Időről időre felbukkan a szóbeszéd, miszerint Clemenceau-t a magyar menye iránti engesztelhetetlen gyűlölet vezette a trianoni döntéshez. Ki volt valójában Michnay Ida, aki beházasodott a Clemenceau-családba, és mi igaz abból, hogy megromlott házassága tragikus következményeket vont maga után az egész országra nézve?
Michnay Jenő járásbíró volt Galántán. A köztiszteletben álló öregurat 1900-ban megkérte unokaöccse, a diószegi cukorgyárban dolgozó Michnay Lajos, hadd mutasson be neki egy fiatal, 27 éves francia mérnököt, Michel Clemenceau-t, aki azért érkezett Magyarországra, hogy tanulmányozza az itteni cukorgyártást. A fiatal Clemenceau-nak Svájcban ajánlották figyelmébe Magyarországot, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen, de valószínűleg segítette a döntésben, hogy apja, a politikus Georges Clemenceau a karlsbadi fürdőben együtt áztatta magát báró Kuffner Károllyal, a cukorgyár tulajdonosával.
A „Tigris” fia Magyarországon
Michnay Jenő rábólintott az ajánlatra, Michel Clemenceau pedig kiváló tanítványnak bizonyult, még magyarul is megtanult. Három évig szorgalmasan dolgozott a cukorgyárban, közben pedig egyre gyakrabban tette tiszteletét a járásbíró galántai házában – nem utolsósorban Michnay fiatal lánya, a 18 esztendős Ida miatt. Az ifjú Clemenceau leveleiben mindenről beszámolt apjának, az Európa-szerte „Tigris”-ként emlegetett Georges Clemenceau-nak is, aki egyes források szerint ellátogatott Galántára is, ahol három napig élvezte Michnayék vendégszeretetét. (Más források szerint viszont a francia miniszterelnök sohasem járt Magyarországon.) Az idősebb Clemenceau-nak mindenesetre nem ez volt az első kapcsolata Magyarországgal: 1906-ban Heltai Jenő fordításában bemutatták egy drámáját, amely A boldogság fátyola címmel került színpadra – és ami Ady Endre szerint
„körmönfont, naivul fontoskodó, megépített” darab volt, amelyet nézve „az ember gyomorgörcsöket kap a nagy lapos gesztusoktól.”
„Mon petit Rákóczi”
Akár járt Magyarországon az idősebb Clemenceau, akár nem, tény, hogy Michel és Ida 1901. június 2-án összeházasodtak. Egy ideig Galántán laktak, majd Trencsénteplicre költöztek. Itt született meg első gyermekük, aki nagyapja után a Georges keresztnevet kapta. Ezután Franciaországba költöztek: Clemenceau egy fontaney-i parafagyár igazgatója lett, Ida pedig még egy gyermeket szült 1904-ben, Pierre-t. A családról 1908-ban kisebb cikk jelent meg az Új Időkben, amelyből megtudhatta a korabeli olvasó, hogy a francia politikus nagypapa „Mon petit Rákóczi”-nak (én kis Rákóczim) szólította kisebbik unokáját, és hogy a Clemenceau-gyerekek sokszor keverték a magyar és francia szavakat egyazon mondatban. (Így eshetett meg az is, hogy Georges egy alkalommal azzal a hírrel érkezett haza, hogy „az egész utcán courtam” (futottam).)Egy 1918-as újságcikk szerint „gyönyörű parkos kastélyukban nyaranta összegyűlt az egész Clémenceau-család, a két gyermek szépen fejlett, komoly fiú, akik a pesti rokonok által küldött magyar könyveket mohón olvassák”. Magyar nevelőnőjük is volt, egy pozsonyi asszony.
Michel Clemenceau, a férj
Michel Clemenceau sógornője szerint „sohasem beszélt politikáról, a mérnöki tudománynak szentelte idejét”, de „a magyarokat igen megszerette”. „Rendkívül finom, udvarias, igazi francia” férfinak írta le Michnay Margit, de ez valószínűleg erős túlzás: az ifjabbik Clemenceau-nak ebben az időben már zavaros üzleti ügyei, adósságai adódtak, ami miatt apjával is megromlott a viszonya, és csak akkor békültek ki, amikor Michel bevonult katonának az első világháborúba. Elterjedt a hír, hogy életét vesztette a csatatéren, de kiderült: a lábán sebesült meg, és később a francia vezérkarba osztották be. Michnay Ida eközben a Vöröskeresztnek segített ápolni a sebesülteket, a hazájából pedig egyre-másra kapta a szemrehányásokat és megkereséseket:
ha már ilyen befolyásos családba házasodott be, miért nem próbál magyarként segíteni és a magyar érdekeket képviselni nagy hatalmú apósánál?
Van-e köze a házasságnak Trianonhoz?
Bizonyára megpróbált, de a Tigrisnek nevezett Clemenceau-t lehetetlen volt befolyásolni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor Michel bevonult, Ida egy másik férfi karjában keresett (és talált) vigaszt. Még a világháború alatt elváltak, és hosszasan pereskedtek egymással gyermekeik elhelyezéséről, ami miatt a két fiú egy ideig intézetben nevelkedett. (Egyes vélemények szerint valójában az idősebbik Clemenceau volt az, aki politikai érdekeit szem előtt tartva kardoskodott a házasság felbontása mellett, és fia beleegyezésével juttatta intézetbe a gyerekeket.) Lehet, hogy a francia miniszterelnök nem kedvelte a menyét, de a válás 1919-re már lezárult, így nem valószínű, hogy személyes sérelmek motiválták volna a magyarok számára kedvezőtlen trianoni döntés meghozatalakor.
A válás után Michel Clemenceau többször újranősült és (nem túlzottan sikeres) politikai karrierbe kezdett, Michnay Ida pedig ápolónőként vállalt munkát. 1937-ben ismét Magyarországra látogatott az akkor már 55 esztendős, többszörös nagymama, ekkor találkozott a Pesti Napló újságírójával.
„Mindenért kárpótolnak (…) a fiaim és az unokáim. Három édes csöppség, akiknek esténként Magyarországról mesélek.
Valami kimondhatatlanul megható érzés vett rajtam is erőt, amikor olyan hosszú idő után ismét hazajöttem. Alig ismertem rá Budapestre. Párizsban mindennap hallgatom a magyar rádiót és itt élő rokonaim is állandóan tájékoztattak Magyarországról, de hogy Budapest ilyen szép lett, arról álmodni sem mertem” – nyilatkozta.
Idős korában Párizsban élt, de a Clemenceau-család vendée-i kastélyában, l’Aubraye-ben töltötte legszívesebben napjait. A Clemenceau-család tehát a válás után sem taszította ki Michnay Idát, aki Magyarországon maradt rokonaival folyamatosan levelezett, sőt olykor vendégül is látta őket a kastélyban. Többször hazalátogatott, utoljára 1974-ben járt Magyarországon. 1983-ban halt meg, két nappal a százegyedik születésnapja előtt. A Clemenceau-fiúk közül Georges ékszerész lett és 1978-ban hunyt el, Pierre pedig egy New Orleans-i nőt vett feleségül, és diplomata volt 1995-ben bekövetkezett haláláig.
Ha egy másik különös házasságról is olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
