Pszichológusok próbálták meg elkülöníteni a pozitív érzéseket, és meglepődtek.

Minden érzésnek helye van. Kérdés, hogy megtanuljuk-e ezeket kezelni.

Komoly kutatók végeztek vizsgálatokat, hogy kiderüljön, kamu-e a megfigyelés.

„Anya olyan távoli. Baj van, de nem beszél róla. Biztos rossz voltam.” Így hathatnak a személyes problémáink a gyerekre, ha elhallgatjuk előle.

Egyáltalán nem ciki, sőt hasznos, ha ezeket csinálod.

„Már inkább megadom, amit kér, csak ne tegyen kárt magában.” Ha pedig ezt tudja, miért ne élne vele?

Van, ami még annál is fontosabb, mint hogy mennyit veszekedtek.

Ezeket kell felismerni az eredményes kezelés érdekében!

Nem az érzéssel van a baj, hanem az érzéstől való félelemmel, és hogy ezt tanítjuk a gyerekeinknek.

A kizökkentés nem megoldás. A gyereknek elfogadásra és érzelmi útmutatásra van szüksége.

Ezért nem bírjuk a bezártságot.

A nyílt kommunikáció sebezhetővé tesz, de össze is köt másokkal.

Az énüzenettel nemcsak pillanatnyi veszekedéseket előzhetünk meg, de a gyerek pozitív énképét és önértékelésének megerősítését is segíthetjük.

Nem, nem a véletlen műve, és jó hír, hogy meg lehet szakítani a káros minták láncolatát.

Sötétség, ágy alatti szörnyek és egyebek. Mit kell tudnunk, hogy értsük a gyerekünk félelmeit?

A világ egyik legelismertebb párterapeutája a párkapcsolatok alapkérdéseire ad választ.