Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kutatók végeztek vizsgálatot, hogy utánajárjanak a városi legendának, miszerint kevésbé fáj a tűszúrás, ha mosolygunk vagy grimaszolunk közben. Kamu! – gondolod automatikusan? Meg fogsz lepődni!
Idén nemcsak a szokásos influenza elleni oltás, de a Covid-vakcina miatt is felmerülhet, hogy vajon igaz-e az a városi legenda, miszerint nem fáj annyira a tűszúrás, ha közben mosolygunk vagy más grimaszt vágunk. Amerikai kutatók utánajártak a jelenségnek és kiderítették, hogy nem alaptalan a megfigyelés – adja hírül a Research Digest.
Az arckifejezés-visszajelentés (facial feedback) hipotézise régóta viszonylag önálló elméleti és kutatási területet képez a pszichológiában: az elmélet hívei szerint bármilyen érzelmi élmény kialakulásában szerepet játszik az akaratlagos izomaktivitás, elsősorban az arcizmoké. A hipotézist több híres kísérlettel is igyekeztek bizonyítani, de körülbelül ugyanennyi alkalommal cáfolták is a kapott eredményeket. Sarah D. Pressman és Amanda M. Acevedo, a Kaliforniai Egyetem pszichológusai tisztában voltak a jelenség körüli ellentmondásokkal, ezért is lettek kíváncsiak rá, vajon tudják-e igazolni az arcizmok munkája és a fájdalomérzet közötti vélt összefüggést tűszúrás esetén.
Kísérletükhöz 231 diákot kértek fel, akiknek véletlenszerűen leosztva négy arckifejezés közül kellett egyet bemutatniuk: az első csoportnak szenvtelennek kellett maradnia, a másodikba sorsolt hallgatóknak egy átlagos (csak a járomcsontot megmozgató) mosolyt kellett produkálniuk, a harmadik csoport tagjainak egy Duchenne-mosolyt (mely a járomcsont mellett a szem körüli izmokat is igénybe veszi), végül az utolsó csapatnak egy grimaszt (melynek során a szemöldök is meghajlik) kellett előadnia. A kutatók segítségként fényképeket adtak az alanyoknak: az azokon látható arckifejezést kellett leutánozniuk, miközben evőpálcikát tartottak a foguk között.
Miközben a résztvevők a kért arckifejezést mímelték, injekciós tűvel sóoldatot fecskendeztek a felkarjukba és műszerekkel mérték a pulzusszámukat, illetve a bőrük vezetőképességének változását (mely megmutatja, hogyan reagál a szervezet a külső ingerekre). A kísérletet követően pedig kikérdezték az alanyokat, mennyire éreztek fájdalmat és milyen volt az érzelmi állapotuk a szúrás alatt. Az eredmények azt mutatták, hogy minél jobban grimaszol valaki, annál kevésbé fájdalmas számára a tűszúrás – a Duchenne-mosolyt produkáló hallgatók 40 százalékkal, a szemöldököt is igénybe vevőn grimaszolók pedig 39 százalékkal éreztek kevesebb fájdalmat, mint azok, akik semleges arccal ülték végig a mutatványt. Továbbá az előbbi csoportnak volt a leglassabb a pulzusa az oltás során, és az utóbbiak számoltak be a legkisebb stresszről.
Az arckifejezés-visszajelentés hipotézis hívei szerint a mosolygáshoz az agy a boldog érzelmeket társítja, ezért képes tudat alatt csökkenteni a fájdalomérzetet. A grimasz rejtélyesebb jelenség – Pressman és Avecendo azt feltételezik, talán egyes arcidegek stimulációjának lehet köze a csökkent fájdalomérzethez. Lehetséges, hogy azért grimaszolunk szúrás közben, mert a grimasz a mosolygásra emlékeztet és ugyanazokat a pozitív élményeket hívja elő, de fordítva is igaz lehet: azért mosolygunk, mert az a grimaszra emlékeztet és ugyanazokat az arcidegeket stimulálja. Akárhogy is, a szakemberek szerint még sok kutatás és további munka szükséges ahhoz, hogy a most nyert eredményekből valódi következtetések születhessenek.
