Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Néha nem nyerhetsz, ha egy kisgyermek neveléséről van szó. Hacsak nem számít az az együttérzés, ami a hasonló korú gyerekeket nevelő szülőktől érkezik, akik szintén „csalódást okoztak”.
Kisgyerekkel elboldogulni mindig is nagy kihívást jelentő feladat volt. Miközben az elején még úgy érezzük, épp elég kihívás életben tartani a kis örökmozgókat, a beszéd és az értelem fejlődésével újabb nehézségek érkeznek. Az apróságok, akik oly nagy csodálattal tekintettek ránk korábban, elkezdenek panaszkodni. Elképesztő nehezteléssel fogadják, ha valamit nem úgy teszünk, ahogy azt ők elvárták volna, s hamarosan megérkeznek az első „utállak!” kezdetű kirohanások. A túlélésben alapvető segítségünk a humor és az az érzés, hogy más szülők is hasonló cipőben járnak. Mutatjuk a Reddit-gyűjtést, amiben szülők mesélik el, miért „gyűlölte meg” őket csalódott kisgyerekük.
A fizika makacs törvényei
A két és fél éves fiúnál az verte ki a biztosítékot, hogy olyan jégkrémet kért, amelyik nem hideg, és a szülője nem volt hajlandó megváltoztatni a fizika törvényeit. Egy másik gyermeknél akkor szakadt el a cérna, amikor kiderült, hogy a kis kerek hasán kényelmetlenül feszül a ruha, amit hordani akart. Erről is nyilván a szülő tehetett, aki ráadásul képtelen volt megoldani azt az egyszerű helyzetet, hogy a lányka hisztizett, miközben zavarta a ruha, de nem óhajtotta levenni.
A hároméves, aki csak éhes volt
Egy hároméves kislány azon borult ki, és nevezte szülőjét a legrosszabb apukának a világon, mert az nem autózott el fánkot venni neki. Húszpercnyi szívszaggató sírás után az apuka megunta a dolgot, felvette a gyereket, és higgadtan elmondta neki, hogy kicsit túlzónak érzi a reakciót. Nem sérült meg, nem fél, és nincs is veszélyben, így akár meg is nyugodhat. A kislány ezek után kapott tésztalevest, és pár perc múlva boldogan nézte tovább a mesét. Valószínűleg csak éhes volt.
Haza akarok menni!
Ha egy gyerek ki akar borulni, akkor ki is fog, függetlenül attól, amit mi kiváltó okként feltételezünk. Egy apró bajnok azt kiabálta, a szüleinek, hogy Haza akarok menni! A saját házukban. A szülő szerint a gyerek csak sikoltozni akart, és épp nem jutott más eszébe. Egy kétéves kisfiú azért mondta az anyjának, hogy nem szereti őt, mert „a szoba rossz oldalán állt”.
Amikor telefon kéne
Egy majdnem hároméves gyerek azért hisztizett és vágott nem túl szép kifejezéseket az anyukájához, mert telefont kért tőle, de nem kapott. A szülő hiába magyarázta el nyugodtan, hogy saját okostelefont csak a felnőttek kapnak, mert drága és törékeny tárgyról van szó. Mire a nyafogás abbamaradt, kiderült, hogy az apróság félreértett egy reklámot, és nem is telefont akarta magának, hanem egy azon látható videóért lelkesedett – egy mobilreklámért.
Csak a hajamat ne!
Egy négy, 13 év alatti gyereket nevelő anyuka szerint a humor igazi menedék – legalábbis ő még nem talált jobbat. A fia rendszeresen közli vele, hogy új anyukát akar, vagy dühödten ráncolja a szemöldökét, csak azért, mert a mostani meg szokta mosni a kis haját, amikor fürdik. A kisfiú be nem hunyná közben a szemét – oda lenne a vádló tekintet –, sem hátrahajtani a fejét, s közben panaszkodik, hogy víz ment a szemébe.
Miért hisztizik ez a gyerek?
A kisgyerekek gyakran borulnak ki és vágnak a fejünkhöz fájdalmas mondatokat. Költözzünk el, vagy ő fog, utál minket, bárcsak meghalnánk, és még sorolhatnánk. A jó hír az, hogy a legtöbbjük egy cseppet sem gondolja ezt komolyan. Persze magunkra vehetjük a sértéseket, és felhívhatjuk a figyelmet az érvelés hiányosságaira, esetleg elhagyhatja a szánkat a Hogy merészeled? Vagy a Hát nem értékeled, amit tettem érted?! mondatok, de nem megyünk velük sokra. A kicsik ugyanis csak az aktuális haragjukat vezetik le, nem indítottak ellenünk személyes támadást (ezt kamaszkorukra tartogatják). Ráadásul a példánkkal nevelünk, tehát ha ilyenkor dühödten visszavágunk, vagy vad büntetésbe kezdünk, pont ellentétes eredményt érünk el. Hogy akkor mégis mit csináljunk ilyenkor, az ebből a cikkből derül ki.
