A Boeing által fejlesztett Starliner űrhajó, fedélzetén Butch Wilmore-ral és Sunita Williams-szel 2024. június 5-én indult útjára. A két űrhajós azóta a Nemzetközi Űrállomás foglya, és csak március végén térhetnek majd vissza a Földre. Nézd meg, hogyan néz ki ideiglenes otthonuk!
A Nemzetközi Űrállomás (ISS) első modulját 1998-ban állították Föld körüli pályára. Az azóta eltelt majdnem 27 év alatt további 17 lakható egységet építettek hozzá. Kezdeti méreteihez képest mára hatalmasra nőtt: 109 méter hosszú és 51 méter széles, és mintegy 400 ezer kilogrammot nyom. Utóbbi adat a világűrben szerencsére nem sokat jelent – ennek köszönhetően volt lehetséges az összeszerelése is. Az összes új modult ugyanis az űrben építették hozzá a már meglevő szerkezethez:
valahogy úgy, mint ahogy összerakunk egy Legót.
Modulról modulra épült az ISS
A Zarja volt az első modul, amelyet 1998. november 20-án, a Proton hordozórakéta segítségével Föld körüli pályára állítottak. Az orosz egység volt a felelős a meghajtásért, a helyzetvezérlésért, valamint biztosította a kommunikációt és az áramellátást. Két héttel később érkezett meg az Endeavour űrsikló rakterében a Unity, az első amerikai modul, amelynek elsődleges szerepe az volt, hogy összeköttetést biztosítson az Oroszországban és az USA-ban épített egységek között.
Fontos mérföldkő volt az első lakómodul hozzákapcsolása a két, már meglevő egységhez. A Zvezda azonban jóval több is ennél: máig az orosz szegmens lelke és vezérlőközpontja, sőt, itt gyűlnek össze a legénység tagjai vészhelyzet esetén. Hogy milyen vészhelyzetek adódhatnak az ISS fedélzetén? Ahogy azt Sunita Williams egy 2012-es küldetés során elmondta: például,
ha szökni kezd a levegő, tűz üt ki vagy valamilyen káros anyag kerül az űrállomás szellőzőrendszerébe.
A képre kattintva galéria nyílik arról, hogyan nézett ki az ISS a kezdetekkor, és hogyan néz ki napjainkban:
Még nagyjából 5 éve van
A Nemzetközi Űrállomást eredetileg úgy tervezték, hogy 15 évig fog üzemelni, ám aztán többször meghosszabbították küldetését. A jelenlegi tervek szerint 2030-ig maradhat meg, azután fogják csak hagyni, hogy lezuhanjon. Az ISS – noha csak kis mértékeben, de – egyébként is folyamatosan zuhan a Föld tömegvonzása miatt: időről időre korrigálni kell pályáját. Az űrállomás utolsó manőverét természetesen pontos számítások előzik majd meg, hogy az ISS azon részei, amelyek nem égnek el a súrlódástól a légkörbe való belépéskor, mindenképp az óceán egyik elhagyatott pontján csapódjanak be.
Így élnek odafönn az asztronauták
Addig azonban az űrállomásra még további, fontos kísérletekkel, mérésekkel és megfigyelésekkel teli évek várnak. Ez nem volna lehetséges, ha az idők során nem érkeznek egyre újabb és újabb modulok, melyek közül sok tudományos felszereléseket, laboratóriumokat és műszereket tartalmazott.
Persze nem a tudománynak szentelik az űrhajósok minden percüket. Rendkívül fontos például, hogy rendszeresen tornázzanak: a súlytalanságban ugyanis elsorvadnak az izmok és csökken a csontsűrűség. Ezért szobabicikli, futópad és súlyemelésre használatos berendezés is az asztronauták rendelkezésére áll. Persze ezeket nem úgy kell elképzelni, mint az edzőtermi változatokat.
A szobabicikli például semmi másból nem áll, mint egy hosszúkás dobozból, amelynek két oldalán egy-egy pedál van.
A súlytalanságban ugyanis nincs szükség arra, hogy az űrhajósok a tekeréshez leüljenek. Másik érdekesség, hogy a berendezés – a többi tornaeszközköz hasonlóan – nincs stabilan az űrállomás falához rögzítve. Ha így lenne, a mozgással járó erőhatásokat az ISS szerkezete tovább vezetné, egészen a napelemekig, amelyek ennek hatására rezegni kezdhetnének. Ez pedig komoly problémákat is okozhatna, hiszen a napelemek hatalmasak, felületük összesen 2247 négyzetméternyi.
Az ISS-en rendelkezésre álló kevéske szabadidejüknek egy jelentős részét az űrhajósok a Kupola modulban töltik: innen készítenek például lélegzetelállító fotókat Földünkről.
Nemcsak a testedzés zajlik egészen máshogy, mint a Földön. A mosdó használata is speciális. A WC-ben például csak két cső található, amelyek erős szívóhatásuk révén ellensúlyozzák a súlytalanság okozta furcsa körülményeket: ezeket kell használniuk az űrhajósoknak. A fogmosás azonban nem különbözik különösebben a megszokottól: leginkább annyiban, hogy nem kell aggódni azon, hogy a fogpaszta leesik a fogkeféről. Sőt, a víz is rátapad, az esetleg elszabaduló vízcseppeket (-gömböket) pedig egyszerűen bekapják és lenyelik az asztronauták.
Ezért van „rendetlenség”
Az ISS-en készült fotókat és videókat elnézve azt gondolhatná a szemlélődő, hogy bizony ráférne az űrállomásra egy jó alapos takarítás. Mindenhol kábelek, laptopok, különféle szerkezetek, csomagok és dobozok hevernek – vagyis lebegnek. Ennek is megvan azonban az oka. Ahogy azt Robert Frost, a NASA egyik munkatársa egyszer kifejtette, az ISS rengeteg fejlesztésen, javításon és módosításon esett át fennállása óta.
Nem volt minden átalakításnál mód arra, hogy lebontsák a paneleket, és például a vezetékeket azok mögött vezessék el.
Ráadásul a nagyobb panelek eltávolítása és módosítása a korábbi biztonsági elemzések eredményeit érvénytelenné tette volna. Az űrtechnológia olyan sokat változott és fejlődött az idők során, hogy olyan igények támadtak, amelyeket lehetetlen lett volna előre látni. Elég csak arra gondolni, hogy az ISS legénysége ma már több mint száz laptopot használ: ezeknek mind szükségük van táp- és adatkábelre. Arról nem is beszélve, hogy a berendezések és műszerek jelentős részének mozdíthatónak kell lennie, így a hozzájuk kapcsolódó kábelekkel kapcsolatban is érvényes ez az elvárás.
Ha érdekel, pontosan hogyan semmisítik majd meg a Nemzetközi Űrállomást, most megtudhatod!
