Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az első nő, aki először biciklizte körbe a Földet, egy zsidó családanya volt. Annie Cohen Kopchovsky – más néven Annie Londonderry – 1894. június 25-én kezdte meg útját, férjét és három gyerekét hátrahagyva, hogy végül 15 hónap alatt körbejárja a Földet, és egy üzletembernek megnyerjen egy 20 ezer dolláros fogadást.
Annie Cohen 1870-ben született zsidó szülők gyerekeként egy lettországi, Riga melletti faluban. A család hamarosan az Egyesült Államokba vándorolt és Boston nyugati részében élt. Miután feleségül vette egy vallásos férfi, Max Kopchovsky, Annie részmunkaidőben elkezdett reklámfelületeket eladni a bostoni újságokban. Munka közben szerzett tudomást egy polgárháborús veteránról, Pope ezredesről, aki akkoriban egy viszonylag új találmányt, kerékpárokat forgalmazott nők számára.
Egy Thomas Stevens nevű férfi 1884-ben kerékpárral bejárta a világot, és három éven belül visszatért Amerikába, mire az ezredes elhatározta, hogy keres egy vállalkozó szellemű nőt, aki képes lehet ugyanerre. Be akarta ugyanis bizonyítani, hogy a kerékpárok ugyanolyan piacképesek a nők számára, mint a férfiaknak.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
A korabeli társadalom nem nézte jó szemmel a nők kerékpározását, mivel a „női tisztaságot” veszélyeztető kockázattal azonosította. Ennek ellenére a feministák első hullámának képviselői a nők felszabadulásának eszközeként tekintettek az eszközre, amely szabadságot adott, és amivel bármikor bárhová, férfi segítség nélkül is utazhattak. „A kerékpározás többet tett a nők emancipálásáért, mint bármi más a világon” – vélte a híres szüfrazsett, Susan B. Anthony.
A 24 éves, háromgyerekes Annie utazásának ürügye két üzletember fogadása volt, akik közül az egyik szerint a nők nem képesek egy ilyen utat 15 hónap alatt megtenni. A fiatal nő vállalta a kihívást, hogy meggyőzze a világot ennek ellenkezőjéről, ezért nekivágott az útnak. Bostonból indult, egy biciklicéget reklámozó plakáttal felszerelkezve.
A New Hampshire-i Londonderry Lithia Spring Water Company és a chicagói Sterling Cycle Company is hivatalosan szponzorálta a vállalkozást, ezért – a biciklit gyártó cég neve után – Annie később Londonderry néven vált széles körben ismertté.
Annie-nek három hónapjába telt Bostonból Chicagóba kerekeznie, ahol járművét egy könnyebbre cserélte. Ezután – mivel a fogadás nem szólt arról, hogy hány mérföldet kell kerékpáron megtennie – hajóval ment Franciaországba, majd onnan Kelet-Ázsia felé hajózott Egyiptom, Srí Lanka és Szingapúr érintésével. Az amerikai kontinensre visszatérve, San Franciscótól újra kerékpáron tette meg az utat Chicagóig, ahová 1895 szeptemberében, 15 hónappal az indulása után érkezett meg.
Annie útját nemzetközi érdeklődés kísérte: világszerte újságok számoltak be a biciklis vállalkozásról, ő pedig élvezte a hírnevet, amit az út hozott el számára. Mivel titkolta, hogy férjnél van, több házassági ajánlatot is vissza kellett utasítania. Ambíciója túlmutatott a korabeli nőknél megszokott normarendszeren, hiszen ebben az időben egy nőnek a családja mellett volt a helye, nem hódolhatott csak úgy a biciklizés hóbortjának. Annie kockáztatott, és ezzel bátorítást adott a nőknek, hogy tegyék ők is ugyanezt. Igazi szenzáció volt, hogy a korabeli etikettet félretéve, a nagy út több szakaszát nadrágban tette meg.
Valódi teljesítmény kissé kiszínezve
Annie nagy mesélő hírében állt, és utazásai során előadásokat is tartott kalandjairól. A gyakran túlzó és kiszínezett úti beszámolók azonban elbűvölték a közönséget. A fiatal nő egyre népszerűbb lett, és egyre több helyen tartott előadásokat, melyeknek igazságtartalma azonban sokszor nagyon csekély volt. Legmeredekebb történetei közé tartozott, amikor Franciaországban azt állította magáról, hogy árva, gazdag örökösnő, egy amerikai szenátor unokahúga, a Harvardon tanul orvostudományt, sőt feltalált egy új gyorsírási módszert is. Persze ebből semmi sem volt igaz. Kétségeket ébresztő kalandjai közé tartozott egy indiai tigrisvadászat és egy japán börtönben töltött időszak is. Annie megszállottja volt a kerékpározásnak, és hogy népszerűsítse a nők körében, 1947-ben bekövetkezett haláláig kerékpáros bemutatókat is tartott .
Akkori hírneve ellenére Annie története feledésbe merült, amíg 1993-ban a New York Times szerkesztősége egy különös levelet nem kapott, amelyben a világot elsőként körbebicikliző nő története volt olvasható. Mint kiderült, Annie dédunokája írta a levelet, amelynek nyomán Peter Zheutlin író elkezdte felkutatni a különleges családtörténetet, és később regény formájában meg is írta: 2007-ben jelent meg Around the World on Two Wheels: Annie Londonderry’s Extraordinary Ride (Két keréken a világ körül: annie Londonderry különleges utazása) című könyve. 2013-ban pedig dokumentumfilm is készült róla The New Woman: Annie „Londonderry” Kopchovsky (Az új nő: Annie Londonderry Kopchovsky) címmel.
