Színházjegyet ajándékozni igenis jó mulatság, és azért is van nagy szerencséje, mert az alábbiakban összegyűjtöttük, melyek azok az előadások, amikre tényleg érdemes elmenni – akkor is, ha ön még nem látta, de ajándéknak sem utolsók.
Ha környezetében van megajándékozandó középiskolás fiatal, akkor neki mindenképp jó ajándék lehet a Radnóti Színház Oresztész című előadása (kritikánk itt), mert fogyasztható hosszúságban és minőségben beszél olyan fontos dolgokról, mint az ókori görög dráma. Ha tartana attól, hogy a gyerek fancsali képet fog vágni a színdarab címét látva, akkor küldje el A férfiak szexuális élete című vicces előadásra, mert abból baj nem lehet (kivéve, ha a szülő nem nézi jó szemmel a jópofa ajándékokat.) Konzervatívabb olvasóink se ijedjenek meg, ezen az előadáson nem fog olyasmit hallani a gyerek, amiről a suliban korábban már ne értesült volna. Ha viszont mégis okvetlen népnevelni szeretne, akkor hívja meg a Studió K-ba az Állampolgári ismeretekre (kritikánk itt), ami egy közhelyes förmedvény egész jól interpretált változata. Esetleg lódítsa azt, hogy Egon Schiele életét rendkívül élethűen mutatja be az Átrium Színház az Egon Schiele élete vagy halála című darabban - ez így, ebben a formában ugyanis nem állna meg, viszont szórakoztató.
Még nem mutatták be, de nagy reményeket fűzünk továbbá az Örkény Színház Tartuffe-jéhez (ennél jobban már csak Akira Kuroszava Hét szamurájának színpadi változatát várjuk, de arra még aligha lehet jegyet kapni), talán december közepétől már szerezhet rá jegyet. A Tartuffe (akárcsak a nézői) kortalan, ugyanúgy mint egy jó Csehov, szóval – ha csak egyetlenre vesz jegyet ajándékba –, akkor az a Platonov legyen, (kritikánk itt) a Radnótiban.
Ha tudja az ajándékozottról, hogy jobban bírja a szórakozásnak eme megkövesedett, mégsem elavult formáját, akkor nyugodtan vegyen neki valami jobb jegyet a Vígszínház A Mester és Margaritájára, mert nem olyan rossz az, csak kicsit hosszú és félkész (legalábbis az volt, mikor mi láttuk, és ez nyilván hamarosan elmúlik). Erre már nyugodtan viheti az egész családot is, de csak akkor, ha tényleg lelkes színházlátogatók, különben egy életre megutálják. Önt is meg a színházat is. És persze az sem árt, ha már olvasták előtte a könyvet - ha nem, még pont meg tudja rendelni nekik a színházjegy mellé.
Ha szereti a klasszikusokat jó szereposztásban, akkor önnek találták ki a Katona Godot-ra várva című előadását (kritikánk itt), amit ugyan áprilisban mutattak be, de hátha nem volt még érkezése rá, hogy megnézze a legjobb barátnőjével. Azt azért valószínűleg említenünk sem kell, hogy a darabot csak hardcore színházrajongóknak ajánljuk, még a zseniális szereposztás ellenére is. Nem úgy, mint a Bodó Viktor rendezte Revizort a Vígben (kritikánk itt), amire jegyet csakis nem kormánypárti rokonunknak ajándékozzuk. Akkor viszont nagyon.
Két titkos kedvencünket is bedobjuk a végére, bár a Magánélet (kritikánk itt) című előadásra ajándékjegyet venni könnyen célzatosnak tűnhet, és egyelőre abban is csak reménykedni tudunk, hogy jövőre egyáltalán műsoron lesz. Vegyük hát olyannak azt a jegyet (ha tudjuk), aki vagy érti a humorunkat, vagy szereti felismerni a színpadon saját párkapcsolatát. Ha ön elmúlt harminc, de még nincs negyven (vagy ha már elmúlt, ugye), akkor tudja, hogyan kell egy hasonló korabelit megörvendeztetni: beszélünk a napnál is világosabb helyzetről, az öregedésről, ahogy azt a 40! avagy Véges élet (kritikánk itt) szereplői teszik. Nagyon sokat lehet röhögni az előadáson, és nagyon jó látni, ahogy velünk öregednek a színészek is, az élet máris sokkal egyszerűbbnek tűnik.
És ha még ez sem elég, mert teljesen be van ön is és a társasága is, akkor sincs túl nagy baj, hiszen ott van a Dollár Papa Gyermekei társulata, akik Hedda Gablerükkel akár házhoz is mennek, szóval az sem egy rossz ötlet, hogy az éves karácsonyi partit egy jó Ibsennel kezdjék!
