Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerekek dac- és hisztikorszaka sajnos nem kikerülhető, hiszen a fejlődés szempontjából fontos állomás. A kialakulásának hátterében álló 3 fő ok megismerésével és azoknak az adott helyzetben való felismerésével viszont sokat könnyíthetünk a gyerekünk és a magunk idegi leterheltségén is.
A dac- és a hisztikorszakról nem lehet eleget beszélni. Egy nagyon összetett folyamat eredménye, ami ráadásul tele van olykor ellentmondásosnak tűnő összefüggésekkel. A gyerekek elveszítik viselkedésük felett a kontrollt, szembemennek a kérésekkel, követelésekkel, elutasítóak velünk szemben, és közben mégis vágynak az általunk nyújtott biztonságra. Ez az időszak a gyerekeknek se könnyű, és nekünk sem. Az idegszálak pillanatok alatt képesek pattanásig feszülni mindkét félnél. Hányszor fordul elő, hogy egyik percről a másikra a gyerekünk földre vetve magát kezd el ordítani, mert valami nem úgy történt, ahogy ő akarta: nem kapott több nasit, nem vihette haza más játékát, vagy egyszerűen nem került a jobblábas cipő a bal lábára, ahogy ő tervezte. És hányszor fordul elő, hogy végül megkapja, amit akart, de már olyan mértékű az összeomlása, hogy észre sem veszi (vagy már az sincs ínyére)? Ezekben a helyzetekben elfogadónak és türelmesnek lenni szülőként bizony emberpróbáló feladat. A hisztik gyakran tűnnek irreálisnak és megfejthetetlennek, így pedig az eredményes kezelésük is kérdésessé válik. A saját bizonytalanságérzetünk felerősödik, és felhúzzuk magunkat. Ez azonban nem kell, hogy így legyen. Ha megértjük, hogy milyen 3 fő ok áll a gyerekünk hisztijének hátterében, és megtanuljuk ezeket felismerve, jó irányba keresni a megoldást, azzal nemcsak a saját hergelhetőségünket csökkenthetjük, de az érzelemkitörések előfordulásának gyakoriságán és hosszán is változtathatunk.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
#1 Az önérvényesítési vágy felerősödése
A gyerekek kétéves koruk körül kezdenek el önállósodni. A felnőttel korábban kialakított bizalom megerősítette az önbizalmukat, így készen érzik magukat arra, hogy saját felfedezéseket tegyenek. Önálló tapasztalatokat szeretnének szerezni arról, milyen befolyással tudnak lenni önmagukra és a környezetükre. Az életrevalóság, a talpraesettség és az önmagukba vetett hit megerősítéséhez már a korai években szükség van saját sikerekre, ezekért pedig harcolni is igyekeznek. Szülőként eleget tenni ennek a szükségletnek azonban nem mindig könnyű. Nem hagyhatunk mindent rájuk, hiszen az veszélyes, felelőtlen és nem mellesleg eszméletlenül időrabló lenne, ráadásul a túlzott engedékenység a gyerekekben még aggodalmat, bizonytalanságot is kelthet. Fontos felmérnünk, hogy a fejlődés előrehaladtával milyen tevékenységek válnak számukra veszélytelenné, kivitelezhetővé, ami megengedi az önállósodást, mivel ezeknek a tapasztalatoknak a hiánya kételyt ébreszthet önmagukban, fontosságukban, képességeikben. A gyerekek olyan gyorsan fejlődnek, hogy szülőként csak akkor tudjuk nekik azokat a határokat biztosítani, amikre szükségük van, ha állandó jelleggel felülvizsgáljuk és ellenőrizzük őket. A korai években a gyerekeknek érezniük kell, hogy képesek dolgokra: önálló tettekre, kreatív gondolatokra és felelős döntésekre. Ezekhez pedig mi tudjuk biztosítani számukra a körülményeket.
#2 Az érzelmek felerősödése
Szintén ebben az időszakban történik nagy változás az érzelmek terén is. Az alapérzelmek mellett (düh, félelem, stb.) összetettebb érzések is megjelennek, mint például a csalódottság, a féltékenység, a szégyen, és ezeknek az intenzitása felerősödik. A gyerekek ilyenkor rendkívül szélsőséges, csapongó és impulzív érzelemkitöréseket produkálnak, amelyek gyakran nemcsak számunkra, de számukra is váratlanok. Még nem ismerik az érzéseket, nem tudják őket felismerni, megérteni, és pláne nem kezelni. A túlfűtött érzések vulkánként, irányítás nélkül törnek elő belőlük, mert valamiként meg kell szabadulniuk a belső nyomástól, más módot pedig még nem ismernek erre.
A mi segítségünkkel fogják csak tudni megismerni az érzelmeket, elfogadni a létezésüket, és megfelelő módon kifejezni őket a külvilág számára. A hisztiket ők sem élvezik, azonban még nincs kellő eszköztáruk és érettségük azok szabályozására. A mi elutasításunk pedig csak fokozza az érzelmi töltöttségüket, vagy arra sarkallja őket, hogy megtanulják elnyomni, ami örök nyomot fog hagyni a lelkükben. Az érzelmek kezelésében azok közös felismerése, megnevezése, beismerése és elfogadása lehet az első lépés az oldás irányába, hiszen a gyerekek számára fontos, hogy mindig azt érezzék, hogy a szüleik megértik és elfogadják őket.
#3 Értelmi fejletlenség
A hisztik során látványossá válik, hogy a gyerekeket az érzelmeik irányítják. Nem képesek szabályozni a viselkedésüket és a megnyilvánulásaikat, mert a racionális gondolkodásért felelős agyi központjuk még fejletlen. Hiába húzzuk össze a szemöldökünket, kiabálunk rá a gyerekre, és várjuk el tőle, hogy megfelelő magatartást tanúsítson – amelyre amúgy képes –, mert az érzelmek erősebbek még a racionális érveknél. Nincs, ami mérlegeljen, döntsön és szabályozzon kellőképpen. Mi viszont ebben is segíthetünk nekik! A mi példánk és a segítő hozzáállásunk előmozdíthatja, bizonyos mértékig felgyorsíthatja a fejlődési folyamatot. Az érzelmek elismerése mellett mi adhatunk a gyerekek számára javaslatot arra, hogy miként fejezzék ki ellenérzéseiket: ugráljanak a trambulinon, toppantsanak a lábukkal egy nagyot, kiabáljanak a párnába, satírozzanak stb. Lehetünk kreatívak, csak annyit kell szem előtt tartani, hogy erős, nagy energiájú érzelmekhez erős, nagy energiájú kifejezőeszközre van szükség.
A dac- és hisztikorszak nem kikerülhető, hiszen a fejlődés szempontjából fontos állomás. Arról árulkodik, hogy a gyerekeink nemcsak testileg, hanem szellemileg is gyarapodnak, érnek. Ettől persze nem válik könnyen megemészthető és kezelhető időszakká. A kialakulásának hátterében álló 3 fő ok megismerésével és azok adott helyzetben való felismerésével viszont sokat könnyíthetünk az idegi leterheltségünkön. Minden esetben ez a három tényező felel a történtekért, de ezek aránya eltérhet. Van, amikor a gyerek önérvényesítési vágya az erősebb, míg máskor éppen az érzelmeivel birkózik nehezebben. A megfelelő kezeléshez rá kell ismernünk, hogy éppen melyik kap nagyobb hangsúlyt, és annak oldására kell nagyobb figyelmet fordítani. A hisztik előfordulásának gyakorisága, az érzelemkitörések hossza és a mi ingereltségünk mértéke is ezek mentén csökkenthető a legeredményesebben. Ehhez viszont továbbra is nagy elhatározásra, kitartásra és rendkívül sok türelemre lesz szükségünk.
