Mire jók az izometriás gyakorlatok, például egy mozdulatlan tárgy tolása?

Az emberi test mozgását lehetővé tevő vázizom különböző módon képes erőt kifejteni. Az izom-összehúzódásokat, más néven kontrakciókat többféleképpen osztályozzák, például aszerint, hogy milyen hosszváltozáson megy keresztül az izom, miközben erőt fejt ki, vagy hogy mekkora gyorsulással és feszüléssel bír az összehúzódás során.

Az izom hosszváltozásának tekintetében beszélhetünk dinamikus (anizometriás) és statikus (izometriás) kontrakcióról.

• Dinamikus kontrakció az, amikor az aktív izom hossza változik, ebben az esetben kétféle módon következhet be erőkifejtés: koncentrikus összehúzódásnak azt nevezzük, amikor az erőkifejtés közben az izom rövidül, vagyis az eredése és a tapadása közötti távolság csökken, míg az excentrikus kontrakció azt jelenti, hogy az izom erőkifejtés közben nyúlik, vagyis az eredése és a tapadása közötti távolság nő. Ekkor az izom által kifejtett erő kisebb, mint a legyőzendő teher, úgynevezett „fékező” mozgás következik be. Az excentrikus erőkifejtéssel végezzük a terhek leengedését vagy például saját testünk súlypontjának süllyesztését.
• Statikus vagy izometriás kontrakció pedig akkor következik be, amikor elmozdulás nélkül hozunk létre maximális vagy ahhoz közeli feszülést. Ilyenkor a külső ellenállás nagysága megegyezik az izom által kifejtett erővel, és az izom hossza, vagyis az eredése és tapadása közötti távolság nem változik. A sportmozgások közül elsősorban a torna statikus elemeinél (pl. mérlegállás, kézállás, ülőtámasz, függések) fejtenek ki az izmok erőt izometriás módon, és ehhez hasonló statikus erőkifejtés történik akkor is, amikor egy kézi súlyzót oldalsó középtartásban mozdulatlanul megtartunk, de egy zongora megemelésének vagy a fal eltolásának kísérlete is izometriás izom-összehúzódást eredményez. 

A mozgás előfeltétele, hogy az izom nyugalmi állapotból összehúzódjon. Ez a löketként funkcionáló kontrakció minden esetben statikus, a mozgás jellegétől függően azonban lehet pusztán pillanatnyi – például egy nehéz zsák megemelése is egy röpke statikus izom-összehúzódással indul –, de valamennyi dinamikus mozgásnak, így például a kosárlabda pattogtatásának és a lassú tempóban végzett guggolásnak is vannak statikus fázisai. Az tehát, hogy mennyi ideig tart a statikus összehúzódás, a mozgás típusától függ.

„Az izometriás erőfejlesztési módszer azért hatékony, mert a maximális feszítéskor nagy számú motoros egység lép működésbe, és ez viszonylag gyors izomvastagodást eredményez. További előnye, hogy bármely testhelyzetben, bármely izomcsoportnál alkalmazható, hátránya pedig, hogy az egyes gyakorlatok csak megfelelő ízületi szögállásban hatnak, és a többi erőfejlesztési módszerrel szemben önmagukban kevésbé hatékonyak, tehát meg kell tanulni megfelelően alkalmazni őket” – magyarázza Szűcs Sándor személyi edző.  

„Az egyes feszítések optimális időtartama 4-6 másodperc, és fontos, hogy az izometriás edzés ne legyen hosszabb 15 percnél. Ennél is fontosabb azonban, hogy statikus gyakorlatokat csak megfelelő előkészítés és bemelegítés után végezzünk. Az előkészítetlen izomzattal végzett maximális erőkifejtés ugyanis alaki vagy működési károsodást okozhat, legrosszabb esetben izomszakadáshoz is vezethet” – figyelmeztet az edző. 

Az izometriás gyakorlatok előnyei

Mind a rehabilitáció, mind a teljesítménynövelés szempontjából jó néhány nyomós érvet fel lehet sorolni az izometriás gyakorlatok mellett, nézzük most meg ezek közül a legfontosabbakat:

Belülről vezérelt

Az izometriás kontrakció során nem kívülről, hanem belülről érkezik az inger, ami lehetővé teszi, hogy elkerüljük az izmok túlterhelését. Ha ugyanis az idegrendszer elfárad a gyakorlat kivitelezése során, akkor a test képtelen lesz tovább tartani a pózt, egyszerűen „összeesik”, de anélkül, hogy bármilyen kár keletkezne az izmokban, inakban és ízületekben. És mivel a lehető legmagasabb szinten e „bukást” megelőző pillanatban teljesít a test, az izometriás gyakorlatok a biztonságos teljesítménynövelés kiváló eszközei.

Alap, amelyre építhetsz

Statikus gyakorlatok végzése közben több ideje van az agynak és az izmoknak az üzenetváltásra, ezáltal lehetőség van a pózt korrigálni, egy-egy izom fáradása esetén kompenzáció kialakítására. Másfelől abban is biztos lehetsz, hogy ily módon nemcsak az izmok, de az inak és ínszalagok általános teherbírását is növeled. Éppen ezért például azoknak, akiknek az elsődleges célja az izomtömeg-növelés, kötelezővé kellene tenni a statikus gyakorlatokat. „A testépítésben használatos edzésmódszerek közül a csúcsösszehúzódás is izometriás gyakorlásra épül” – magyarázza Szűcs Sándor.  

Jót tesz az inaknak és az ízületeknek

Köztudott, hogy a sportolók körében általánosságban igen magas az ízületi szalagok károsodásának kockázata, jó hír azonban, hogy statikus gyakorlatokkal hatékonyan enyhíthetők az ínsérülés okozta panaszok. A statikus pózok végrehajtása közben az izom lassan rövidül, miközben az ínszalag lassan megnyúlik. Ez a „creep”-nek (csúszás állandó feszültség hatására) nevezett jelenség lehetővé teszi a sérült szalag ellazítását, valamint azt, hogy megfelelően érzékelje a rá irányuló terhelést. 

Bárki végezhet izometriás gyakorlatokat

Nem számít, mennyi idős vagy, milyen sportot milyen szinten űzöl, vagy hogy sportolsz-e egyáltalán, az izometriás gyakorlatok különböző variációi között biztosan megtalálod a számodra legjobbakat, amelyekkel hatékonyan erősíthetsz. 

Az izometriás gyakorlatok típusai

Jó néhány variációja létezik az izometriás gyakorlatoknak, melyek mindegyike – a sajátos kivitelezés révén – más-más pozitív hatással van a szervezet működésére.

1.  Extrém lassú technika

Ennek lényege, hogy addig tartunk ki egy pózt (pl. hídtartás, kézállás, lebegőülés, mérlegállás, ülőtartás, támadóállás, deszkatartás) a gravitáció ellenében, ameddig sikerül azt helyesen kivitelezni, tehát nem megy a minőség rovására. Ez a technika nemcsak a motoros funkciókat és a mentális kondíciót fejleszti, de az izmok regenerálódását is megkönnyíti. 

Az extrém lassú statikus erőfejlesztés tulajdonképpen egy nagy dinamikus nyújtásként is felfogható, mely úgy készteti munkavégzésre az izmokat, hogy közben fokozott vérellátást biztosít számukra. Az erőnövelés mellett ezért az elfáradt vagy sérült izmok regenerációját is felgyorsítja.

2. Tartás közbeni helyzetbe húzás

Ilyen például, amikor egy fekvőtámaszállványon leengedjük magunkat, és az antagonista izmokkal 20-30 másodpercig a talaj irányába húzunk, mégpedig a lehető legnagyobb erőkifejtéssel. 

A módszer érdekessége, hogy miközben látszólag semmilyen mozgás nem történik, valójában egy nagyon dinamikus atlétikus mozgásról van szó. Ahhoz, hogy a lehető leglassabban történjen a test talaj felé húzása – és ezáltal az izmok statikus kontrakciója –, a gyors összehúzódású izomrostok aktiválására van szükség. Egy ilyen gyakorlattal ráadásul az ízületi mozgástartomány is jelentősen növelhető, ami szintén pozitív hatással van a sportteljesítményre.

3. Mozdulatlan tárgy tolása vagy húzása 

Ezeket nevezik „igazi” izometriás gyakorlatoknak, mégpedig azért, mert kivitelezésük során abszolút semmilyen hosszváltozás nem történik az ízületek helyzetében. 

Pluszelőnyük, hogy azonnali teljesítménynövekedést eredményeznek, akár egy nagy súly megemelésére vagy magasugrásra készül a sportoló, ez pedig annak köszönhető, hogy a mozdulatlan tárgy (ajtófélfa, fal, rögzített súlyzórudak stb.) húzása vagy tolása során igénybe vett izomrostok a gyakorlat befejeztével is aktívak maradnak.

4. Oszcilláló mozgásra épülő izometriás gyakorlat

Időben ismétlődő változás valamely stabil állapot körül – ezt jelenti az oszcilláció. A statikus erőkifejtés vonatkozásában pedig azt, hogy egy adott pózban a koncentrikus munkáért felelős izomcsoportokat először megfeszítjük, majd hirtelen elernyesztjük, végül visszatérünk a kiinduló helyzetbe, azaz ismét feszítünk. Mindezt egy csekély mozgástartományon belül, minél gyorsabb, de egyenletes tempóban végezzük, körülbelül így:  

Oszcilláló izometriás izommunkának számít az is, amikor álló helyzetből félguggolásba ereszkedünk és ebben a helyzetben aprókat rugózunk úgy, hogy a feneket egy hirtelen mozdulattal leejtjük (ekkor egy pillanatra elernyednek a combizmok), majd visszatérünk félguggoló helyzetbe, és így tovább. Aki nincs hozzászokva, az fél percen belül érezni fogja a hatását, nevezetesen azt, hogy égnek a combjai. 

És hogy miért olyan jó ez? Egyrészt kimondottan hasznára válhat azoknak, akik a robbanékonyságukat szeretnék fejleszteni, általánosságban pedig elmondható, hogy az oszcilláló mozgásra épülő erőkifejtés fokozza az egymással ellentétes hatású izmok összehangolt működését. 

Bármelyik is legyen számodra a legszimpatikusabb módja az izometriás edzésnek, egyvalamiben biztos lehetsz: minél többféle szögből, minél többféle módon éri terhelés a különböző izomcsoportokat, annál minőségibb és hatékonyabb lesz az erőfejlesztés.