A Király utcában található népszerű szórakozóhelyen, a Sirályban november 7-től egy héten keresztül követhettük nyomon alkotás közben Kállai András szobrászt egyfajta „improvizációs színház” keretében. Kállai kilépett a megszokott alkotói magányból, és az őt körülvevő emberekből, magából a légkörből merített inspirációt folyamatosan formálódó alkotásához.
Aki volt már a Sirályban, az nagyon jól tudja, hogy nem az a tipikus, galériaszabású kocsma. A bejárattól jobbra található csigalépcsőn azonban eljuthatunk egy olyan térbe, ami sokkal inkább emlékeztet egy vidéki könyvtár olvasótermére: ebben a kvázi olvasóteremben rendezték a Sirály a falon kiállítás megnyitóját. És meglepően nagy érdeklődés közepette: ezt a – földszintihez hasonlóan szintén szűkös – teret néhány perc alatt elözönlötték az érdeklődök, olyannyira, hogy még a lépcsőkön is ácsorogtak a megnyitó közben.
Barbie world
Mit érdemes tudni Kállairól azon túl, hogy egy nemzetközi élvonalban is elismert roma származású szobrász? Például azt, hogy különös vonzalom fűzi a Barbie babákhoz: neki köszönhető A dagadt Barbie, valamint az idén áprilisban a Műcsarnok Menü-Pont Galériájában bemutatott videoinstalláció, a Menetelő Barbie-k. Ugyanakkor azt is érdemes megemlítenünk a fiatal művészről, hogy részt vett az 52. Velencei Biennálén.
A kiállítást szimpatikus puritánsággal nyitották meg, nem volt semmi fontoskodás, okoskodás, sem giccsbe fulladó csinnadratta. A szervezők röviden köszöntötték a megjelenteket, Kállai András pedig a látogatókon és barátokon kívül a családját. Miután pár szóban kimentette Dékei Krisztina művészettörténészt, akinek meg kellett volna nyitnia a tárlatot, de a tervekkel ellentétben mégsem tudott jelen lenni az eseményen, úgy döntött ő maga fogja megnyitni saját kiállítását. Nem beszélt sokat. Nem beszélte túl, épp annyit mondott, amennyit kellett. A háta mögött pedig ott volt az egy hét alatt összehozott,nagyjából 2x2 méteres műalkotás: a sirálybéli mindennapok tussal, filccel és festékkel.
Egy kis Kalyi Jag, egy kis film, egy kis rácsodálkozás
A megnyitó különlegességét nem csupán a hely elidegeníthetetlen légköre, és a puritán családias hangulat adta, hanem az a kisfilm is, melyet a rövid beszédek, köszöntők után mutattak be. Az 5 perces kisfilm azt az egyhetes munkát dolgozta fel, mely alatt megszületett maga a mű. Aláfestő zenéjét a roma népzenészekből álló, a roma kultúra hagyományait ápoló zenekar, a Kalyi Jag adta. Végezetül Kállai András megkérte a látogatókat, töltsék kellemesen az est hátralevő részét, majd elragadta őt közönsége. Az alkotást alaposabban szemügyre véve újra eszembe jutottak Kállai köszöntőjében elhangzott szavai. „Remélem, mindenki talál benne valamit, ami közel áll hozzá”. A látszólag összefüggéstelen forma- és perspektívavilágból millió szimbólum és jelentés vágja tarkón az embert, ha nem vigyáz. Megtaláltam én is a magamét azon a falon, a lépcső falán, egészen fent: egy ember ül egyedül egy sátorban, ahol ég a tűz. Keressék meg Önök is a magukét, ha arra járnak!
