Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A hatalom utáni vágy az egyik legerősebb emberi hajtóerő, és a történelem újra meg újra megmutatja, hogy egyesek a trónért nemcsak harcolni, hanem gátlástalanul hazudni, megvezetni, sőt akár halottakat is képesek visszahívni.
A trón nem mindig annak jut, aki valóban jogosult rá – a történelem tele van olyan esetekkel, amikor csalók és önjelölt örökösök próbálták átírni a hatalom szabályait. Egyesek dokumentumokkal, mások puszta meggyőződéssel vagy politikai káosz kihasználásával léptek fel, miközben egész udvarok és országok vitatták, ki is a valódi uralkodó. Olyan történetek is akadnak, melyekben a hatalmi játszmák már túlmutatnak az élők világán is: előfordult, hogy egy halott uralkodó neve köré épült újabb és újabb igény a trónra.
Az elveszett Romanov: Anna Anderson története
Az orosz cári család 1918-as kivégzése után sokáig bizonytalan volt, mi történt a legfiatalabb lánnyal, Anasztáziával. A hiányzó test legendát szült, amelyre egy ismeretlen nő is ráépítette saját történetét.
1920-ban Berlinben egy fiatal nő kórházba került, ahol nem árulta el kilétét, és orosz akcentussal beszélt. Idővel egyre többen hitték el róla, hogy ő lehet az elveszett nagyhercegnő. A nő – később Anna Anderson néven ismerték – évtizedeken át ragaszkodott ehhez az identitáshoz, miközben peres ügyek és családi vizsgálatok próbálták tisztázni az igazságot.
A fordulat csak évtizedekkel később jött: DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy Anderson nem volt rokona a Romanovoknak. A kutatások szerint valószínűleg egy lengyel munkásnő volt, akinek élete és betegségei hozzájárultak a félreazonosításhoz. Az igazi Anasztázia maradványait csak 2007-ben azonosították.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Több mint száz „XVII. Lajos” – az eltűnt örökös mítosza
A francia forradalom után kivégzett XVI. Lajos fia, a trónörökös Lajos Károly (későbbi elnevezéssel XVII. Lajos) 1795-ben halt meg a források szerint, mindössze tízévesen, miután a forradalmi hatalom a Temple-börtönben tartotta fogva, elszigetelve a külvilágtól. Az országban azonban folyamatosan terjedtek a pletykák arról, hogy royalista csoportok megpróbálják kiszabadítani.
Amikor a gyermek halálhíre megérkezett, sokan egyszerűen nem hitték el, hogy valóban ő halt meg a börtönben. A bizonytalanságot tovább erősítette, hogy a korszak politikai káoszában rengeteg egymásnak ellentmondó beszámoló keringett, és a monarchiapárti körök számára különösen fontos volt életben tartani a reményt, hogy a Bourbon-dinasztia örököse még élhet. Így hamar megszületett az elmélet, hogy a valódi trónörököst titokban kimenekítették, és helyette egy másik gyermeket temettek el.
A monarchia 1814-es visszaállítása után sorra jelentek meg azok, akik magukat „elveszett dauphinnek”, azaz elveszett trónörökösnek kiáltották ki. Több mint száz ilyen jelentkezőről tudni, köztük egy német órásmesterrel is, aki évtizedeken át próbálta bizonyítani királyi származását.
A történészi és később genetikai vizsgálatok azonban megerősítették: a fogságban meghalt fiú valóban a királyfi volt.
A halott vádlott: Formosus pápa esete
A legszélsőségesebb hatalmi vita azonban nem is az élők között zajlott. A 9. századi pápai politika olyan instabil volt, hogy egy év alatt több pápa is követte egymást, a pozíció pedig gyakran politikai frakciók játékszerévé vált.
Formosus pápa halála után néhány hónappal utódja, VIII. István példátlan lépésre szánta el magát: kihantoltatta elődje holttestét, és „bíróság elé állította”. A holttestet pápai ruhába öltöztetve ültették a trónra, miközben vádpontokat olvastak fel ellene.
A „per” végén Formosust bűnösnek nyilvánították, pápai döntéseit megsemmisítették, testét pedig meggyalázták. Később azonban a döntést visszavonták, és a pápa rehabilitációja megtörtént – a történet pedig inkább a politikai abszurditás példája, mintsem valódi jogi eljárás.
Kapcsolódó: Ez a magyar grófnő volt az első és egyetlen albán királyné
