Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Csodával határos módon menekült meg a biztos haláltól a férfi, aki botrányos magaviselete miatt éppen a rácsok mögött ült, amikor városát elöntötte a vulkanikus gáz és hamu árja – Ludger Sylbarist azóta is a világ legszerencsésebb rabjának nevezik.
1902. május 8-án szó szerint eljött a világvége a karib-tengeri, hivatalosan Franciaországhoz tartozó Martinique sziget lakói számára: a Mont Pelée tűzhányó már hetek óta mozgolódott, hortyogott, a figyelmeztető jeleket azonban semmibe vették a helyiek, így sokként érte őket, amikor az ég besötétedett, a föld rengeti kezdett, és hirtelen vulkanikus hamu és gáz elegyéből álló ún. piroklasztikus folyam öntötte el a szigetet, amely mindent letarolt.
Négy napon át hánykolódott a kibírhatatlan forróságban
A vulkán közelében fekvő Saint-Pierre város 30-40 ezer lakója pillanatok alatt porrá égett, amikor az 1000 fokos izzó piroklaszt ár elérte a települést, a környék még napokkal később is lángolt – egy szerencsés helybéli mégis sértetlenül vészelte át a pusztító természeti katasztrófát. Az 1874-ben született Louis-Auguste Cyparis nem éppen szabálykövető életmódjáról vált ismertté a szigeten: az agresszív természetű férfi sem az italt, sem a verekedést nem vetette meg, és gyakran meggyűlt a baja a hatóságokkal.
A vulkánkitörés előtti estén Cyparis összeszólalkozott egy ismerősével a kocsmában, a vita tettlegességig fajult – egyes források szerint dulakodás közben ki is oltotta a másik férfi életét –, így hősünk gyorsan a rácsok mögött találta magát, egy apró, de annál masszívabb, félig a földbe épített, vastag kőfallal rendelkező magánzárkában, amely teljesen el volt zárva a külvilágtól, csupán egy kicsiny lőrésszerű szellőzőn át érkezett levegő a belsejébe.
Saját beszámolója szerint másnap reggel Cyparis különös fényre lett figyelmes a kicsiny résen keresztül, majd vulkáni hamu kezdett szállingózni a zárkába, amelynek belsejében hamarosan kibírhatatlan meleg lett – a fegyenc gyorsan levette a ruháját, rávizelt, majd betömte a nyílást, megakadályozva, hogy az izzó hamuval kevert levegő beáramoljon és szétégesse a tüdejét. A levegő nélküli forróságban a férfi meztelen teste súlyos égési sérüléseket szenvedett, mégis négy napon keresztül képes volt életben maradni a fullasztó kis lyukban, mígnem a mentőcsapatok felfedezték és kimenekítették onnan.
Hihetetlen megmenekülése sajtószenzációvá tette Cyparis-t, aki amnesztiát kapott a francia kormánytól, felvette a Ludger Sylbaris nevet, később pedig az Egyesült Államokba költözött, és beállt a híres Barnum & Bailey cirkusz mutatványosai közé (ő volt a cirkusz első színes bőrű alkalmazottja), a társulattal turnézva világszerte mesélte az ámuló közönségnek történetét. Az 1929-ben elhunyt férfi börtönének rekonstruált változata ma a Martinique szigetére látogató turisták közkedvelt célpontja, kevesen tudják viszont, hogy Sylbarison kívül két másik túlélője is volt a katasztrófának. Egy kislány a tengerbe menekült a pusztító áradat elől, a mentőcsapatok a vízen eszméletlenül sodródva találtak rá, egy idős férfi pedig olyan szerencsés volt, hogy épp a házánál hagyott alább és állt meg az izzó folyam.
