Egymás után érkeznek a különböző életrajzi filmek, amikben híres nőket mutatnak be - legalábbis életük egy szakaszát. Nemrég hatalmasat bukott a Dianát bemutató film, mostanában vetítik a Lovelace-t, ami egy pornós életét dolgozza fel, és hamarosan érkezik a Grace of Monaco című darab is, ami Grace Kelly életét mutatja be. Ez utóbbi egyébként még kifejezetten jó is lehet: Nicole Kidman játssza benne a főszerepet, aki behúzott már egy Oscart az Órák című filmért, és az is többé-kevésbé szintén életrajzi film volt (Kidman az írónőt, Virginia Woolfot játszotta benne). Ennek a filmdömpingnek az örömére most összegyűjtöttünk öt olyan életrajzi filmet a kétezres évekből, amiket érdemes lehet megtekinteni, ha még nem tette volna meg. Került a listára sorozatgyilkos, királynő és énekesnő is.
Erin Bronkovich, 2000
A megtörtént eseten alapuló készült film éppen felfért még a listára, hiszen egy 2000-es darabról van szó. Julia Roberts alakítja a címszereplőt, a rendíthetetlen nőt, aki miután megtudja, hogy egy mammutcég szennyezi a kisvárosuk vizét, amitől aztán az emberek rákosak lesznek, keményen nekimegy a gonosz vállalatnak a bíróságon. Julia Roberts Oscart kapott az alakításáért, a társát illetve főnökét játszó Albert Finney is remek színész, majdnem Oscart kapott ő is. A filmet az idén visszavonult Steven Soderbergh rendezte, akit szintén Oscarra jelöltek miatta. Neki ugyan vannak jobb filmjei is, de kétségtelen, hogy ezzel is elég jó munkát végzett.
A rém, 2003
Egy újabb film, amivel Oscar-díjat szerzett a női főszereplő. Charlize Theron alakítja benne Aileen Wuornost, akit az Egyesült Államok első női sorozatgyilkosaként tartanak számon. Wuornosnak pocsék gyerekkora volt, úgyhogy egészen fiatalon prostinak állt, és kamionosak szolgált ki. Később aztán rájött, hogy kevesebb macerával jár úgy megszerezni a pénzt, hogy megöli a kuncsaftjait. Hat gyilkosságot ismert végül be, amiért halálra ítélték. A szerepet eredetileg Kate Winsletnek szánták, de végül Theronnál landolt, aki 13 kilót szedett fel, és elképesztő maszkmesteri átalakításon esett át, hogy minél hitelesebben tudjon alakítani.
Marie Antoinette, 2006
Sofia Coppola nagyon bátor filmet rendezett Franciaország legszebben lépdelő asszonyáról (tényleg megkapta ezt a címet), aki a szórakozásba menekült az egyébként fitymaszűkülettel kínlódó, állandóan szorongó férje elől. A luxuséletben tengődő Antónia észre sem veszi, hogy pazarló élete és játékfüggősége miatt az ország leggyűlöltebb nője lett, aki a forradalom kitörése után nem kerülheti el, hogy kivégezzék. Kirsten Dunst tökéletesen alakítja a címszereplőt, és végig minden abszolút a helyén van a filmben. Már csak a fenti részlet miatt is egyértelmű, hogy ez az egyik legjobb életrajzi film, ami valaha készült.
A királynő, 2006
Csak nem egy újabb Oscar-díjas film? De igen! Helen Mirren alakítja II. Erzsébet királynőt abban a filmben, amiben megpróbálnak érzékenyen utánajárni, hogy mi is történhetett királyi családban Diana hercegné halála után. A család ugyanis inkább hallgatásba burkolózott a hercegné 1997-es balesetét követően, amit a közvélemény akkor nagyon zokon vett. A film önmagában valószínűleg nem érne sokat, viszont Mirren és Michael Sheen (aki Tony Blairt játssza) nagyon elemükben vannak, és valódi élménnyé teszik ezt a közel két órát.
Piaf, 2007
A kritikusok nem voltak elájulva filmtől, mindenki megjegyezte, hogy a rendezés meglehetősen ügyetlen, az alkotás meg eléggé kesze-kusza, azt viszont mindenki elismerte, hogy Marion Cotillard remekül játszik benne, és tényleg. Mi is leginkább miatta tudjuk ajánlani a Piafot, a színésznő egyébként is a Dívány egyik kedvence, stílusleckéket is lehetne tőle venni. A film nem vet be komolyabb trükköket, csak elmeséli a nehéz sorsú, alkohol és drogfüggővé vált énekesnő életét. Egy életrajzi filmtől mondjuk nagyjából ennyit is vár az ember.
