Ez a szerkezet a Hubble űrteleszkóp, mely masszívabb, mint az űreszközök zöme, így most, hogy fokozatosan lassul, előbb vagy utóbb belép a Föld légkörébe és zuhanni kezd. De nem ég el teljesen, így becsapódása is veszélyt jelent.
A Hubble űrteleszkóp neve sokak számára egyet jelent a világűr lenyűgöző képeivel. Színes ködök, távoli galaxisok és csillagok milliárdjai váltak láthatóvá általa, olyan részletességgel, amilyet korábban elképzelni sem tudtunk. Kevés ember gondol azonban arra, hogy miközben a Hubble a világűrt figyeli, maga is folyamatos mozgásban van, és ez a mozgás nemcsak hosszú, hanem meglepően eseménydús is.
A szerkezet óriási távolságot tett meg
Az űrteleszkópot 1990-ben bocsátották fel, és azóta a Föld körül kering, nagyjából 540 kilométerrel a felszíne felett. Ez az úgynevezett alacsony Föld körüli pálya, amely közel van bolygónkhoz, mégis elég magasan ahhoz, hogy az űreszköz zavartalanul figyelhesse az univerzumot.
Az évtizedek során a Hubble elképesztő távolságot tett meg: pályája mentén több mint hatmilliárd kilométert „utazott”, miközben körbe-körbe haladt a Föld körül.
Bár a világűrt gyakran teljesen üres térként képzeljük el, a Föld körül keringő eszközök valójában nem teljesen légüres környezetben mozognak. Az űrteleszkóp pályáján még mindig jelen van a Föld légkörének rendkívül ritka, szinte észrevehetetlen része. Ezek az apró részecskék azonban
hosszú idő alatt számottevő hatást gyakorolnak a Hubble mozgására.
Ahogy a teleszkóp halad, ezekkel a részecskékkel ütközik, ami lassítja a sebességét. Ez a lassulás azt eredményezi, hogy a Hubble pályája fokozatosan egyre alacsonyabbra kerül.
Ezt a jelenséget pályacsökkenésnek nevezik (orbital decay – amikor egy keringő test fokozatosan veszít magasságából a légellenállás miatt). A folyamat rendkívül lassú, emberi léptékkel szinte észrevehetetlen, de évtizedek alatt már jelentős változást okoz.
A Nap is szerepet játszik a folyamatban
A helyzetet tovább befolyásolja a Nap aktivitása. Amikor a Nap aktívabb időszakban van, több energiát sugároz, ami felmelegíti és kissé kitágítja a Föld felső légkörét.
Ilyenkor a Hubble valamivel sűrűbb légközegben halad, ami tovább gyorsítja a lassulását. Más időszakokban ez a hatás gyengébb, de teljesen soha nem szűnik meg.
A Hubble különlegessége, hogy nem rendelkezik saját hajtóművel, amellyel önállóan képes lenne korrigálni a pályáját. Korábban az amerikai űrsiklók többször is felkeresték, javították, korszerűsítették, és némileg meg is emelték a keringési magasságát. Az űrsiklóprogram lezárása óta azonban erre nincs többé lehetőség, így a teleszkóp lassú süllyedése megállíthatatlanná vált.
A Föld felszínét is elérhetik a Hubble darabjai
Ahogy a pálya egyre alacsonyabb lesz, a Hubble egyre sűrűbb légrétegekbe ér. Ennek következménye, hogy a lassulás fokozódik, és egy idő után már nem képes stabilan Föld körüli pályán maradni.
Ilyen helyzetben a hatalmas sebesség és a súrlódás miatt rendkívüli hő keletkezik. A legtöbb űreszköz teljesen elég, de a Hubble viszonylag nagy és masszív szerkezet. Emiatt elképzelhető, hogy egyes darabjai nem semmisülnek meg teljesen, hanem elérik a Föld felszínét.
A szakemberek ezért folyamatosan figyelik a teleszkóp pályáját, és modellek segítségével próbálják előrejelezni, mikor és hogyan zajlik majd le ez a folyamat.
A jelenlegi számítások szerint a Hubble a következő évtizedben, valamikor a 2030-as években érheti el azt a pontot, ahol már elkerülhetetlenné válik a légkörbe való belépés. A pontos időpont azonban sok tényezőtől függ, így csak közelítő becslésekről lehet beszélni. Mivel azonban nem ég el teljesen, így becsapódásakor esély van arra is, hogy lakott területeket érint.
A világűr felfedezése hamarosan mindenki számára valósággá válhat, egy Chrysalis nevű űrjármű akár 1500 ember hosszú távú utazását is lehetővé tenné.
