Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ann Hopkins 1989-ben perelte be munkáltatóját, a Price Waterhouse könyvelőirodát, mert nem tették meg partnerré. A cég elismerte, hogy képzettsége és addigi munkája alapján felmerült Hopkins kinevezése, de ezt végül a nő „személyközi problémáira” hivatkozva vetették el. Úgy gondolták ugyanis, hogy több sminket kellene használnia, nőiesebben kellene járnia és beszélnie. Nem csoda, hogy Ann felháborodott, és jogi útra terelte a konfliktust. Ügye az amerikai jogfejlődésre és a pszichológiára egyaránt nagy hatással volt.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 6 évtizede segíti a bíróságok munkáját. Olyan precedensértékű ügyekben készít a legfrissebb lélektani kutatások eredményeit összegző jelentéseket, amelyek hosszú távon alakítják az USA jogalkotási folyamatait. Mára több mint 200 perben nyújtottak be ún. amicus curiae levelet. A latin eredetű kifejezés a bíróság barátainak tevékenységére utal: olyan szakértői véleményt értünk alatta, amelynek célja, hogy felhívja az ítélethozók figyelmét egy összetett kérdéskör fontos vonatkozásaira, körülményeire, amelyek amúgy rejtve maradnának előttük. Az APA olyan szerteágazó témákban készített eddig beadványokat, mint a gyermekbántalmazás, a kórházi előjogok, a fogyatékossággal élő emberek vagy a szexuális kisebbségek jogai. Egy 2004-es kutatás pedig azt találta, hogy a Legfelsőbb Bíróság tisztviselői az amicus curiae műfaj azon kevés példája között tartják számon az APA megnyilvánulásait, amelyeket valóban el is olvasnak.
A kezdetek
1962-ben szexuális erőszakkal vádoltak meg egy férfit, aki a védekezés során arra hivatkozott, hogy nem volt beszámítható. A Jenkins v. United States volt az első olyan ügy az USA történetében, amikor megengedték, hogy a pszichológusok szakértőként tanúskodjanak a mentális zavarokat érintő kérdésekben. Amellett sorakoztattak fel bizonyítékokat, hogy a vádlott valóban pszichotikus rohamot élhetett át a támadás közben. A bíróság azonban úgy rendelkezett, hogy figyelmen kívül hagyja a pszichológusok által előadott információkat, mondván hogy a szakemberek nem részesültek orvosi képzésben. Az ügy végül a Fellebbviteli Bíróságnál kötött ki, ahol az APA, az Egyesült Államok történetében először, egyesületként amicus curiae levelet nyújtott be. A jelentésben bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a pszichológusok kompetensek a mentális zavarok felmérésében, diagnosztizálásában. Minderről a bíróságot is sikerült meggyőzni, így ettől kezdve a pszichológusok tanúskodhatnak különböző ügyekben a bíróságokon.
A nemi sztereotipizálás kirekesztő lehet
A Price Waterhouse v. Hopkins az egyik első olyan ügy volt 1989-ben, ahol komolyan terítékre került a munkahelyi nemi diszkrimináció kérdése. Azt kellett tulajdonképpen eldönteni, hogy a cég által „személyközi problémaként” (interpersonal problems) aposztrofált viselkedésegyüttes lehet-e legitim, hátrányos megkülönböztetéstől mentes alapja a partnerség megtagadásának, vagy csak egy mondvacsinált ürügy a nemi diszkrimináció elfedésére. Ez utóbbi látszott valószínűnek, hiszen a probléma meghatározása az elégtelen sminkhasználat, valamint a nőietlen járás és beszéd körül forgott. A szövetségi kerületi bíróság is hasonló elhatározásra jutott: Hopkinsnak adott igazat, és kijelentette, hogy a Price Waterhouse nem tudta kellően bizonyítani, hogy a nemi diszkrimináció hiányában is a partnerség megtagadása mellett döntött volna. A cég fellebbezett az ítélet ellen, amely ezt követően a Legfelsőbb Bírósághoz, illetve az APA látóterébe került.
Színre lépnek a pszichológusok
Az APA a nemi sztereotípiákról szóló több évtizedes kutatások legfontosabb eredményeinek áttekintésével bemutatta, hogy a jelenség általánosan ismert a tudósok körében. Arra is felhívták a figyelmet, hogy bizonyos körülmények között a sztereotipizálás kirekesztő következményekkel járhat a sztereotipizált csoportok tagjai, például a nők számára, amennyiben a hatalommal bírók szemében nem felelnek meg eléggé a csoportjukról alkotott képnek. Beadványukban hangsúlyozták, hogy Hopkins munkahelyi közegében jelen voltak sztereotipizálást elősegítő körülmények, amelyeket nem monitorozott vagy enyhített a könyvelőiroda, holott a rendelkezésére állhattak volna az ehhez szükséges eszközök. Végül, részben az APA jelentésének köszönhetően, olyan ítélet született az ügyben, amely elmarasztalta a céget, és kifejezte, hogy a nemi sztereotípiáknak való megfelelés vagy nem megfelelés nem lehet legitim alapja a munkavállalókkal kapcsolatos döntéseknek.
Nálunk is védett tulajdonság
Magyarországon a hátrányos megkülönböztetés fogalmát, valamint a védett tulajdonságok körét Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény határozza meg. Eszerint az egyenlő bánásmód követelménye akkor sérül, vagyis akkor valósul meg hátrányos megkülönböztetés, ha egy személyt vagy csoportot valamilyen védett tulajdonsága miatt ér hátrány. A faji hovatartozás, a bőrszín, a nemzetiség, a családi állapot, a vallási vagy világnézeti meggyőződés mellett idetartozik a nem, a nemi identitás, illetve a szexuális irányultság is. Fontos kiemelni, hogy ezeknek nem kell feltétlenül valós tulajdonságoknak lenniük, elég vélelmezni őket. Tehát egy Hopkinshoz hasonló nőt, aki hagyományos értelemben véve talán férfiasabban fejezi ki magát, érhet transzfób vagy akár homofób kirekesztés is, ha mások transzneműnek vagy leszbikusnak nézik attól függetlenül, hogy ő maga azonosul-e ezekkel az identitásokkal.
Irány az EBH!
A munkáltató a foglalkoztatási és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok tekintetében köteles betartani az egyenlő bánásmód követelményét. Ha azt tapasztalod, hogy valamilyen csoport-hovatartozásod miatt diszkriminálnak, érdemes az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulnod – az eljárásról bővebb információkat ezen a linken találsz. Két dolgot azért jó, ha tudsz. Az egyik, hogy az eljárásra különleges bizonyítási szabályok vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a kérelmezőnek csak valószínűsítenie kell, hogy hátrány érte, illetve hogy a jogsértéskor ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett a törvényben szereplő valamelyik védett tulajdonsággal. Ezt követően a bepanaszolt szervnek vagy személynek kell bizonyítania azt, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem is volt köteles megtartani.
A másik dolog, amellyel érdemes tisztában lenned, hogy pénzt aligha fogsz látni ebből az eljárásból. Akkor miért éri meg a vesződséget? Azért, mert a kiállásoddal sokat tehetsz a társadalmi igazságtalanságokkal szemben. A hatóság többek között ötvenezertől hatmillió forintig terjedően megbírságolhatja az adott szereplőt, felszólíthatja a jogsértő állapot megszüntetésére, és megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. Ezek az intézkedések mind arra irányulhatnak, hogy másokkal ne fordulhasson elő az, ami veled megtörtént. Szerencsére ma már számos jogvédő és civil szervezethez, köztük a Háttér Társasághoz, a Helsinki Bizottsághoz, a TASZ-hoz vagy a Transvanilla Transznemű Egyesülethez fordulhatsz segítségért. Mielőtt felkeresed őket, tájékozódj a honlapjukon, hogy milyen ügyekben tudnak támogatást nyújtani neked.
