Minden változás bizonytalanságot kelt, de mi felkészíthetjük őket.

A gyerekünk születésével újabb teszt elé kerül az önbecsülésünk. Újra félünk hibázni, pedig...

Ha segíteni szeretnél a gyerekednek, önmagadat is monitoroznod kell!

Néha nem kell más, mint hogy elismételjük, amit a gyerek próbál a tudtunkra adni. Ha az érzi, értjük, máris oldódik a feszültsége.

Így tanul meg bizalmat építeni, mások szabályrendszeréhez alkalmazkodni, és az önbizalmát, önbecsülését is erősíti.

Érzelmeinek elismerésével többet segítesz, mint a véleményed és tanácsaid megfogalmazásával.

A megelőzésnél néha fontosabb a tapasztalatok közös, otthoni feldolgozása.

A gyerekek „önsegítő könyve” a szabad játék. Így kap magyarázatot a történtekre, és így tudja feldolgozni az élményeit.

„A sebezhetőségünk az utolsó, amit láthatóvá akarunk tenni mások számára, de az első, amit látni szeretnénk a másikban.”

A gyerekek többet tanulnak a viselkedésünkből, mint a fegyelmező szavainkból.

A „csak még egy mesét” és ehhez hasonló véget nem érő konfliktusok elkerülésére.

Régóta tudjuk, mennyit számítanak az első évek tapasztalatai.

A gyerek viselkedése előtt előbb az érzelmeire reagálj! Mutatjuk, miért.

A teljesítményvágy korosztályi sajátosság. A korábbi kudarcok emléke azonban gátolhatja a gyerek próbálkozásait.

A gyerekkel való közös tanulás rendszerint csak feszültséget szít. Ha valóban támogatni szeretnéd már az elején, inkább hagyd játszani!

Nyilván jó szándék van mögöttük, csakhogy a pszichés működésünk nem ilyen egyszerű.

Ha valakinek nincs lehetősége már gyerekként is saját döntéseket hozni, lehet hogy felnőttként sem fog merni.

Mutatjuk, mi a különbség!

Nem a magas IQ érték tesz valakit szuperintelligenssé. Az egész személyiséget, érzelmi jelemvonásokat, szenzoros sajátosságokat kell figyelni.

A múltat minden résztvevőnek meg kell tudnia gyászolni. Ehhez pedig idő és elfogadás kell.

Az érzelmi nevelés nem csak az anyák feladata, a fiúk ugyanis férfimintákat keresnek hozzá. És ha apa nincs ott, kénytelenek máshonnan szemezgetni.

A gyerekeink a képzelőerejükbe kapaszkodnak, amikor rémisztőnek érzik a való világot. Ezért te is a képzelőerő segítségével tudod ezt megoldani.

A szülői magány nem csak nekünk árt. A gyerekeinknek szüksége van arra, hogy más felnőttben is bízhassanak.

Az első és legfontosabb, hogy te készen állj a váltásra!

Ha te bízol a saját döntésedben, a gyereknek is megkönnyíted a beilleszkedését.

Mutatjuk, miért csinálja, és adunk 5 tippet, hogy szülőként jól reagálj.

A bepisilést mindenki kinövi, de ha szégyenérzetet keltünk a gyerekben, azt sose fogja elfelejteni.

A múlt ismerete egyfajta kapaszkodó. Akkor is, ha nem a legideálisabb.

A nevetés a legtermészetesebb feszültségoldó eszköz. Nehéz elhinni, de kisgyermekkorban sosem ellenünk szól.

Könnyebb támogatást nyújtani, ha tudjuk, mire kell számítanunk.

Hidd el, nem csak dacból szófogadatlan. Valószínűleg több segítségre van szüksége.

A kulcs: tiszta kommunikáció, egyértelmű következmények és rendszeres, játékos emlékeztetés.

Azért félünk a kudarctól, mert a személyünk minősítésének gondoljuk. Félreértjük. De a gyerekeinknek nem kell!

Amikor az egyetlen gyerekből nagy testvér válik, az nem mindig egyszerű.

A kisgyerekek nyafogása olyan, mint a csecsemők sírása. Jelzésértékű. Asszisztenciát kíván.

Van egy kérdés, ami rendszerint elveszi a gyerekek kedvét az önálló rajzolástól.

Néha nem tudjuk egyből megoldani a helyzetet, de lelki támaszt akkor is nyújthatunk.

Attól, hogy nyűgösebb a csecsemőd, nem biztos, hogy te csinálsz valamit rosszul. Nagyobb magabiztossággal pedig biztosan a segítségére lehetsz.

Ha otthon lehet játék, máshol nem is lesz szükségszerű.

A te gyereked melyik elemhez tartozik: tűz, víz, szél vagy föld?

Ha a gyerek helyett cselekszel, azzal azt is sugallod, hogy ő nem képes megoldást találni.

Nem a tekintély lesz az, amivel együttműködésre bírod majd a gyereket.

A legtöbb büntetési eszköz csak fokozza a belső feszültséget, és ezáltal növeli az újabb szófogadatlanság esélyét.

Ha hajlandók vagyunk időt szánni a felismerésre, döntést is könnyebben fogunk tudunk hozni.

Egy határozott elképzelés, pár családi szokás és egy megbízható szociális háló.

A gyerekek a szülők által tanulják meg tisztelni önmagukat, és ez teszi lehetővé, hogy majd másokat is tisztelni akarjanak.

Hiába is tiltod, hiszen ösztön irányítja. Ha viszont jobb megvalósítási javaslattal állsz elő, neked is több lesz a nyugalmad.

Ma már kevesen élünk nagycsaládban, pedig milyen sok terhet levett a fiatal anyák válláról!

Nem érted, miért csak téged tisztel meg a gyereked az engedetlenséggel és a szófogadatlansággal? Annyit mondhatunk: nem baj.

Hidd el, hogy a szabad játék az ember legfontosabb személyiségfejlesztő eszköze. Ha nem marad rá idő, az baj.

Ha hiszed, ha nem, minden gyerek vágyik az önálló játékra – igen, a tied is! Lehet, hogy pont te akadályozod meg benne.

Megélni a jelent olyannak, amilyennek épp látja az ember, jobb, mint elfojtani az őszinte érzéseket, csak mert a felnőtt nem szeretné látni őket.

Három korosztály és három szülői szerepkör az együttműködő és gördülékeny mindennapokért.

Nem kell, hogy mindig tudd a választ, csak akard megismerni!

Mind arra vágyunk, hogy a gyerekünk önállóan eljátsszon legalább egy fél órát. Bizony sokszor mi magunk vagyunk ennek a legnagyobb akadályai.

Az önállósodás döntésekkel jár. A megfelelő döntések meghozatalához pedig sok gyakorlásra van szükség. A gyereknek is.

Az engedetlenség valójában kísérlet, amelyben a gyerekek ellenőrizni igyekeznek azt is, hogy mennyire számíthatnak ránk.

Amikor azonban a gyerek akaszt ki, nem könnyű bocsánatot kérni – pedig nagyon fontos lenne, elmondjuk, miért.

Segít feloldani a belső feszültségeket és kompenzálni a való világban megélt kiszolgáltatottságot. Mindezt pedig a szülő biztonságos jelenlétében.

Amíg nem tud magabiztosan forogni, haszontalan és veszélyes is lehet a hosszas hason fektetés. Az altatásról nem is beszélve.