Pakisztán északi részén húzódik egy különleges hegylánc, amely első pillantásra kopárnak és barátságtalannak tűnik, valójában azonban a Föld történetének egyik legizgalmasabb természetes területe. Ez a Salt-hegység, amely nem csupán geológiai ritkaságnak számít, hanem történelmi, őslénytani és kulturális szempontból is kivételes. És egyben az a vidék is, amely legfőbb kincsét – a legenda szerint – Nagy Sándor lovai fedezték fel.
A hegység a Jhelum folyótól nyugatra meredeken emelkedik ki a pandzsábi síkságból, majd mintegy 180 kilométerrel távolabb, az Indus folyónál ér véget. A körülbelül 800 millió évvel ezelőtt, egy sekély tenger kiszáradásának és az indiai kőzetlemez mozgásának következtében kialakult vidéken vad sziklafalak, magas csúcsok, mély szurdokok és termékeny völgyek váltják egymást.
A geológusok kincsesbányája
Ahogyan a „salt” is utal rá, a hegység a hatalmas kősótelepekről kapta a nevét, amelyek nem mellesleg a világ legvastagabb ismert sórétegei közé tartoznak. A térség a geológusok számára valódi kincsesbánya, hiszen amellett, hogy megannyi földtörténeti korszak rétegei tanulmányozhatók itt, kopársága, vagyis a növényzet hiánya miatt a kőzetrétegek szinte teljesen fedetlenül láthatók.
A hegy az őslénykutatók kedvence is
A Salt-hegység az őslénykutatók számára is különleges helyszín, hiszen az idők során fosszíliák százai – köztük tengeri élőlények maradványai, dinoszaurusz-lábnyomok, 18 millió évvel ezelőtt élt emlősök csontjai és különleges sókristály-képződmények – kerültek már elő innen, mi több, emberelődökhöz kapcsolódó fosszíliák ugyancsak előkerültek.
Kulturális öröksége is értékes
És hogy szenteljünk helyet a hegység lenyűgöző kulturális örökségének is: a vidéken egymást követik a hindu sáhi uralkodóktól kezdve a Mogul Birodalmon át egészen a brit gyarmati korszakig számos történelmi időszak emlékeit őrző erődök, templomok, kolostorok és zarándokhelyek. Sőt, a legenda szerint itt vívta Nagy Sándor utolsó nagy csatáját Pórosz királlyal a Jhelum folyó partján.
Nagy Sándor lovairól szól a legenda
Ha pedig már szóba került Nagy Sándor, akkor illendő szót ejteni a Salt-hegység legismertebb helyszínéről, a khewrai sóbányáról, amelyet a világ második legnagyobbjaként tartanak számon. A hagyomány szerint Kr. e. 326-ban épp Nagy Sándor katonái vették észre a sólelőhelyet, miután lovaik nyalogatni kezdték a földön heverő köveket. Egy katona ezután megkóstolta az egyik szikladarabot, és rájött a „titokra”. Noha a sóbányászatot hivatalosan csak a 13. századtól dokumentálták, valószínű, hogy a kitermelés már az ókorban is zajlott.
A Khewra-bányából származik az a rózsaszínes árnyalatú kősó is, amelyet világszerte „himalájai só” néven árusítanak.
Csak a sómennyiség felét termelik ki
Ennek fényében igazi különlegesség, hogy a bánya ma is működik, és évente körülbelül 325 ezer tonna sót termel. A szakértők szerint a térségben mintegy 6,687 milliárd tonna só található, így a jelenlegi kitermelés csak töredéke a készleteknek.
A 110 négyzetkilométeres területű bánya 228 méter mély, és 11 szintből áll, több mint 40 kilométer hosszú alagútrendszere pedig közel 730 méterre nyúlik a hegy belsejébe.
Érdekesség, hogy az itt található só csupán felét termelik ki, a fennmaradó mennyiséget természetes tartóoszlopként használják azért, hogy a bánya megőrizze a stabilitását.
Sötét fejezetek is voltak a bánya életében
Elhallgathatatlan tény, hogy bár a bánya és környezete valóban a világ egyik legkülönlegesebb létesítményének számít, múltjában sötét fejezetek is húzódnak. Például az, hogy a brit gyarmati időszakban a munkások kegyetlen körülmények között dolgoztak: a bányászokat gyakran bezárták a tárnákba addig, amíg nem teljesítették az előzetesen meghatározott kitermelési kvótát. Ráadásul
sok nő és gyermek is dolgozott a mélységben, sőt volt, aki ott is született.
Említésre méltó eseménynek számítottak az 1876-os tiltakozások is, amelyek során tizenkét bányász életét oltották ki a brit katonák – a sírjaik ma is láthatók a bánya egyik bejáratánál.
Kapcsolódó: 9 millióan férnének el a világ leggigantikusabb bányájában
