érzelmi hűtlenség

A hagyományos, monogám kapcsolatban élő párok többnyire egyetértenek abban, hogy egy harmadik féllel történő szexuális kapcsolat árulásnak tekinthető, amely a kapcsolat végét jelentheti – vagy hosszas és fájdalmas erőfeszítések árán lehet csak helyrehozni a botlást. A fizikai hűtlenséget könnyű meghatározni, bár ebben is eltérőek lehetnek az álláspontok: van, aki szerint a csóknál húzódik a határ, mások szerint a szexuális együttlét vagy a tartós viszony az, ami megbocsáthatatlan.

Ingoványos terület

Az érzelmi hűtlenség ezzel szemben jóval ingoványosabb terület. Bár a kifejezés jól ismert, az embereknek eltérő elképzeléseik vannak arról, mit jelent érzelmileg hűtlennek lenni. Nem biztos, hogy az érzelmi hűtlenség a szerelemnél kezdődik. Egy ital egy vonzó kollégával még belefér? És az üzenetváltás olyasvalakivel, aki potenciálisan veszélyes lehet a tartós kapcsolatunkra nézve? Vagy mi a helyzet a pikáns megjegyzésekkel, amit a közösségi médiában teszünk esetleg egy ismeretlen oldalán?

Az érzelmi hűség viszonylag új fogalom – olyan társadalmi változások eredménye, amelyek meghatározzák, hogy mit várunk el a kapcsolattól az alapvető szükségleteken túl. Manapság leginkább azt, hogy a kapcsolat egy közös érzelmi intimitást jelentsen. Mivel azonban digitális korunk egyre több módot teremt a kommunikációra, egyre nehezebb meghatározni, hogy mikor tévedünk ingoványos területre, vagy éppen aknamezőre.

Mi az érzelmi hűtlenség?

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az érzelmi hűtlenség olyan helyzet, amikor egy kapcsolatban lévő egyén fontos érzelmi kapcsolatot alakít ki valaki mással, tehát átlép egy határt anélkül, hogy a kapcsolat szükségszerűen fizikaivá válna. Ez azon az elgondoláson alapul, hogy bizonyos típusú intimitást csak a partnerünkkel szabad megosztani, és ha valaki érzelmileg szorosan kapcsolódik egy harmadik félhez, az alááshatja a kapcsolatot és a benne rejlő kizárólagos érzelmi értékeket, ami a kapcsolat felbomlásához vezethet. „A fizikai szükségletek mellett mindannyian ugyanazokkal az alapvető érzelmi szükségletekkel születünk a világra. Személyiségünktől, temperamentumunktól függően lehetnek eltérések abban, hogyan is esik jól a szükségleteink kielégítése, de talán kissé irreális lehet az az elvárás, hogy minden szükségletünk egyetlen egy ember kezében legyen” – véli Szabó Jennifer pszichológus, a Dívány szerzője.

A szerelmi házasságok szerepe

Az elképzelés, hogy az érzelmi hűtlenség egyes kapcsolatok halálos csapdája lehet, meglehetősen új. 

A házasság gyakran a gazdasági-vagyoni biztonságon, a családi kötelékeken és az utódnemzés igényén alapult, így a felek kimondva-kimondatlanul elfogadták, hogy nem feltétlenül a házastárstól várhatják az érzelmi beteljesülést. Amikor azonban a szerelmi házasságok kezdtek elterjedni, előtérbe került az egyéni boldogság, a személyes vágyak beteljesülése, valamint az igény arra, hogy az érzelmi kapocs megmaradjon a felek között akár egy egész életen át. Nem volt már elég a fizikai hűség: a boldogsághoz és az érzelmi jólléthez a partnerek közötti érzelmi hűségre is szükség volt.

Érzelmi hűtlenség a digitális korban

Mielőtt a technológia beépült volna az életünkbe, az érzelmi hűtlenség azt jelenthette, hogy túlságosan közeli kapcsolatba kerültünk egy ismerősünkkel vagy kollégánkkal, azaz vele osztottuk meg azokat az érzéseinket és gondolatainkat, amelyekről partnerünk feltételezhette, hogy csak ő ismerik őket. Az internet megjelenésével azonban sokkal több mód kínálkozik a kapcsolatteremtésre, elmosva a határvonalakat a kapcsolatok típusai között, és anonim módot kínálva a kommunikációra. Az okostelefonok és a közösségi média segítségével pedig nagyon is könnyű olyan viselkedést tanúsítani, amely érzelmi hűtlenséghez vezethet – például kedvelni vagy megjegyzéseket fűzni egy másik személy képéhez, kapcsolatba lépni az exekkel, vagy idegenekkel megbeszélni lelki dolgainkat.

Hol a határ?

Természetesen a határok mindenkinél máshol vannak. Egyesek féltékenyek lesznek, ha azt látják, párjuk gyakran lájkolja valaki bejegyzéseit, mások szerint ez egyáltalán nem ad okot az aggodalomra. Egyes kapcsolatokban úgy tartják, hogy a mélyen személyes beszélgetéseknek a partnerek között kell maradniuk, míg mások számára semmi rossz nincs abban, ha valaki mással osztjuk meg a legbensőbb ügyeinket, és így érzelmileg is kapcsolódunk hozzá. A digitális flörtölést illetően is széles a skála: van, akik szerint ártalmatlan, míg másoknak a kapcsolat végét jelentheti néhány sikamlós megjegyzés ezeken a kommunikációs felületeken. És hiába plátói egy kapcsolat, ha partnerünk azt fenyegetésnek éli meg, nyilvánvaló, hogy számára másutt húzódik a határ.

Ez vezethet az érzelmi hűtlenséghez

Kutatások szerint a szexuális hűtlenséget aggasztóbbnak találjuk, mint az érzelmi hűtlenséget. Egy 2015-ös tanulmány azonban kimutatta, hogy a válaszadók 44%-a szerint megcsalásnak minősül, ha partnerük érzelmi (és nem fizikai) kapcsolatot alakít ki valaki mással, miközben 15%-uk elismerte, hogy párkapcsolata során ő maga is tanúsított már ilyen viselkedést.

A fizikai hűtlenség során egyértelmű, ha átlépünk egy határt, az érzelmi megcsalás esetében azonban nem olyan könnyű ezt észrevenni. Sokszor csak azt érzi az egyik fél, hogy partnere nem értékeli, nincs rá ideje, vagy nem fontos már a számára. Ilyenkor máshol fogja keresni a megbecsülést, viselkedését pedig igazolja magának, hiszen nem történt semmi olyasmi, ami miatt magyarázkodnia kellene. „Csak beszélgettünk”, gondolhatja, pedig a kezdetben ártalmatlan interakciók idővel átfordulhatnak érzelmi viszonyba.

Az érzelmek mindig jelen vannak

Mások számára viszont a házasságon vagy tartós párkapcsolaton kívüli barátságok, akár ellenkező nemű személlyel is, arra szolgálnak, hogy kielégítsék az érzelmi támogatás, biztonság és bizonyos fokon az intimitás iránti igényüket anélkül, hogy állandóan egyetlen személyre kellene támaszkodniuk. A párkapcsolaton kívüli barátságok nagyon is sokat számítanak, és hozzájárulnak mentális jóllétünkhöz. „Ha valóban tudunk kapcsolódni másokhoz, ott kizárhatatlanok az érzelmeink, legyen az egy barát vagy egy kedves munkatárs” – véli Szabó Jennifer. 

– teszi hozzá. A gond akkor merül fel, amikor egy barátság olyasvalamivé fejlődik, amiről azt gyanítjuk, hogy partnerünk nem örülne neki. „Nagyon fontos, hogy nyíltan meg tudjuk beszélni a párunkkal, hogy mit gondolunk mi a kapcsolat kereteinek, és ne sajnáljunk energiát fordítani arra, hogy ebben valóban kompromisszumot tudjunk kialakítani. Ha megvannak ezek a keretek, sokkal könnyebb biztonságban éreznünk magunkat egy kapcsolatban. Ez a keret mindenki számára lehet egyéni, csakúgy, ahogy valakik nyílt kapcsolatban élnek, míg mások szoros monogámiában” – mondja a szakember. Ha jó előre tisztázzuk, mit jelent számunkra az elkötelezettség, és hol húzódnak számunkra a megcsalás határai, máris sokat tettünk azért, hogy ne kerüljünk az érzelmileg megcsalt fél hálátlan és fájdalmas szerepébe. A határokat időnként nem árt újradefiniálni, vagy újra meghúzni, egyvalami azonban biztos: a megcsalás kivétel nélkül árt a kapcsolatoknak.