Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egyre gyakoribb iskolai lövöldözések, fegyveres gyilkosságok és erőszakos cselekmények okán rendszeresen fellángol a vita, vajon szükséges-e korlátozni a fegyvertartáshoz való alkotmányos jogot az Egyesült Államokban. De mi is pontosan a vitatott második alkotmánykiegészítés, miért van akkora kultúrája Amerikában a fegyvereknek, és tényleg minden amerikai hord magánál pisztolyt?
Jól szervezett milíciáról ír az alkotmány
A szabad fegyverviselés mellett kiálló amerikaiak gyakran hangoztatják, hogy egy esetleges szigorítással a szövetségi kormány a második alkotmánykiegészítés által garantált jogaikat csorbítaná, aláásva az alapító atyák akaratát és a szabad önrendelkezéshez való jogot. Miről is van szó pontosan? Az Egyesült Államok ma is érvényben lévő alkotmányát 1787-ben fogadta el az akkori 13 tagállam képviselőiből álló philadelphiai konvenció, a ratifikáció során azonban számos vitás kérdés felmerült: sokan azt követelték, hogy az okirat szövegében soroljon fel bizonyos alapvető polgárjogokat, melyek alkotmányos védelem alatt állnának az újonnan alakult állam területén, az alkotmányozó gyűlés azonban ezt elutasította.
Végül megállapodás született, miszerint a tagállamok elfogadják az alkotmány eredeti szövegét, majd később az újonnan megalakult Kongresszus első ülésén kiegészítik azt az alapvető jogok felsorolásával – így született a Jognyilatkozatnak (Bill of Rights) nevezett első tíz alkotmánykiegészítés. Az amerikaiak számára szinte a legfontosabb alapvetésnek tekintett első kiegészítés garantálja a polgárok számára a vallásszabadságot, a szólás- és a sajtószabadságot, a békés gyülekezéshez való jogot és azt a jogot, hogy kéréseikkel az államhoz fordulhassanak – ezért sem kaphatnak az egyházak, illetve a sajtó és a különböző médiumok közvetlen állami támogatást az USA-ban.
Ezzel szemben a második alkotmánykiegészítés, melyet a Jognyilatkozat kilenc másik elemével együtt 1791. december 15-én fogadtak el, mindössze egyetlen pontot érint, és azt is kissé homályosan. A kiegészítés szövege szerint „A well regulated Militia, being necessary to the security of a free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed”, vagyis „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.”
Az egyén joga fegyverrel megvédeni magát
A törvényt egyértelműen a 18. század végi, frissen függetlenné vált Amerika viszonyaihoz írták: az állam biztonsága szempontjából szükséges jól szervezett, fegyveres polgárokból álló milícia garantálja, hogy a polgárok sikeresen visszaverhessenek egy esetleges külső támadást, megszállást (ha a britek netán újra próbálkoznának…), erővel megbuktathassanak, elkergethessenek egy zsarnoki államvezetést, illetve megakadályozhassák a rabszolgafelkeléseket és egyéb törvénytelen lázongásokat. Fontos megjegyezni, hogy az amerikaiak többsége a függetlenségi háború tanulságai miatt ekkoriban mélyen ellenezte egy hivatásos hadsereg felállítását, és kizárólag egy önkéntesekből álló koloniális milíciában bízott.
A kiegészítés leglényegesebb velejárója azonban az önvédelemhez szükséges fegyverviselés jogának megteremtése volt, hiszen a telepesek gyakran hatalmas távolságokat tettek meg a vadonban, magukra utalva a természet erői, az indiánok és a rablóbandák támadásaival szemben, ezért elengedhetetlen volt számukra a megfelelő tűzerő birtoklása. Az amerikai kultúrában máig meghatározónak számító fegyverkultusz ebből a mitikus képből, a természettel saját és puskája erejével megküzdő, teljes önrendelkezéssel bíró, bátor (fehér férfi)ember romantizált képzetéből fakad, aki ha kell, fegyverrel is megvédi az egyéni szabadságjogait bárkitől, aki csorbítani akarná azokat.
A szabad fegyvertartás jogáért kiálló amerikaiak gyakran ma is az alkotmánykiegészítés idején érvényes szempontokat említik, internetes fórumokon rendre előkerül például a (kissé torzított) érv, miszerint a holokauszt sohasem történt volna meg, ha az európai zsidóságnak joga lett volna fegyvert viselni és fegyverrel szembeszállni a nácikkal. Szintén sokan hozzák fel pozitív példának azokat az eseteket, amikor egy fegyveres bűnözőt egy szintén felfegyverzett bátor személy ártalmatlanít, életeket mentve a revolverével. Ezzel szemben a korlátozást pártolók azzal érvelnek, a vadnyugat időszakát régen magunk mögött hagytuk, és a civilizált, modern amerikai társadalomra teljesen más szabályok érvényesek, mint a 18–19. század világára.
A fegyverlobbi is akadályozza a változást
A második alkotmánykiegészítés rövidke szövegét sokan és sokféleképp vitatták, értelmezték az idők során; a két legvitatottabb pontnak természetesen a „jól szervezett milícia” és „a nép joga” kitételek számítanak. A konzervatívabb értelmezők eltekintenek az előbbitől, utóbbit pedig úgy veszik, mint a népet alkotó egyének önálló jogát a fegyverviselésre, míg a kritikusabb, általában demokratapárti hangok azt pedzegetik, a kiegészítés csak a fegyveres testületekhez tartozók fegyverviselési jogát védi, a nép számára garantált jog pedig inkább kollektív, mintsem individuális jellegű. Érdekesség, hogy a Legfelsőbb Bíróság csak 2008-ban mondta ki hivatalosan, hogy az alkotmánykiegészítés biztosítja a jogot az egyének számára lőfegyver viseléséhez és vásárlásához.
A gyakorlatban a különböző államok önállóan rendelkezhetnek róla, milyen feltételekhez kötik a fegyvervásárlás jogát, a kérdésben leginkább elnéző Texasban például elegendő a betöltött 18. életév ahhoz, hogy valaki lőfegyverhez jusson; ugyanakkor a legtöbb állam – bizonyos fegyvertípusok, például automata fegyverek, hangtompítós pisztolyok kivételével – nem kér fegyvertartási engedélyt polgáraitól. Szintén viták tárgya, szabadjon-e rejtve, a ruházat alatt viselni fegyvert, vagy mindig jól látható helyen kelljen azt hordani. Az első, fegyverviselésről szóló szövetségi törvényt 1934-ben a demokrata Franklin D. Roosevelt regnálása alatt, vagyis csak másfél századdal a második alkotmánykiegészítés elfogadását követően hozták, ebben megadóztatták a fegyverkereskedelmet, és regisztrációhoz kötötték bizonyos fegyverek birtoklását.
A következő, 1968-ban, a Kennedy fivérek és Martin Luther King meggyilkolására válaszként hozott szigorítás a tagállamok közötti fegyverkereskedelmet szabályozta, az 1993-as ún. Brady-törvény viszont már háttérellenőrzéshez kötötte a fegyverek vásárlását. Az eddigi legátfogóbb – azonban európai szemmel még így is rendkívül megengedő – szigorítást idén júniusban írta alá Joe Biden elnök, ebben korlátozzák a fegyvereladást a családon belüli erőszakért elítélt személyek számára, és szövetségi anyagi támogatást nyújtanak azoknak az államoknak, melyek megszavazzák az ún. „vörös zászlós” törvényt, vagyis lehetővé teszik, hogy a bíróság ideiglenesen korlátozza a fegyverviselést olyan személyek esetében, akikre bármely csoport vagy személy fenyegetésként tekint.
Az alkotmány által kimondott jog, illetve a hagyományokban mélyen gyökerező fegyverszeretet mellett az erős lobbitevékenység is szerepet játszik benne, miért a lehetetlenséggel határos a fegyverviselési törvények komolyabb szigorítása: az 1871-ben alapított, hivatalosan nonprofit Nemzeti Fegyverszövetség (National Rifle Association – NRA) évente nagyjából 3 millió dollárt költ lobbicélokra, és rendkívül erős kapcsolatokkal bír a törvényhozásban, korábbi tagjai között szerepel George W. Bush exelnök is, de filmsztárok, például Tom Selleck vagy Charlton Heston (aki a szervezet elnöki tisztét is betöltötte egy időben) szintén gyarapították az NRA táborát.
Sehol sincs annyi fegyver a lakosság kezén, mint Amerikában
Egy két évvel ezelőtti felmérés szerint az amerikai lakosság 52 százaléka szeretne szigorúbb fegyverviselési törvényeket, 35 százalék szerint viszont egyáltalán nincs szükség változtatásra – az ábra sokkal nagyobb kettéosztottságot mutat a politikai ideológiák mentén, a republikánusok többsége ugyanis nem akar változást, míg a demokraták jelentős része támogatja a szigorítást.
A statisztikák szerint nem minden amerikai, csupán a lakosság 32 százaléka rendelkezik lőfegyverrel, mely szám jóval alulmarad az 1970-es évek végén tapasztalt 50 százalékos arányhoz képest, ugyanakkor a becslések szerint 393 millió lőfegyvert birtokolnak civilek, vagyis minden 100 polgárra 120 fegyver jut, ezzel az amerikai számít a világ legjobban felfegyverzett népének (a második helyen Jemen, a dobogó alsó fokán Szerbia és Montenegró áll, jócskán lemaradva). Az amerikai fegyvergyártók 11 millió lőfegyvert készítenek évente, ennek 70 százalékát 6 nagyvállalat, köztük a Smith & Wesson, a Kimber és a Sig Sauer állítja elő.
Fegyveres erőszak tekintetében szintén világelsők az amerikaiak, 2020-ban egyetlen év alatt mintegy 45 ezer személy életét oltotta ki lőfegyver az Államok területén, bár az esetek 54 százalékában öngyilkosságról van szó. Az 1968 és 2017 között eltelt ötven évben másfél millió amerikai halt meg fegyveres erőszak következtében, többen, mint bármelyik háborúban, amit az USA eddigi történelme során viselt.
