap: az eredmények learatása
A harmadik héten éreztem, hogy kezd a rutinba beépülni a termék. Kitapasztaltam, hogy milyen ízesítéseket szeretek leginkább, ezekről biztosan tudom, hogy hosszú távon is része lesz az étkezésemnek. A két személyes kedvenc végül a vanília és a pisztácia lett. Az előbbi ezerféleképpen variálható, az utóbbinak pedig utolérhetetlen az íze. A napi egy FiberShake jó lehetőség a rohanós reggeleken, hiszen az elkészítése nem igényel több időt, mint egy lekváros kenyér megkenése. De kitűnő és laktató hétköznapi ebéd egy könnyű, zamatos zöldségkrémleves és utána desszertként egy adag ebből a rostban és ízben gazdag finomságból.
A lényeg azonban az elmúlt három hét mérlege, amely egyértelműen pozitív, pontosabban negatív. Kilóban kettő ment le, bár a kezdőállapot sem volt vészes túlsúly. Fenntartható életmóddal értem el a fogyást, olyan szokásokat vettem fel, amelyeket akár életem végéig megtarthatok. Talán ennél is fontosabb a közérzet: egy hét után könnyebb volt reggel felkelni, futás közben energikusabbnak éreztem magam, könnyebben fogytak a kilométerek. A legnagyobb különbség talán az volt, hogy nem kellett diétáznom – csak lett egy reggeli, ami mellett nem kezdődött éhséggel a nap.
Az egészség szempontjából fontos, hogy az emésztésem is könnyebb lett, ami a jó felszívódás és az egészséges bélműködés jele. Ebben szerepe lehet annak is, hogy odafigyelek a napi két liter víz elfogyasztására, és kerülöm a mesterséges édesítőszereket. Nekem azóta is egyszerűbb így indítani a napot.
A cikket a FiberShake támogatásával a Dialogue Creatives készítette, nem a Dívány szerkesztősége.
