3 konkrét tipp, hogy együttműködjön veled a gyerek

A képzeletbeli gyerekünk valahogy mindig szófogadóbb a valódinál. Érthetően kommunikál velünk, hiába nem is beszél még, jó alvó, jó evő, nehéz helyzetek esetén pedig mindig meggyőzhető a logikus, a biztonságos és az általunk elvárt viselkedésről. Szép ábrándozások ezek, de rendszerint hamar szertefoszlanak, miután a gyerekünk átlépi a valóság kapuját.

Előbb vagy utóbb szembesülnünk kell azzal, hogy a szülőség olyan komplex szerep és feladat, ami állandóan kihívások elé állít. Korától függően a gyerekünk hol azért nem kommunikál egyértelműen, mert még szűkös az eszköztára, hol azért, mert a saját érzéseivel kapcsolatban hiányosak az ismeretei. Kéréseinket és utasításainkat is előszeretettel engedi el a füle mellett, nevetséges papagájt csinálva belőlünk, hol azért, mert nem érti a parancsot vagy egyszerűen képtelen ellenállni a cselekvésnek, hol pedig mert éppen az elégíti ki a legjobban, ha nekünk ellentmondhat. Akkor hogyan is kéne most nevelni?

Gyerekünk viselkedése tükrözheti a mi szülői hozzáállásunkat, de saját korosztályának sajátosságait is, ezek között pedig nem olyan egyszerű kiigazodni, különösen, ha nem ismerjük kellőképpen a fejlődés természetes folyamatát. A gyerek együttműködése sok tényező függvénye. Idetartozik a következetességünk által biztosított kiszámítható környezet, a gyerek irányába tanúsított érzelmi elfogadás és értő figyelem, az önállósodási törekvések lehetőségének mennyisége, valamint a saját hozzáállásunk is.

Az együttműködés sikeressége állandó önvizsgálatot, rugalmasságot és tanulást kíván mind a szülő, mind a gyerek részéről, mi pedig csakis az előbbinek lehetünk aktív irányítói. Hozzáállásunk és törekvéseink kulcsfontosságúak a várt eredmény elérésében, ehhez pedig remek alapul szolgál az alábbi 3 tipp.

Szerzőnkről

Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.

Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.

#1 Pozitív megfogalmazás

Gyerekünk rendszabályozása során akaratlanul is tiltással kezdjük leggyakrabban a mondatainkat: Ne rohangálj! Nem bántjuk a másikat! Ne szórd a homokot! Nem ehetsz csokoládét! Ez a fajta reakciónk teljesen természetes, hiszen abban a pillanatban, amikor észleljük a veszélyt, azonnal jelzünk, hogy elkerüljük a nagyobb bajt.

A tiltások hatékonyságát mégis akadályozza két fontos dolog. Az egyik, hogy az emberi agy nem képes leképezni a „nem” szót, vagyis ha arra kérlek, hogy ne gondolj egy rózsaszín elefántra, akkor a fejedben akaratlanul is meg fog jelenni egy rózsaszín elefánt. Amikor tehát a gyerekünket megkérjük, hogy ne ugráljon az ágyon, a fejében az ugrálás képeződik le, még nagyobb ingert érezve ezzel arra, hogy úgy tegyen.

Ha azt mondod neki, ne ugráljon az ágyon, tuti nem fog tudni ellenállni az ugrálás vágyának
Ha azt mondod neki, ne ugráljon az ágyon, tuti nem fog tudni ellenállni az ugrálás vágyánakJessie Casson / Getty Images Hungary

A másik, amivel érthető módon ritkán számolunk, hogy a gyerekünknek még nem feltétlenül könnyű kiötölni, hogy mit is csinálhatna a nem kívánt viselkedés helyett, különösen, ha a fejében kizárólag az a tevékenység jelenik meg. Az együttműködést tehát elősegíti, ha a kéréseink során nem – vagy nem csak – azt fogalmazzuk meg, hogy mit ne tegyen, hanem hogy helyette mit igen. Amilyen egyszerűnek hangzik ez a megoldás, néha olyan nehéznek is bizonyul, hiszen nem minden helyzetben jut eszünkbe, hogy mit is csinálhatna inkább a gyerek. Megtapasztalva ugyanakkor ennek a nehézségét, az együttérzésünk kölcsönösebb lesz, a fantáziánk pedig szárnyalhat.

#2 Választási lehetőség

Különösen a dackorszak kezdetétől válhat igazán segítségünkre, ha az együttműködés megvalósulásának érdekében választási lehetőséget biztosítunk a gyerekünknek, kiváltképp a konfliktust sejtető helyzetekben.

Nagyjából másfél-kétéves kor körül egyre erősebbé válik a gyerekeink önállósodási vágya. Ilyenkor nagy élvezetet jelent számukra a saját hatalmuk próbálgatása a környezet felett, csakúgy, mint a kompetenciájuk elismerése a felnőttek által. Az érzékeny helyzetekben felajánlott választási lehetőség – legyen akármennyire lényegtelen – számukra a hatalmuk elismerését és a szükségleteik kielégítését jelenti, vagyis megéri az együttműködés.

Ha ő választhatja ki a könyvet, biztos szívesen leül nézegetni
Ha ő választhatja ki a könyvet, biztos szívesen leül nézegetniCatherine Delahaye / Getty Images Hungary

Nekünk csupán arra kell odafigyelnünk, hogy ne vigyük túlzásba a opciók mennyiségét, és hogy a döntési lehetőségek mindegyike legyen számukra is elfogadható. Ez lehet annyi, hogy a gyerek dönti el, dinós vagy kacsás pólót vesz fel, anyával fürdik vagy apával, inkább külön eszi a köretet, vagy egyben a feltéttel. Nem mindig lehet a gyerekre hagyni a döntést, de a lelki egyensúly támogatásának érdekében helyet és időt kell találnunk ezekre a helyzetekre is. A gyerek is így tanul, így érzi, hogy bízunk benne, és hiszi el, hogy ő is bízhat saját magában.

#3 „Yes space”

Az együttműködés azért is bizonyulhat nehézkesnek, mert a gyerek részéről nagyon sok kompromisszumot kíván. Habár szülőként az ő érdekükben ragaszkodunk a napirendhez, a délutáni alváshoz, a megfelelő folyadékbevitelhez, a réteges öltözködéshez, és még egy jó pár dologhoz, ők akkor is kiszolgáltatottnak érzik magukat ezekben a helyzetekben, hiszen még nem látják az összefüggéseket, és nincs is beleszólásuk a végső döntésbe. Napjuk nagy részében a felnőttek irányítják őket, ez pedig igencsak frusztráló tud lenni, különösen, amikor már érzik a függetlenedés apró lépéseinek szükségességét.

A lelki kiegyensúlyozottság fontos alappillére az együttműködésnek, ehhez pedig valamilyen módon kompenzálni kell a kiszolgáltatottság tényét. Az ún. „yes space” egy olyan kisebb-nagyobb, körülhatárolt helyiség, ahol a gyerek biztonságban lehet a közvetlen és állandó felügyeletünk nélkül is. Lehet egy külön szoba, az egybenyíló nappalinak vagy az udvarnak egy elkerített része, ahol az alapvető veszélyforrások ki vannak iktatva, így a gyerek önállóan játszhat mindenféle korlátozás nélkül.

A yes space kialakítása persze a kor előrehaladtával és a képességek bővülésével folyamatosan változhat, megléte azonban nélkülözhetetlen. A gyerek itt el tud merülni a fantáziájában, a játék által fel tudja dolgozni a feszültségeit, önállóan tud problémákat megoldani, és begyakorolni azokat a viselkedésmintákat és szerepeket, amelyeket a felnőttektől látott. Ha erre rendszeresen lehetősége van, az együttműködés is könnyebb lesz a számára.

Az együttműködéshez nem kifejezetten tekintélyre van szükség
Az együttműködéshez nem kifejezetten tekintélyre van szükségtatyana_tomsickova / Getty Images Hungary

Gyerekeink viselkedése nem mindig könnyen értelmezhető, de ha ismerjük a fejlődésükből fakadó magatartásbeli sajátosságokat, a leggyakoribb helyzetek értelmezése is egyszerűbbé válik. Az együttműködéshez nem kifejezetten a tekintélyünkre van szükség, hanem éppen a szükségleteik tiszteletben tartására, hogy ezzel ők is megtanulhassák értékelni a mieinket. A fenti három tipp abban segít, hogy az alapvető, fejlődésből adódó igényeiket kielégíthessük, és ezáltal ne csak az együttműködéshez, de a kettőnk közötti harmónia megerősítéséhez is hozzájárulhassunk.

Oszd meg másokkal is!
Mustra