Sok szülő nem érti, hogy a babája miért nehezen megnyugtatható, de egy friss svéd ikerkutatás szerint ez nem nevelés kérdése, hanem a DNS eredményezheti. Egyszerűen vannak babák, akik sírósabbak, születésüktől fogva.
Nem érted, hogy a gyereked miért nem szeret mezítláb járni, miért tiltakozik, ha megölelik, miért érzékeny a szagokra, az ízekre, és miért nem akar megenni bizonyos ételeket? Ha eddig azt gondoltad, hogy „csak hisztizik”, amikor zavarják az éles hangok, vagy a tömeg, esetleg dühít, mert szelektív a hallása, érdemes szakemberhez fordulni, mert lehet, hogy ez nem szimpla érzékenység, hanem szenzoros integrációs zavar.
Ordít, mert nem akar elindulni a játszótérről, földhöz csapja magát a bolt kellős közepén, mert nem vetted meg neki a századik plüssállatot. És persze mindenki titeket néz. A kínos helyzetre van olyan megoldás, ami nemcsak a gyereknek, de neked is megnyugtató.
A kisgyerekeknek jó érzékük van ahhoz, hogy a bolt kellős közepén drámázzák a legnagyobbat. Természetesen mindezt azért, mert a kilencedik apróság után, amit addig megkaptak, a tizedikre már nem a válasz. Akaratukat sokszor azzal is nyomatékosítják, hogy ordítva, hisztizve a földre vetik magukat. De vajon miért? Milyen folyamatok játszódnak le ilyenkor bennük?
Hallottad már, hogy a kávét csak az óra járásával megegyező irányba lehet kavargatni, és a cipőfűző két pertlijének azonos hosszúságban kell a masnin túlnyúlnia? Gondoltad volna, hogy a hűtőben minden polcnak megvan a maga kizárólagos tartalma, és ezek nem átjárható kasztok? Tudtad, hogy születésnapra nem jó a szögletes torta, csak a kerek? Ha nem, felhőtlen életed lehet.
Néha nem nyerhetsz, ha egy kisgyermek neveléséről van szó. Hacsak nem számít az az együttérzés, ami a hasonló korú gyerekeket nevelő szülőktől érkezik, akik szintén „csalódást okoztak”.
Nem kevesebbet ígér egy könyv, mint hogy olyan eszközöket ad kezedbe a gyermeknevelés terén, melyekkel kiiktathatod életetekből a mindennapi harcokat, sőt, a félelmetes hisztiket. Elolvastuk, hogy kiderüljön, vajon ez igaz lehet-e!
Az akaratosság és a hiszti a kisgyerekkor kihagyhatatlan eleme. A gyerekek e próbálkozások és tapasztalatok által tanulják meg, hogy mennyire képesek megértetni magukat a környezetükkel, mennyire képesek befolyásolni azt, s így mennyire hihetnek önmaguk értékességében. A mi feladatunk, hogy úgy ismerjük el a vágyaikat, hogy közben a szabályokat mégis következetesen betartatjuk velük.
Nem véletlen, hogy sokan kötjük össze a következetesség szükségességét a szülői tisztelet és tekintély megszerzésével, hiszen a sok hezitálás és alkalmazkodás valóban ki tudja hozni a gyerekekből az állandó határfeszegetést. A valóságban mindez mégsem a tekintély elvesztéséről szól elsősorban, hanem inkább a gyerekek biztonságérzetének hiányáról, ami automatikusan előidézi a határok ellenőrzését újra és újra.
Felnőttként helyesen kezelni a dackorszakot és a vele járó hisztis szituációkat bizony nem egyszerű, különösen, ha nem tudjuk, hogy pontosan mi is zajlik le a gyerekben, és azt hogyan lehetne a leghatékonyabban oldani. Konkrét fegyelmezési tippek előtt elsősorban azt kell megértenünk, hogy a legtöbb helyzetben nem megoldanunk kell a gyerek hisztijét, hanem csak megértenünk és elfogadnunk!
Kevés rosszabb érzést élünk át szülőként, mint amikor a gyerekünk könnyes szemmel, vagy akár üvöltve a fejünkhöz vágja, hogy utállak! Egy pillanat alatt kérdőjeleződik meg minden, hacsak nem érted meg, ez a szó gyereknyelven valójában mit jelent.
Teljesen természetes, hogy ha valami felháborítót tapasztalsz, akkor mérges, indulatos leszel, és ezt a feszültséget le szeretnéd vezetni valahogy. A hogyant érdemes átgondolni, főleg akkor, ha szülő vagy.
