Most van a legmelegebb évszak, a nyár csúcspontja az északi féltekén – de közben a Föld épp a lehető legtávolabb sodródik a Naptól.
Ha legtávolabb vagyunk a Naptól, nem kellene hűvösnek lennie?
Ezért a nyár a legmelegebb évszak
Amikor leginkább perzsel a nap, és árnyékért sóvárgunk, bolygónk valójában távolodik hőforrásától. Július elején érjük el az aphéliumot – azt a pontot, ahol a Föld a Nap körüli pályáján a legtávolabb helyezkedik el tőle: nagyjából 5,9 millió kilométerrel messzebb, mint januárban, amikor a legközelebb vagyunk.
Logikusnak tűnne, hogy minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál melegebb van – és fordítva. De a valóság egy csavarral szolgál: nem a távolság, hanem a Föld forgástengelyének ferdesége határozza meg évszakainkat.
A Föld ugyanis körülbelül 23,5 fokos dőlésszögben forog, így az év különböző időszakaiban bolygónk eltérő mértékben dől a Nap felé vagy éppen el tőle. Júliusban az északi félteke van előnyben, ilyenkor a nappalok hosszabbak, a nap sugarai pedig meredekebb szögben érik a felszínt.
Bár a nagyobb távolság miatt a Föld valamivel kevesebb energiát kap (ez körülbelül 7%-os csökkenést jelent a januárihoz képest), a különbséget szinte észre sem vesszük.
Miért? Mert például olyan városokban, mint New Orleans, nyáron több mint kétszer annyi napenergia érkezik a Föld felszínére, mint télen.
A nyár melege tehát nem abból fakad, hogy közelebb kerültünk volna a Naphoz – hanem abból, hogy miként állunk vele szemben.
Ha kíváncsi vagy hasonló izgalmas felfedezésekre, ez a cikkünk is érdekes lehet számodra.
