Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Albánia és a Balkán északi hegyvidékeinek elszigetelt falvaiban évszázadok óta él egy zárt közösség, amelynek tagjai teljesen átírják a nemi szerepeket. Az „esküdt szüzek”, vagyis a burrneshák olyan nők, akik egy ősi szokásjog alapján szent esküt tettek: örök szüzességet fogadtak, cserébe a társadalom hivatalosan is férfiként ismerte el őket. Férfiruhát hordanak, fegyvert viselnek, kártyáznak, és ők irányítják a családi birtokokat egy olyan patriarchális világban, ahol a nőknek egykor semmilyen joguk nem volt.
A modern világban a társadalmi nemi szerepek átjárhatósága és a nemi identitás kérdései a mindennapi közbeszéd részét képezik, ám a Balkán eldugott, zord hegyvidékein létezik egy évszázados, mélyen gyökerező tradíció, amely teljesen átírja mindazt, amit a hagyományos patriarchális társadalmakról gondolunk.
Albánia és a környező balkáni területek északi, elszigetelt falvaiban a mai napig élnek olyan nők, akik egy szent esküvel hivatalosan is férfivá váltak a közösségük szemében. Ők a burrneshák, vagyis az esküdt szüzek, akik nem modern önkifejezésből, hanem az ősi családi túlélés és a szabadság iránti vágy miatt cserélték le a női ruhákat férfiviseletre.
A Kanun könyörtelen törvényei
Ez a különös kulturális jelenség a Kanun-ra, Lekë Dukagjini XV. századi dán kódexére és észak-albán szokásjogára vezethető vissza. A Kanun rendkívül szigorú és könyörtelen szabályok szerint rendezte be a törzsi társadalmat, amelyben a nőknek gyakorlatilag semmilyen joguk nem volt. A nők a családfő, majd a férjük tulajdonának számítottak, nem örökölhettek vagyont, nem hozhattak döntéseket, nem viselhettek fegyvert, és még csak bizonyos munkákat sem végezhettek el.
Létezett azonban egy kiskapu. Ha egy családban nem született fiúgyermek, vagy a vérbosszúk és háborúk miatt a család összes férfitagja meghalt, a ház és a vagyon férfias vezető nélkül maradt. Hogy a család túléljen, és a név ne vesszen el, az egyik nagylány a falu vénei előtt szent és visszavonhatatlan esküt tehetett: megfogadta, hogy örök szüzességben él, soha nem megy férjhez, cserébe viszont a közösség elismerte őt férfiként.
Női testben, férfi kiváltságokkal
Az eskü pillanatától kezdve az esküdt szűz élete gyökeresen megváltozott. Levágatta a haját, férfiruha-viseletre váltott, fegyvert hordhatott, dohányozhatott, alkoholt ihatott, és leülhetett a férfiak közé a kocsmákban vagy a falu gyűlésein, hogy politizáljon és döntéseket hozzon. Ő lett a család hivatalos feje, aki kezelte a vagyont, és akinek a szava szentnek számított.
A burrneshák döntése mögött azonban nem mindig a kényszer állt; sok nő számára ez volt az egyetlen menekülési útvonal az elrendezett, kényszerű házasságok és a rabszolgasorssal felérő női lét elől. Az esküdt szüzességgel megvásárolhatták a szabadságukat és a tiszteletet egy olyan világban, amely egyébként semmibe vette a nőket. A társadalom nem csodabogárként vagy kitaszítottként tekintett rájuk, hanem a legnagyobb megbecsüléssel övezte őket az áldozatvállalásuk miatt.
Egy letűnő világ utolsó tanúi
Bár a modernizáció, a kommunista rezsim évtizedei és a globalizáció fokozatosan felszámolták a Kanun merev törvényeit, az esküdt szüzek hagyománya nem tűnt el teljesen. Albánia eldugott, északi hegyvidéki falvaiban még ma is élnek – igaz, már csak elszórtan, néhány tucatnyian – az utolsó burrneshák.
Ők idős, megfontolt emberek, akik büszkén viselik a férfinevüket, és akikről a környezetük is teljesen elfelejtette már, hogy valaha női ruhában élték a mindennapjaikat. Mivel a fiatal generációknak már nincs szükségük erre a drasztikus lépésre a jogaik érvényesítéséhez, ez az ősi, egyszerre lenyűgöző és megrendítő balkáni tradíció az utolsó élő burrneshák halálával végleg a történelem részévé válik.
Kapcsolódó: Nem egyedi eset a világon, ha egy nő férfiruhát ölt és férfiként él nő létére – a XX. századi történelem egyik kiemelkedő képviselője egy kínai hercegnő volt.
